[88] HERBART: PEDAGÓGIAI ELŐADÁSOK VÁZLATA
A gyermekek fegyelmezése
A fegyelmezésnek az az alapja, hogy foglalkoztassuk a gyermekeket. Itt
még nem tekintünk arra, hogy ebből valami haszon háramoljék a szellemi
képzésre, csak ki kell tölteni az időt, ha nincs is egyéb célunk, csupán az,
hogy elejét vegyük a rendetlenkedésnek. (...)
Igaz ugyan, hogy - egyébként teljesen egyenlő körülmények között - jobbak
azok a foglalkozások, melyeket a gyermekek maguk választanak, csakhogy az
ifjúság ritkán tudja magát kellőképpen és tartósan foglalkoztatni.
Határozott feladatok, amelyek kitűzik, hogy ezt vagy azt tegye a gyermek,
míg csak el nem készül velük, jobban biztosítják a rendet, mint az
ötletszerű játék, amely unalommal szokott végződni.
A foglalkoztatáshoz hozzájárul a felügyelet s ezzel együtt sokféle
parancs és tilalom, melyekre nézve sok mindent meg kell fontolni.
Az oktatás
Az oktatás egyik, mégpedig a körülmények különfélesége szerint kisebb
vagy nagyobb részét szolgáltatja azoknak a foglalatosságoknak, melyeken a
gyermekek fegyelmezése alapul.
A gyermekeket mindenesetre foglalkoztatni kell valamivel, mert a
tétlenség rendetlenkedést és rakoncátlankodást okoz. Ha ez a foglalkozás
valami hasznos munkából (például iparos vagy mezei munkából) áll, annál
jobb. Még jobb, ha a foglalkozással össze van kötve valami olyan dolog
tanítása és tanulása, ami hozzájárul ahhoz, hogy a jövőnek neveljünk. De nem
minden foglalkoztatás oktatás, és ahol a gyermekeknek már a fegyelmezése is
nehéz, ott nem mindig a tanulás a leginkább megfelelő foglalkozás. Némely
serdülő fiú hamarabb megtanulhatja a rendet valamely iparosnál, kereskedőnél
vagy gazdálkodónál, mint az iskolában.
Az oktatás abban egyezik a vezetéssel, hogy mind a kettő az egyén
kiművelésén, tehát a jövő számára dolgozik, ellenben a fegyelmezés a
jelenről gondoskodik. (...)
A nevelő oktatásban minden azon a szellemi tevékenységen fordul meg,
amelyet az oktatás megindít. Ezt az oktatásnak fokoznia kell, nem pedig
csökkentenie; nemesbítenie, nem pedig helytelen irányba terelnie.
A vezetés
A vezetés a gyermeknek jövőjét tartja szem előtt. A reményen alapszik, és
mindenekelőtt a türelemben nyilvánul. (Herbart jegyzete: A vezetés nem
egyéb, mint az ifjúság kedélyére való közvetlen hatás, amelynek célja a
lélek kiművelése.) Mérsékli a fegyelmezést, amely különben talán hamarabb
célt érne nagyobb szigorával. Még az oktatást is mérsékli abban az esetben,
ha az oktatás hatása túlságosan megerőltetné az egyént. De össze is olvad
mind a kettővel, és megkönnyíti őket.
A vezetés eredetileg személyes ráhatás, lehetőleg semmi egyéb, mint
barátságos bánásmód. Ez teszi lehetővé, hogy a gyermek, aki idegen emberek
között a nevelőben (s a nevelésről gondoskodó családban) leli támaszát,
bizalmasan közölje vágyait és mondanivalóját a felnőtt emberrel. De a
vezetés hatása különösen akkor érvényesül, amikor segítségre van szükség
magának a gyermeknek gyengéivel és hibáival szemben, amelyek meghiúsítanák a
hozzáfűzött reményeket. (...)
...a következő szavakkal fejezzük ki a vezetés célját: erős, erkölcsös
jellem megteremtése.
A vezetésnek az a feladata, hogy tartóztasson, meghatározzon,
szabályozzon; gondoskodnia kell arról, hogy a kedély egészében véve nyugodt
és derűs legyen; részint dicsérettel, részint rosszallással meg kell a
szívet indítania; idejekorán figyelmeztetnie kell a gyermeket, s a hibát
idejében ki kell javítania.
Fordította: Nagy J. Béla
-----------------
Herbart: Pedagógiai előadások vázlata
(A Kisdednevelés kiadása, Bp. 1932.) 38., 41-42., 78. o.