[87] PESTALOZZI: A MÓDSZER
Pestalozzi emlékirata [1800]
Célom az, hogy az emberi oktatást lélektani alapokra helyezzem; célom az,
hogy szellemem, helyzetem és körülményeim természetével összhangba hozzam.
Ezért nem indulok ki semmilyen pozitív oktatási formából, mint olyanból,
hanem egész egyszerűen a következő kérdést teszem fel magamnak:
"Mit tennél, ha egyetlenegy gyermekben ki akarnád alakítani azon
ismereteket és készségek körét, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz,
hogy legfontosabb teendőinek megfelelő ellátása révén önmagával elégedetten
éljen?"
Azt gondolom, hogy az emberi nemnek ugyanezen célok eléréséhez
teljességgel ugyanarra van szüksége, mint egyetlenegy gyermeknek.
De még mást is gondolok: a szegény ember gyermekére való tekintettel az
oktatás eszközeit finomabban kell kidolgozni, mint a gazdag ember gyermeke
számára.
Bár a természet sokat tesz az emberi nem érdekében, de mi mégis letértünk
útjáról. A szegényt eltaszítottuk keblétől, a gazdagok pedig bőségesen
duzzadó emlőin való dőzsölésükkel és kicsapongásukkal megrontották magukat.
A kép lesújtó. De amióta csak látni tudok, sohasem láttam másnak, és épp
ebből a szemléletből származik az a törekvésem, hogy az iskolai oktatásnak
azokat a betegségeit, amelyek Európa jelentős embertömegeit megfosztják
emberségüktől, ne csak pusztán tünetileg kezelgessem, hanem gyökerükben
orvosoljam.
Ez azonban nem érhető el másként, csak úgy, ha az oktatás formáit
alárendeljük azoknak az örök törvényeknek, amelyek szerint az emberi szellem
érzéki szemléletektől világos fogalmakhoz emelkedik.
Ezeknek a törvényeknek segítségével megkíséreltem, hogy az emberi tudás
elemeit egyszerűsítsem, és azokat a tanítás számára olyan sorokba állítsam
össze, amelyek azt eredményezik majd, hogy a természet átfogó ismeretét, a
legfontosabb fogalmak teljes világosságát és a leglényegesebb készségekben
való alapos gyakorlottságot a tanítás lélektani megalapozottsága révén el
lehet majd terjeszteni a legalsó néposztály körében is. (...)
A leglényegesebb szempontnak a következőt tartom, s magam is ebből
indulok ki:
Az emberi oktatás igazi alapja a természet szemlélete, mert ez az emberi
megismerés egyetlen alapja.
Mindaz, ami túlmutat a szemléleten, csak a szemléletből való elvonás és
annak eredménye; tehát minden olyan esetben, amikor a szemlélet helytelen,
az eredmény is csak csalódás és tévedés lehet.
Ebből a szempontból indulok ki, és felteszem magamnak a kérdést: Mit tesz
maga a természet, hogy a világot - amennyiben kapcsolatba kerül velem -
helyesen tüntesse elém? Más szavakkal: milyen eszközökkel teszi bennem a
körülöttem levő dolgok szemléletét engemet is kielégítő módon éretté? A
felelet erre a kérdésre: helyzetem, szükségleteim és kapcsolataim révén.
Helyzetem alapján határozza meg a világ szemléletének módját,
szükségleteim által váltja ki erőfeszítéseimet, és kapcsolataim révén
terjeszti ki figyelmemet, s avatja azt előrelátássá és gondoskodássá. Tehát
helyzetem révén rakja le ismereteim, szükségleteim által hivatásom,
kapcsolataim révén pedig erkölcsiségem érzéki alapjait.
És most a következő kérdést teszem fel magamnak: milyen általános
nevelési eszközöket adtak évezredek tapasztalatai az emberiség kezébe, hogy
a természetnek nemünk képzésére gyakorolt hatását tudássá, erőfeszítéssé és
erénnyé tökéletesítse? Feleletem erre a kérdésre: ezek az eszközök a nyelv,
a rajzolás, az írás, a számolás és a mérés.
Amikor pedig a nevelés mindezen elemeinek általános alapjait kutatom,
szellemünk általános alapjaiban találok rá azokra, amelyek révén értelmünk
az érzékszerveink által a természettől nyert benyomásokat képzeteinek
világában egységként, azaz fogalomként fogja fel. (...)
Sohase felejtsd el, hogy a téged környező tárgyak fizikai közelsége vagy
távolsága határoz meg minden pozitívumot szemléletedben, hivatásbeli
fejlődésedben, sőt erényeidben is. De természetednek ez a törvénye is teljes
egészében megint csak egy másik körül kering. A te egész léted központja
körül kering - és ez a középpont te magad vagy. Ember! Ne felejtsd el, hogy
mindaz, ami vagy, mindaz, amit akarsz és mindaz, amit tenned kell, belőled
indul ki. Fizikai szemléletedben minden egy bizonyos középpontra utal, és ez
a középpont te magad vagy. A nevelés a természet egyszerű menetéhez
valamennyi eljárásával lényegében véve csak a következőt teszi hozzá: amit a
természet elszórtan és nagy távolságra állít eléd, azt a nevelés szűkebb
körbe gyűjti össze, és öt érzékszervünkhöz olyan viszonylatoknak megfelelően
hozza közelebb, amelyek az emlékezet munkáját megkönnyítik; kiváltképpen
felfokozza az érzékszervek fogékonyságát, és a gyakorlás révén napról napra
könnyebbé teszi, hogy az érzékszervek körül lebegő tárgyakat minél nagyobb
számban, minél helyesebben és minél tartósabban tudjuk elképzelni.
A természet mechanizmusa teljes egészében nagyszerű és egyszerű menet.
Ember! Ezt utánozzad! Utánozd a fenséges természet tevékenységét, amely még
a hatalmas fa magjából is először csak egy szemmel nem látható csírát
fakaszt, majd azután az épp ennyire észrevehetetlen, de naponta és óránként
fokozódó növekvés révén kialakítja mindenekelőtt a törzs, azután a főágak,
majd a mellékágak sarját, végül a legutolsó gallyacskákat, melyek a mulandó
leveleket tartják. (...)
Az alsó néposztályok oktatásában jelenleg alkalmazott eszközök nemcsak az
említett törvények általános félreismeréséről, hanem a velük való durva,
feltűnő és általános szembeszegülésről tanúskodnak.
Ha pedig most a következő kérdést teszem fel: minő vitathatatlan
következményekkel járt az említett törvények durva félreismerése az európai
alsó néposztályokra nézve? - akkor magam előtt sem titkolhatom el, hogy a
korunk néptömegeit jellemző érzéki eltompulás, egyoldalúság, eltorzulás,
felületesség és dölyfös üresfejűség a törvények félreismerésének és azoknak
az elszigetelt, lélektani szemléletet nélkülöző, megalapozatlanul és
rendszertelenül nyújtott ismerettöredékeknek nyilvánvaló következménye,
amelyeket a szegények gyermekeinek alsófokú iskoláinkban nyújtanak.
Az előttem álló és megoldásra váró probléma tehát a következő: a nevelési
ráhatások elemeit összhangba kell hozni szellemem természetével, mégpedig
azoknak a fizikai-mechanikai törvényeknek követése révén, amelyek alapján
szellemünk az érzéki szemléletektől a világos fogalmak szintjére emelkedik.
A természet két olyan általános iránymutató eszközt adott a nevelés
kezébe, melyek hatásának minden más egyedi eszköz hatását meg kell előznie,
vagy legalábbis ez utóbbiakkal lépést kell tartania. Ez a két általános
eszköz az éneklés és a szépérzék.
Fordította: Faragó László
-----------------
Pestalozzi válogatott művei II.
(Összeállította: Zibolen Endre, Tankönyvkiadó, Bp. 1959.) 37-43. o.