[86] LENZ: A NEVELŐ
TANÁCSOS: Engemet atyám nyilvános iskolába járatott, még haló poraiban is
áldom érte, és úgy remélem, hogy Fritz fiam valamikor ugyanígy fog
cselekedni.
TISZTELETES: Igen, de erről sokat lehetne beszélni, uram! Én a magam
részéről nem osztozom nagyságod véleményében. No persze, ha a nyilvános
iskolák valóban olyanok volnának, amilyeneknek lenniök kellene. Ámde azok a
jámbor teremtmények, akik az osztályokat vezetik, a szőrszálhasogató
módszerek, amelyeket alkalmaznak; az ifjúság körében elharapódzó romlott
erkölcsök...
TANÁCSOS: És kinek a bűne mindez? Kicsoda bűnös ebben, ha nem
kegyelmetek, himpellér házinevelők? Ha kegyelmetek nem késztetnék a
nemesembereket afféle képzelgésekre, hogy egész kis udvart rendezzenek be
maguknak, ahol uralkodóként a trónuson ülnek, míg nevelők és mamzellek, meg
egy egész hordára való naplopó hódolnak nekik - akkor nyilvános iskolába
kellene járatniuk fiaikat, és akkor azzal a pénzsummával, amelyből manapság
csemetéiket úri tökfilkókká nevelik, az iskolai alapítványt gyarapítanák;
ebből a pénzből okos embereket lehetne alkalmazni, és minden jóra fordulna;
a diákocskának tanulnia kellene valamit, hogy effajta intézetben megállja a
helyét; és az úrficska, ahelyett, hogy a papák és nénikék szeme elől - akik
elvégre nem árgusok - ügyesen és illedelmesen rejtegetné naplopását,
kénytelen volna fejét megerőltetni, hogy megállja helyét a polgári ifjakkal
szemben, ha ugyan egyáltalán különbözni akar tőlük. Ami az erkölcsöket
illeti, azok igazán maguktól adódnak. Elegendő volna, hogy az ifjú ne
mindjárt gyermekkorában tanulja meg az egész tisztelt nemes rokonság
módjára, orrát magasabban hordani, mint mások, és hányaveti módon,
fölényesen ostobaságokat beszélni, és úgy nézni az emberek arcába, amikor
azok kalapot emelve köszöntik, hogy rögtön lássék: a köszöntés viszonzására
ne várjanak. Az ördög vigye el a finom erkölcsöket! Az ember tarthat
táncmestert odahaza a fiának, magával viheti a fiút tisztes társaságba, de
semmiképp sem szabad kiszakítani iskolatársai köréből, mert ezáltal a fiúnak
megerősödik az a véleménye, hogy különb teremtmény a többinél.
TISZTELETES: Nincs időm (előhúzza óráját), hogy tovább vitázzam
nagyságoddal, de annyit bizonyosan tudok, hogy a nemesemberek egyáltalán
nincsenek az ön véleményén.
TANÁCSOS: Akkor hát a polgároknak kellene az én véleményemen lenniök. A
nemesembereket majd csak ráviszi a szükség más gondolkodásra, és
reménykedhetünk szebb időkben. Ördög és pokol, vajon mi lesz a mi
nemességünkből, ha gyermekeink mellett egyetlenegy embernek kell
mindentudónak lennie? Feltételezve azt az elképzelhetetlen lehetőséget, hogy
ez az ember polihisztor volna, akkor is; honnét meríthet egyetlen ember
lelkesedést, bátorságot és cselekvőerőt ahhoz, hogy minden erejét egyetlen
tökfejre fordítsa, kiváltképpen akkor, ha az apa és az anya lépten-nyomon
beleszólnak a nevelésbe, és a hordónak, melyet töltöget, újra meg újra
kiütik a fenekét?
Fordította: Radó György
-----------------
Lenz: A nevelő - Világirodalmi antológia III. kötet
(Szerkesztette: Sőtér István és Halász Előd,
Tankönyvkiadó, Bp. 1962.) 742-743. o.