[84] GOETHE: ÉLETEMBŐL
Régi zegzugos, sokhelyütt komorjellegű házunk (...) alkalmas volt arra,
hogy gyermeki lelkekben borzadályt és félelmet keltsen. Ezenkívül,
szerencsétlenségünkre, szüleink azt a pedagógiai elvet követték, hogy jó a
gyermekekben idejekorán eloszlatni minden sejtelmes és láthatatlan dolog
okozta félelmet, s jó hozzászoktatni őket a borzalmashoz. Ezért aztán
nekünk, gyermekeknek magunkban kellett aludnunk, s valahányszor képtelenek
voltunk rá s nesztelenül kilopództunk ágyunkból, hogy a férficselédek meg
szolgálók társaságába vegyüljünk, utunkat állta az apánk, visszájára
fordított hálóköntösében, ami legalább számunkra alakoskodásnak éppen elég
volt, s visszariasztott ágyunkba. Elgondolhatja mindenki, milyen rossz hatás
járt e módszer nyomában. Mert ugyan hogyan szabaduljon meg a félelemtől, aki
kettős borzalom közé szorult? Anyánk viszont, aki mindig derült s jókedvű
volt, s másoktól sem sajnálta ezt a derűt s jókedvet, jobb pedagógiai
kibúvót talált. Jutalmazáshoz folyamodott, s ezen a réven el is tudta érni a
célját. Barackérés ideje volt, s anyánk kilátásba helyezte, hogy
reggelenként bő részünk lesz benne, ha sikerül éjjel leküzdenünk a félelmet.
A dolog sikerült, s mindkét fél meg volt elégedve.
Gyors felfogó-, feldolgozóképességem és emlékezőtehetségem folytán
csakhamar kinőttem annak a tanításnak a keretéből, amiben atyám meg többi
tanítóm részesíthetett, anélkül persze, hogy akárcsak egy tárgyban is alapos
tudásra tettem volna szert. A grammatika nem tetszett, mivel csak önkényes
törvényszerűségek összességének néztem; a szabályokat nevetségeseknek
találtam, mert a sok kivétel megfosztotta őket érvényüktől, s a kivételeket
viszont meg kellett tanulni. Ha nem a kezdőknek szánt rímes latin könyv van
a kezemben, bizony siralmasan festett volna a helyzetem; ezt azonban
szívesen pergettem vagy morzsolgattam magam elé. Volt többek között egy
emlékeztető versekbe szedett földrajzunk is, itt a legízetlenebb rímek a
legkényelmesebb módon verték belénk azokat a dolgokat, amiket meg kellett
jegyeznünk, például ilyenformán:
Ober-Yssel; sara sok
Rettegik az utasok.
A nyelvi formákat és fordulatokat könnyű szerrel megértettem; azzal
tisztába jöttem hamarosan, mi rejlik egyik-másik tárgy fogalmában. Retorikai
kérdésekben, tételek megoldásában s más effélékben nem akadt, aki túltett
volna rajtam, noha nyelvi hibáim miatt gyakran háttérbe szorultam. De éppen
az ilyen dolgozatok szereztek különös örömet az atyámnak, s nem egyszer
koromhoz képest jelentékeny pénzösszeggel jutalmazott meg értök.
Atyám ugyanabban a szobában tanította a hugomat olaszra, ahol nekem a
Cellariust kellett könyv nélkül tanulnom. Mivel mármost én hamarosan
elkészültem feladatommal s utána mégis nyugodtan kellett ülnöm a helyemen,
könyvem felett oda-odafigyeltem s nagyon könnyen elsajátítottam az olasz
nyelvet, mint amely a latinnak szórakoztató alakváltozataként ötlött a
fülembe. (...)
A szomszédban lakó gyermekekkel közösen vettem részt a magánórákban,
miknek idővel emelkedett a számuk. Ez a közös tanítás nem sokat lendített
rajtam; a tanárok járták a maguk szokott útját, társaim neveletlensége, sőt
olykor gonoszkodásai pedig nyugtalanságot, bosszúságot vittek bele az
órákba, meg-megzavarták őket. Hozzánk még nem jutottak el azok a példatárak,
amik szórakoztatóvá s változatossá teszik az oktatást. A fiatalemberekre oly
élettelenül ható Cornelius Nepos, a túlságosan könnyű s predikációk meg
vallásoktatás révén már-már elcsépelt Új-Testamentom nem igen tudtak
érdeklődést kelteni bennünk; ezzel szemben az akkori német költők olvasása
nyomán valami rímelő meg verselő szenvedély vett erőt rajtunk. Engem már
régebben hatalmába kerített ez a szenvedély, s mulatságos dolognak találtam,
amikor feladataim retorikai megoldását verses feldolgozásra cseréltem.
Fordította: Turóczi József
-----------------
Goethe: Életemből - Költészet és valóság (Gyermekkor és diákévek)
(Szerkesztette: Bálint Lajos, Genius, Bp. 1927.) 11-12., 34-37. o.