[81] MADAME DE LAMBERT: TANÁCSOK A GYERMEKEK NEVELÉSÉHEZ
Úgy vélem, az ember nem tudja elég korán kezdeni a kicsi gyermek
nevelését: ugyanis az életkor minden szakasza különös figyelmet követel. A
gyermekkor első évei nagyon fontosak, mert ekkor nyomódnak be az agyba olyan
emlékek, amelyek soha többé nem mosódnak el, és ekkor foglalja el helyét a
képzeletben a jónak és a rossznak a fogalma. Nagyon vigyázni kell tehát
arra, hogy ne zavarjuk meg a benyomások természetes rendjét, és hogy a jóról
alkotott első fogalmak megkapják a maguk méltó helyét.
A lélek felett csak úgy uralkodhatik valaki, ha elsősorban a szívre hat.
Ha azt akarjuk, hogy a nevelés eredményes legyen, a nevelőnek olyan
személynek kell lennie, aki a növendékben nemcsak tiszteletet tud maga iránt
ébreszteni, de eszményképe is tud lenni néki. A gyerekekkel nem kell sokat
csevegni, az a jó, ha megtartjuk az illő komolyságot, sőt olykor egy kissé
szigorúak is vagyunk hozzájuk. Vigyázni kell arra is, nehogy a gyermek
bájosságának varázsa alá kerüljünk, mert azt nagyszerűen fel tudja
használni, és ennek tudatában azt éri el nálunk, amit akar. A gyermeki bűbáj
sok hibát takar, és éppen ezért óvakodni kell tőle.
Az igazán nagy ellenség, amellyel meg kell küzdenünk, a hiúság: szinte
nem is tudunk eléggé idejében fellépni ellene, hogy kifejlődését
megakadályozzuk, ezért a dicsérettel, amely azt erősíti, csínján bánjunk. A
nevelés legnagyobb veszélyeinek egyike ugyanis a dicséret, amely felnagyítja
a leánykáknak önmagukról alkotott elképzelését, táplálja büszkeségüket,
úgyhogy társaikkal szemben önzők, hiúk, nehezen irányíthatók és sértő
magatartásúak lesznek: egyszóval a dicsérgetés nem a legszeretetreméltóbb
jellemet formálja ki. Vigyáznunk kell, meg ne éreztessük velük, hogy
mennyire kedvesek, és milyen sokat jelentenek nekünk. Könnyen hozzászoknak
ahhoz az elképzeléshez, hogy mintegy kötelességünk a velük való törődés:
ezzel is csak növelnénk hiúságukat. A félénk gyermekeket bátoríthatjuk a
dicsérettel, a kicsi lányka azonban rendszerint élénk, magabiztos; szüksége
van a mérsékelt, fegyelmezett magatartás elsajátítására.
Félreértés ne essék, én nem akarom száműzni a dicséretet, hiszen nagy
segítségére van a nevelésnek és az erénynek, csak azt mondom, érteni kell
alkalmazásához: ne érzéseink és a leányka bájosságának hatása alatt
osztogassuk, hanem józan megfontolás alapján. Sohasem szabad kellemes
külsejüket dicsérgetni, mert azt fogják hinni, hogy az mindent helyettesít;
csak a jó magaviseletük lehet a dicséret egyetlen oka.
Ki kell bennük fejlesztenünk az igazság őszinte szeretetét; tanulják meg,
milyen nagy és szép dolog megmondani őszintén azt, hogy "nincs igazam", de
ugyanakkor óvakodjunk büntetni őket a bevallott hibákért.
A gyermekek elé oda kell állítanunk a becsületesség nagyszerű
eszményképét, de meg kell mutatnunk nekik a becstelenséget is, amelytől a
leginkább kell óvakodniok. Olykor frivol mesékkel szórakoztatjuk őket, ezek
felébresztik addig félénk szenvedélyeiket. A becstelenségtől való félelmüket
kell állandóan ébrentartanunk. A megbecsülést úgy tekintsék, mint minden jó
között a legelsőt, és a megvetést, mint minden baj legnagyobbikát.
Rendkívül fontos, hogy sikerüljön meggyőznünk őket afelől, hogy a
boldogság a jó cselekedetekkel jár együtt. Megadhatjuk nékik, amit
óhajtanak, de nem mint adományt, hanem mint jó cselekedeteik természetes
velejáróját. Ezáltal hozzászoknak ahhoz a tudathoz, hogy amit kívánnak,
teljesül, de csak hasznos cselekedeteik jutalmaképpen.
A gyerekek szeretik, ha értelmes személyekként kezeljük őket. Tartsuk
ébren bennük ezt a büszkeségfélét, amelynek segitségével úgy irányíthatjuk
őket, ahogyan csak akarjuk.
Fontos, hogy megtörjük akaratosságukat, s ugyanakkor kezelhetőkké tegyük
őket: tanulják meg, hogy meghajoljanak a józan ész tekintélye előtt, s
ellentmondjanak vágyaiknak. Néha makacsságukban sírnak; mivel képtelenek
valóra váltani óhajukat, úgy vélik, könnyeik jogot adnak nekik arra, hogy
azt tegyék, amit szeretnének. Óvakodni kell attól, hogy engedjünk a
makacsság kitöréseinek. Különbséget kell tennünk képzelet szülte vágyaik és
természetes kívánságaik között, és rá kell őket nevelnünk arra, hogy csak
azt merjék kérni, ami természetes szükségleteik kielégítését jelenti. Ha
valaki nem szokik hozzá még ifjúsága idején, hogy akaratát alárendelje mások
józan eszének, később aligha tud majd hallgatni saját józan esze tanácsaira.
Igyekezni kell a gyermekeket úgy nevelni, hogy lélekben bátrak legyenek.
A lélek szilárdsága és szenvedélytelensége a legjobb védőpajzs minden rossz
ellen: ez az erények támasza és a gát a bűnök ellen. A lélek érzékenysége
meghosszabbítja és állandósítja a bajt. Bátorság nélkül nem maradhatunk
szilárdak kötelességünk teljesítésében. Fontos, hogy a barátság és a hála
érzéseire neveljük a növendék leánykákat. Érzésvilágukat kell kiművelni,
csak ezáltal fejlesztjük ki bennük a szilárd és állandó erényességet.
A gyermekek gyakran örülnek, ha pontosan az ellenkezőjét tehetik annak,
amit tenniök kellene, és mulatunk rajta, ha bájosan cselekszik ezt.
Veszélyes képesség az övék! Ugyanis sohasem azt igyekeznek utánozni, ami jó,
mert ez nem fakaszt nevetésre, hanem a nevetségest keresik. Ne hitessük el
velük, hogy azért bájosak, mert gúnyolódnak. Semmi sem könnyebb, mint mások
kárára tetszelegni. Sokkal több szellemesség kell ahhoz, hogy jósággal, ne
pedig kajánsággal vívjuk ki környezetünk tetszését.
Fordította: Madácsy László
-----------------
Francia irodalmi szalonok
- Szemelvények a XVIII. század francia irodalmából
(Összeállította: Madácsy László, Gondolat, Bp. 1963.) 44-47. o.