[78] ANGOL LEVÉL AZ ISKOLÁRÓL
... a magánnevelés az erényes ember megformálásának természetes módszere,
a nyilvános az üzletemberé. Az előbbi Platón köztársaságát láthatná el
polgárokkal, az utóbbi a mesterkedésekkel és romlottsággal telített
emberközösséghez csatol új tagot.
De azt is be kell vallanunk, hogy az iskolában olyan sok gyerek van egy-
egy tanító vagy tanár keze alatt, hogy gondoskodása nem terjedhet ki egyenlő
arányban mindegyikre. De tulajdonképpen ez is korunk hibája, mivel gyakran
akad húsz szülő, aki szeretné, ha tudóst faragnának fiából, de arra már nem
fűlik a foguk, hogy egy jól megfizetett, szakképzett tanárra bízzák
nevelésüket.
Való, hogy ezt a bajt orvosolták iskoláinkban az utóbbi évek folyamán, s
ma már nemcsak az igazgatói állásokra vannak képzett embereink, hanem
helyetteseik és kisegítőik munkakörében is. Viszont vidéken, ilyen ösztönző
segítség hiányában, számos ígéretes tehetséget tettek tönkre a kis
szemináriumokban.
Magam annál inkább csatlakozom e véleményhez, mert a magam bőrén
tapasztaltam két falusi tanító áldásos tevékenységét; méltatlannak
bizonyultak mindketten az elvállalt feladatra. Egyikük nem is egészen
megvetendő képességeimet erőmön felül terhelte meg, s mikor a lehetetlennel
nem bírtam megbírkózni, barbárul bánt velem. A másik egészen más húron
pendült; a küldöncként futkosó, kávéskanna-mosogató vagy csengettyűt
rángató, ki-be harangozó fiú szája íze szerint élvezhette vagy hanyagolhatta
el a klasszikusokat. Volt itt egy pajtásom, akinek a leckevégzés alól az
szolgált mentségül, hogy a konyhalánynak segített. És emlékszem egy szomszéd
gentleman fiára, aki az együtt töltött öt év java részében azzal
foglalkozott, hogy nap mint nap megjáratta és megitatta a rektor
almásderesét. Én hibáimnak ilyen elegáns hivatallal való jóvátételét
megvetettem, s ennek következtében legjobb tanuló létemre valamennyi iskolás
fiú közül velem bántak legmostohábban.
Fordította: Mezei Iván
-----------------
A régi Anglia hétköznapjai (Válogatás a "The Spectator" c. egykori
folyóirat anyagából) 313. szám
(Válogatta: Hankiss Elemér, Gondolat, Bp. 1968.) 135-136. o.