[77] HOGYAN NEVELJÜK A LÁNYOKAT?
Általános hiba nálunk a gyermeknevelésben, hogy lányainknak csak a
személyével törődünk, de elméjüket elhanyagoljuk ...
Nos hát mikor egy lány épségben kinő dajkája szoknyája mellől, még
mielőtt az élet bármely dolgáról akárcsak a legegyszerűbb fogalmat is
alkothatta volna magának, máris táncmesterének gondjaira bízzák; s nyakörvbe
fogva a csinos kis vadócot, fantasztikusan komoly viselkedésre oktatják, s
különleges fejtartás, kebelduzzasztás, a legkülönfélébb testmozgások
elsajátítására szorítják; mindezt pedig oly büntetés fenyegető tudatában,
hogy sose lesz férje, ha fonákul lép, néz vagy mozog. A fiatal hölgy
képzeletét ez csodálatosan felajzza a tekintetben, hogy mi is fog majd
történni közte és férje közt, akiről szakadatlanul duruzsolnak a fülébe, s
akinek őt komoly buzgalommal nevelik. Képzelete ekképpen arra sarkallja,
hogy minden igyekezetét személyének ékesítésére fordítsa, minthogy ettől
függ életének jóra vagy rosszra fordulása. S miért ne hinné azt, hogy ha
elég karcsú s nyulánk, akkor már alkalmas is mindarra, amire nevelése
láthatólag szánja. Szüleiknek legfőbb célja, hogy vonzóvá tegyék; e célé
minden vagyonuk, e célé minden gondjuk.
Ennek az általános szülői dőreségnek tulajdonítható, hogy annyi a kacér
nő mostanában, mint égen a csillag. S e meggondolások zavarba hoznak...
... Az az igazi művészet, ha az elme és a test egymást versengve
nemesbíti, s ha a taglejtés követi a gondolatot, nem a gondolat
alkalmazkodik a gesztushoz.
Fordította: Mezei Iván
-----------------
A régi Anglia hétköznapjai (Válogatás a "The Spectator" c. egykori
folyóirat anyagából) 66. szám
(Válogatta: Hankiss Elemér, Gondolat, Bp. 1968.) 50-51. o.