[76] LOCKE: GONDOLATOK A NEVELÉSRŐL
(94.) A nevelő nagy feladata abban áll, hogy növendékében a jó szokásokat
s az erény és bölcsesség elveit meggyökereztesse; hogy lassan-lassan
betekintést adjon neki az emberi életbe, hogy megszerettesse és utánoztassa
vele mindazt, ami kiváló és dicséretre méltó, s hogy ennek megszerzésére
lássa el őt erővel, tettre való készséggel és szorgalommal. A
tanulmányoknak, melyeket végeztet vele, nincsen más céljuk, mint hogy a
növendék rajtuk tehetségeit gyakorolja, idejét hasznosan eltöltse, a
léhaságot és tétlenséget kerülje, szorgalmasan tanuljon, hozzászokjék a
fáradsághoz s megízlelje azt, amit majdan a maga emberségéből kell
elvégeznie. Mert vajon ki várhatja azt, hogy egy nemes ifjúból nevelőjének
vezetése alatt tökéletes kritikus, szónok vagy logikus válhasson, hogy a
metafizika, természetbölcselet és matematika mélységéig jusson el, vagy
mestere legyen a történetnek és kronológiának? noha mindezekből kell valamit
tudnia. Csupán az ajtót kell előtte megnyitni, hogy betekintést nyerhessen,
s általában ismeretséget kössön a tudományokkal, de nem, hogy bennük
lakozzék. Az olyan nevelő nagyon rászolgálna a korholásra, aki neveltjét
igen soká időztetné e tudományokban s nagyon is messzire vinné őt bennük.
Amiből nem tudhat eleget, az a jó nevelés, a világismeret, az erény, a
buzgóság, a becsületérzés; ha ezek megvannak benne, nem sokáig kell várnia
arra, amire még szüksége van vagy amit más ismeretekből megkíván.
A fordító nincs megjelölve
-----------------
Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története (1600-1800)
(Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1923.) 83. o.