[68] MONTAIGNE PEDAGÓGIAI TANULMÁNYAI
A nevelés nehézségeiről
Sajnos azonban, én e tudományhoz nem sokat értek, csak annyit tudok, hogy
a gyermekek nevelése egyike a legnehezebb és legfontosabb tudományoknak. A
földművelésben is maga a vetés és a vetést megelőző munkák könnyűek és
biztosak; mihelyt azonban az elvetett mag kikél, felneveléséhez sok
mindenféle nehéz munka szükséges. Igy vagyunk a gyermekekkel is. Könnyen
megszületnek, megszületésük után azonban felnevelésük sok fáradságos és
aggályos munkát igényel. Kis korukban hajlamaik megnyilatkozása olyan
megbízhatatlan és homályos, a hozzájuk fűzött remények olyan bizonytalanok
és csalékonyak, hogy nehéz határozott ítéletet alkotni róluk.
A nevelő megválasztásáról
Az egész nevelés eredménye a nevelő megválasztásától függ, kit Ön majd
fia mellé fogad. E kérdésnek többféle egyéb oldala is van, ezeket azonban
nem fogom érinteni, mert semmi értékeset nem tudnék róluk mondani és abból
is, melynek fejtegetésébe belebocsátkozom, annyit higyjen el, amennyit jónak
lát. Olyan gyermek számára, aki a tudományból nem megélni akar, - ilyen
alsórendű cél nem is érdemli meg a Múzsák kegyét s pártfogását - és azután
másoktól függ, nem is külső fitogtatás végett, hanem saját maga kedvéért
diszíti és gazdagítja vele a lelkét s az a vágya, hogy ne mint tudós, hanem
mint ügyes, talpraesett ember érvényesüljön az életben, szeretném, ha
különös gonddal olyan nevelőt választanának, akinek nincs a feje teletömve,
hanem helyén van az esze; meg kell mindkettőt követelni tőle, de inkább
legyen elsősorban erkölcsös és értelmes, semmint tudós ember s nevelői
állásában is eszerint viselkedjék.
Az emlékezőképesség egyoldalú fejlesztéséről
Ma a tanítók nem tesznek egyebet, mint telebeszélik a fülünket, ahogy a
folyadékokat szoktuk a tölcséren át beleönteni az üvegbe; a mi feladatunk
csak az, hogy ismételjük, amit mások mondtak. Én óhajtom, hogy az Ön fiának
nevelője szakítson ezzel a szokással. Először is vegye megfigyelés alá a
kezére bízott gyermek lelkét, próbáltassa ki vele a különböző dolgokat,
engedje őt magát választani és itélni, néha mutassa meg neki az utat, melyen
haladnia kell, máskor még ezt is bízza rá. Ne őmaga beszéljen mindig s ne
őmaga találjon ki mindent, hallgasson és hagyja beszélni tanítványát is, ha
azon a sor.
Akik a mai szokás szerint egy és ugyanazon leckék és tanításmód alapján
tanítanak különböző színvonalú és formájú gyermeklelkeket, az ilyenek, nem
csoda, ha egy egész gyermekseregben alig találnak egyet-kettőt, kinek
tanításukból valami haszna van. A tanító ne csupán a lecke szavait, hanem
annak értelmét és lényegét is kérdezze tanítványától s annak ne
emlékezőképessége, hanem életmódja alapján mondjon ítéletet a haszonról,
melyet tanításából húz. Amit tanít, azt százféle formában is állítsa elébe s
alkalmazza különböző esetekre, hogy lássa, vajon jól megértette és magáévá
tette-e.
Egyéb tantárgyakról
Ha a tanitványunkat már arra megtanítottuk, hogy mi teszi bölcsebbé és
jobbá, akkor ismertessük meg a logikával, fizikával, geometriával és
retorikával; akkor van már fejlett ítélőképessége, ki tud tehát ezek közül
választani egy tudományt s azt az egyet alaposan meg fogja ismerni. Leckéjét
majd könyvből, majd beszélgetés útján tanulja; néha olvastassunk vele
írókat, akik tanítására alkalmasak; máskor a már megrágott lényeget, a
dolgok velejét nyújtsuk csak neki; ha ő maga nem jártas annyira a
könyvekben, hogy megtalálja bennük a szép részleteket, adjunk melléje egy
olyan tudós embert, aki minden egyes esetben kiválogatja majd neki a
táplálásához szükséges megfelelő adagokat.
Kerüljük a túlzásba vitt tanulást
... ezért nem akarom, hogy a gyermeket börtönbe zárjuk s ott egy
szeszélyes, mogorva, dühös iskolamesternek legyen kiszolgáltatva; nem
akarom, hogy a mai divat szerint, mint a teherhordó napszámos, pokoli kínok
közt naponként tizennégy-tizenöt órán át rongálja testét-lelkét. Nem találom
jónak, ha magánykedvelő, szomorúságra hajló ösztönét követve, kizárólag a
könyvek tanulmányozására adja magát s ha e hajlamát még mesterségesen is
fejlesztjük; így alkalmatlanná lesz az udvarias társalgásra és elfordul
mindenféle jobb foglalkozástól.
A kollégiumi nevelés kritikája
A helyes nevelést a szelid szigorúság elvének kell irányítania, nem ahogy
ma történik, midőn a gyermekben kegyetlenségünkkel a tanulás iránti
érdeklődés helyett csak borzadályt keltünk. Száműzzünk mindenféle durva,
erőszakos eszközt, mert semmi sincs szerintem, ami egy természeténél fogva
tehetséges fiút annyira megrontana és megbódítana, mint az ilyen eljárás. Ha
azt akarjuk, hogy féljen a megszégyenítéstől és a fenyítéstől, ne durvítsuk
el; edzzük azonban hozzá az izzadáshoz, hideghez, szélhez, naphoz s az
időjárás minden viszontagságához, öljünk ki belőle minden kényességet; se
ruházkodásban, se fekvőhelyben, sem evésben, sem ivásban ne legyen
válogatós, ne szép és piperkőc természetű, hanem edzett, erős fiú legyen
belőle. Én gyerekkoromban és öregségemben mindig így gondolkodtam. De azért,
nem is szólva egyéb dolgokról, a mi kollégiumaink nagy részének nevelésmódja
sohasem tetszett nekem. Ezek kissé nagyobb elnézéssel talán kevesebb bajt
okoznának. Ifjaink foglyok módjára élnek bennük, mintha börtönben volnának s
kicsapongó korhelyekké azért lesznek, mert szigorúan büntetjük őket, még
mielőtt azok volnának. Lépjünk csak be valamely iskolába tanítás közben; nem
hallunk egyebet, mint agyonkínzott gyermekek jajkiáltásait és tanítók dühös
ordításait. Dühtől kivörösödött ijesztő arccal és korbáccsal kezükben
akarnak e félénk lelkekben kedvet ébreszteni tanulmányaik iránt. Méltatlan
és veszélyes eljárás ez! Ehhez járul, mint Quintilianus helyesen jegyzi meg,
hogy e zsarnoki tekintélygyakorlásnak, különösen a szokásos büntetésmódnak,
mindenféle egyéb hátrányos következményei vannak. Mennyivel jobban illenék,
ha a tantermek véres fűzfavessződarabok helyett virágokkal és zöld
gallyakkal lennének borítva!
Fordította: Birkás Géza
-----------------
Montaigne pedagógiai tanulmányai
(Szerkesztette: Kornis Gyula, Kath. Középiskolai Tanáregyesület,
Bp. 1913.) 35-38., 49., 53., 55-56. o.