[65] RABELAIS: GARGANTUA LEVELE FIÁHOZ, PANTAGRUELHEZ
Nagyon kedves fiam!
...igazságos és méltányos okból adok hálát az Istennek, az én
megőrzőmnek, mert megadta nekem, hogy megláthassam ősz öregségemnek
kivirágzását a te fiatalságodban. (...)
És amit most írok, nem is annyira azért teszem, hogy érvényesen élj,
hanem inkább, hogy örülj annak, hogy így élsz és így éltél, és friss erőt
gyűjts ilyen bátorságban a jövőre.
Hogy ezt a feladatot végbevidd és teljesítsd, eléggé emlékezhetsz arra,
mennyire nem kíméltem semmit, hanem segítettelek erre, mintha nem is volna
más kincsem a világon, minthogy téged egyszer életemben teljesnek és
tökéletesnek lássalak, mind erényben, tisztességben és bölcsességben, mind
pedig minden szabad és tisztes tudományban, és ilyennek hagyjalak halálom
után, mint tükröt, mely megmutatja atyád személyét...
Most minden tudomány ismét visszanyerte régi fényét, a nyelveket
bevezették: a görögöt, amely nélkül szégyen, ha valaki is tudósnak nevezi
magát, a hébert, a káldeust, latint; használatba jöttek az annyira csinos és
hibátlan nyomtatványok, melyeket isteni sugallatra fedeztek fel koromban,
mint vele ellentétben a tüzérséget az ördög sugallatára. A világ tele van
tudós emberekkel, igen bölcs tanítókkal, tágas könyvtárakkal, úgyhogy az a
véleményem, sem Platon, sem Cicero, sem Papinianus korában nem volt ilyen
kényelem a tanulmányokra, mint amilyet most láthatunk, és ezentúl nem volna
szabad találni senkit, sem állásban, sem társaságban, aki nem tökéletesedett
Minerva szolgálatában. (...)
Ezért figyelmeztetlek, fiam, használd fel fiatalságodat, hogy sokat
gyarapodj tudásban és erényben. Párisban vagy, Epistemon a nevelőd, az egyik
eleven és szóbeli tanítással, a másik dicséretes példákkal oktathat.
Úgy gondolom és akarom, hogy tökéletesen megtanuld a nyelveket:
elsősorban a görögöt, amint azt Quintilianus akarja, másodszor a latint,
aztán a hébert a szent írások kedvéért, hasonlóképpen a káldeust és arabot
is; és alakítsd stílusodat, ami a görögöt illeti, Platon, ami a latint,
Cicero követése útján.
A szabad művészeteket: a geometriát, az aritmetikát és a zenét már
némiképp megkóstoltattam veled, amikor még kicsi, talán 5-6 éves voltál;
vesd rá magad a többire; az asztronómiának tudd minden törvényét; de hagyd
el a jósolgató asztrológiát és Lullius (Ramon Lull) tudományát, mint csalást
és hiábavalóságot.
A polgári jogból, azt akarom, hogy kívülről tudjad a szép szövegeket, és
össze tudjad vetni a filozófiával.
És ami a természeti jelenségek ismeretét illeti, azt akarom, hogy
érdeklődéssel fordulj feléje; ne legyen se tenger, se patak, se forrás,
melynek ne ismernéd halait; a levegő minden madarát, az erdők minden fáját,
bokrát és cserjéjét, a föld minden füvét, a mélységek gyomrába rejtett
ércet, egész Kelet és Dél drágaköveit: semmi se legyen számodra ismeretlen.
Aztán kutasd át gondosan a görög, arab és latin orvosok könyveit, ne vesd
meg a talmudistákat és kabalistákat sem, és gyakorta boncolással szerezd meg
a másik világ tökéletes ismeretét, az emberét. És kezdd el tanulmányozni a
nap néhány órájában a szent írásokat, elsősorban görögül az Evangéliumot és
az Apostolok Leveleit, és aztán héberül az Ótestamentumot. (...)
És azt akarom, hogy röviden megpróbáljad, mennyi hasznát láttad a
tanulásnak; ezt pedig nem tudod jobban elérni, mint vitára kiállván minden
tudományban, nyilvánosan, mindenki előtt és mindenki ellen, és látogatván a
művelt embereket, akik Párisban vagy egyebütt laknak.
De - mivel a bölcs Salamon szerint a gonosz lélek nem fogadja be a
bölcsességet, és ismeret lelkiismeret nélkül a lélek pusztulása csupán -
szolgálnod, szeretned és félned kell Istent, és minden gondolatodat és
minden reményedet beléje kell helyezned és szeretetből alakult hittel hozzá
ragaszkodnod, úgyhogy sohase veszítsd el őt vétek által. Óvakodj a világ
csalárdságaitól. Szívedet hiú dolgokra ne fordítsd, mert mulandó ez az élet,
de Isten igéje megmarad örökkön. Légy készséges minden felebarátod iránt és
szeresd őket, mint magadat. Tiszteld a tanítókat. Kerüld azoknak az
embereknek a társaságát, akikhez nem akarsz hasonlítani, és ne légy
méltatlan azokra a kegyelmekre, melyeket Isten adott. És, amikor már úgy
látod, hogy megszerezted a túlvilág egész tudományát, fordulj felém, hogy
lássalak és megáldjalak, mielőtt meghalok. (...)
Atyád
Gargantua
Fordította: Lakits Pál
-----------------
Világirodalmi antológia II. kötet
(Szerkesztette: ifj. Horváth János és Kardos Tibor,
Tankönyvkiadó, Bp. 1952.) 411-414. o.