[63] VIVES: HAZATÉRÉS ÉS GYERMEKJÁTÉKOK
Tuliolus, Corneliola, Scípio, Lentulius, anya, tanító, cselédlány és cseléd
Corneliola: - Jókor megjöttél, Tuliolus. Nincs kedved kicsit játszani?
Tuliolus: - Még nincs, majd később játszunk.
Corneliola: - Mi van a kezedben?
Tuliolus: - Ismételni való, amit a tanár adott, hogy tanuljam meg
kívülről.
Corneliola: - És mi ez?
Tuliolus: - Nézd!
Corneliola: - Milyen jelek ezek? Azt hittem, festett hangyák! Anyám! mennyi
festett hangyát és szúnyogot hoz Tuliolus az ábécéskönyvében!
Tuliolus: - Hallgass, bolond, ezek betűk.
Corneliola: - Hogy hívják ezt az elsőt?
Tuliolus: - A.
Corneliola: - Miért az a az első, és nem ez a másik?
Anya: - És miért vagy Te Corneliola és nem Tuliolus?
Corneliola: - Mert így hívnak.
Anya: - Ezekkel a betűkkel ez épp így van. De menj már játszani, fiam.
Tuliolus: - Itt van az ábécéskönyvem és a palavesszőm; ha valaki
hozzányúl, az anyukám megveri. Nem így van-e, anyám?
Anya: - Igen, kisfiam.
Tuliolus: - Scípio, Lentulius, gyertek játszani!
Scípio: - Mit játszunk?
Tuliolus: - Gurigassunk diót.
Lentulius: - Van nálam pár szem, és ezek a töröttek meg romlottak.
Scípio: - Fogadjunk dióhéjba!
Tuliolus: - Mi hasznom lenne belőle? Jóllehet, huszat is nyernék, nem
lenne belül semmi, amit megehetnék.
Scípio: - Én, ha játszom, nem eszek. Ha enni akarok valamit, hazamegyek
anyámhoz. Ezek a dióhéjak arra jók, hogy házikókat építsünk a
hangyáknak.
Lentulius: - Játsszunk páros-páratlant gombostűkkel.
Tuliolus: - Jobb lenne, ha csontokat hoznál.
Scípio: - Hozzál, Lentulius!
Lentulius: - Ott vannak.
Tuliolus: - Milyen porosak és olyan piszkosak, és nincsenek eléggé
letisztítva a hústól. Nem is simák. Dobd el!
Scípio: - Ki a kezdő?
Lentulius: - Én vagyok. Mibe fogadunk?
Scípio: - A szíjakba.
Lentulius: - Nem akarom elveszíteni őket, mert otthon a dajka megver.
Tuliolus: - Mi legyen a tét, ha legyőzlek?
Lentulius: - Fricskák.
Tanító: - Mi ez itt a földre dobva? Széttépitek a ruhátokat és a
zoknitokat, és ráadásul ilyen piszkos helyen. Miért nem
sepritek fel előbb a földet, és úgy ültök le. Hozz egy seprűt!
Tuliolus: - Szóval, mibe fogadunk?
Scípio: - Egy gombostű minden pontért.
Tuliolus: - Kettő jobb volna.
Lentulius: - De nekem nincs tűm, a tű helyett tegyünk inkább
cseresznyeszárakat.
Tuliolus: - Hagyd ott! Játsszunk úgy, hogy én, te és Scípio.
Scípio: - Én a gombostűimmel akarok játszani.
Tuliolus: - Adj először csontot, majd nyersz a fogadáson.
Scípio: - Nem biztos, mert te csalsz a játékban.
Tuliolus: - Ki csal, mikor azt mondod a fehérre, hogy fekete?
Scípio: - Csúfolj, amennyit csak akarsz, de most nem te fogod elvinni a
tűket.
Tuliolus: - Jól van, megbocsátok, de játsszuk már az elsőt, és jó
szerencsét adjon nekem az Isten.
Scípio: - Vesztes vagy.
Tuliolus: - Gyerünk, a téteket.
Lentulius: - A csontokat, kérlek!
Tuliolus: - Gyerünk a maradékkal!
Lentulius: - Gyerünk!
Cselédlány: - Vacsorázni, gyerekek! Sose hagyjátok abba a játékot?
Corneliola: - Ez a játék unalmas, játsszunk festett kavicsokkal!
Tuliolus: - Fessünk köröket erre a kőre szénnel és mésszel.
Scípio: - Én jobban szeretem a vacsorát, mint a játékot, visszaveszem a
gombostűimet, mivel a csalásaitok miatt vesztettem el.
Tuliolus: - Emlékezz csak vissza, tegnap te raboltad ki Cetegót. Senki nem
tud mindig szerencsés kézzel játszani.
Corneliola: - Hozd a kártyát, kérlek, a kredencen van, balra.
Scípio: - Jobb lenne inkább máskor; most nincs időm, mert már túl sokat
időztem, félek, hogy a dajkám puszta haragból vacsora nélkül
zavar ágyba. Te, Corneliola, hozd el holnap délután ezeket a
kártyákat!
Corneliola: - Ha megengedi anyánk; jobb volna most játszani, mikor
megengedte.
Scípio: - Többet ér most vacsorázni, mivel hívnak.
Cselédlány: - Sose hagyjátok nekem, hogy nézzem, ahogy játszotok?
Corneliola: - Hagynánk mi szívesen, ha te meg hagynád hogy játsszunk; de
mivel téged szórakoztat, ha nézed a játékunkat, neked meg
hagynod kell, hogy játsszunk.
Cseléd: - Szevasztok gyerekek; Mikor jöttök? A vacsora már félig kész
van, csak kevés hiányzik, ki kell venni a húst, és tálaljuk a
sajtot és almákat.
Fordította: Kéri Katalin
-----------------
Vives: Obras Completas II. kötet Latin gyakorlatok - Dialógusok V.
(M. Aguilar, Madrid, 1947.) 890-891. o.