[62] LUTHER: A TANULÁSRÓL ÉS A TUDÓSOKRÓL
Kevés jó könyvet kell olvasni, de sokszor
Luther doktor azt ajánlotta mindenkinek, aki valamely tudományban járatos
akar lenni, hogy válasszon egynémely könyveket, és olyan alaposan
tanulmányozzon egy-egy jó szerzőt és könyvet, újra meg újra végigolvasva,
mígnem húsává-vérévé válik, mintha csak természettől a könyv módján írna-
beszélne.
- Egyszerre több könyv olvasásától jobban össze lehet zavarodni, mint
amennyi bizonyos és maradandó dolog tanulható belőlük. Amiként azok, akiknek
hátukon a házuk, és hosszabb ideig sehol sem időznek, azok nem laknak sehol
és egyetlen helyen sincsenek otthon; és ahogy barátaink társaságából sem
akarunk mindennap mindegyikkel együtt lenni, hanem csak néhánnyal, akit
kiszemeltünk: ugyanígy kell a legjobb könyveket is kiszemelni, jártas-
keltesnek lenni bennük, és az utolsó betűig ismerni őket.
Anno 1538. augusztus 25-én egy okos, jóravaló diák megtébolyult;
legyöngítette, megbetegítette magát az örökös virrasztással és beszédekkel.
Hanem az volt a betegségének oka, hogy túl sokat görnyedt a könyvek fölé, s
hogy szerelmes volt egy leánykába. Ezzel a diákkal Martin doktor a lehető
legbarátságosabban viselkedett, várta jobbulását, és elmesélt egy példát egy
másik diákról, aki 2 évig szobatársa volt Erfurtban. - Ő bizony a könyvekbe
bele sem pillantott - mesélte Luther doktor -, mígnem olyan gyakran
intelmezték már, hogy végül mégis rászánta magát: egy egész hétig tanulni
fog; fél óra hosszat ült, és a könyvébe bámult. Azután fölugrott,
megdühödött, földhöz vágta könyvét, rátiport és így kiáltott: "Megakarsz
bolondítani?"
Fordította: Márton László
-----------------
Luther: Asztali beszélgetések
(Válogatta: Márton László, Helikon, Bp. 1983.) 208. o.