[58] CASTIGLIONE: IL CORTEGIANO
(Az Udvari Embertől) azt kívánom, hogy a tudományokban a középszerűnél
képzettebb legyen, legalábbis azokban, melyeket humanisztikusoknak nevezünk;
és ne csak a latin nyelvet ismerje, de a görögöt is, azért a sok különféle
dologért, melyet azon a nyelven oly isteni szépséggel írtak. Otthonos legyen
a költők írásaiban, nem kevésbé a szónokok és történetírók műveiben,
gyakorlott legyen a versek és próza írásában, főképp ezen a mi olasz
nyelvünkön; ami által nem csak magának szerez örömet, de módot nyújt
hölgyekkel való sok kellemes társalgásra, kik rendesen szeretik az ilyen
dolgokat. És ha egyéb teendői vagy lustasága miatt írásaiban nem éri el a
tökéletességnek azt a fokát, amellyel dicséretet aratna, ügyeljen arra, hogy
elrejtse azokat, nehogy miattuk kinevessék, és csak megbízható barátnak
mutassa; mert legalább azt a hasznot húzza ezekből a gyakorlatokból, hogy
meg tudja ítélni mások munkáját: mert valóban lehetetlen, hogy az, aki nem
szokott írni, ha még oly tudós is, mégis tökéletesen megismerhesse és
értékelhesse a stílusok édességét és kitűnőségét, és azokat a rejtett
szépségeket, melyek a régiek írásában találhatók.
Azt kívánnám azonban, hogy a mi Udvari Emberünk állandóan lelki szemei
előtt tartsa a következő szabályt: legyen ebben úgy, mint minden másban is
óvatos és szerény inkább, mint merész és ne képzelje végeredményben, hogy
valamihez ért, amihez nem ért, mert természetünknél fogva mindnyájan jobban
szomjazzuk a dicséretet és jobban szereti fülünk a dicsérő szavak hangzását
bármilyen más édes melódiánál; mint a Szirének dala, a dicséret sokszor
vizbefulladását okozza annak, aki csábító szavai ellen nem védekezik.
Uraim, tudjátok meg, hogy csak akkor elégszem meg az Udvari Ember
tulajdonságaival, ha mindezeken kívül jó zenész is lesz, és ne csak hallás
után és szabadon, kottákat olvasva tudjon játszani, de különféle
hangszerekhez is értsen; mert ha meggondoljuk, nincs jobb pihenés fáradtság
után és beteg lelkeknek jobb és dicséretesebb foglalkozás és szórakozás a
zenénél. Főképp udvaroknál, ahol a zene mindenkire oly frissítőn hat az
unalmak közt, sok dolog történik a hölgyek kedvéért, kiknek szelíd és
szerető lelkületét könnyen áthatja a harmónia és édességgel tölti el. Ezért
nem csoda, hogy régi időktől fogva mindig a zene felé hajlottak és kedvenc
lelki táplálékuknak tekintették.
Fordította: Gróf Zichy Rafaelné
-----------------
Castiglione: Az Udvari Ember
(Franklin-Társulat, Bp. é. n.) 86-87., 90. o.