[48] STRASSBURG: TRISTAN ÉS IZOLDA
Keresztelés, nevelés
Így telt-múlt ideje a gyermek-
ágyas marsallnénak. Letellett
a hat hét is, s most, friss anyák
szokása szerint, kisfiát
- őróla regél e rege -
templomba kellett vinnie.
Anyai szíve repesett,
maga vette a kisdedet
karjába, úgy vitte az Úr
házába. Majd, hogy jámborul,
ünnepélyesen a szivébe
fogadta, ő és házanépe,
az áldozatban a kegyelmet,
teljes díszben, megnyílt a gyermek
számára is a szent keresztség,
hogy lelke malaszttal beteljék,
s jó keresztény legyen belőle
mindhalálig, Isten nevében,
bármilyen lesz is a jövője.
Hogy a szent cselekményre készen
álltak mindnyájan, megfogadva,
mit rend s szokás kíván, a papra
került a sor: kérdezze meg,
hogy nevezzék a gyermeket.
Férjéhez lépett erre gyorsan
a bölcs marsallné és titokban
megtudakolta tőle, mit
kiván: hogy hívják a kicsit.
A marsall hosszan hallgatott,
búsan töprengve rajta, hogy
leginkább milyen név találna
nehéz sorssal megvert fiára...
Kiszolgáltatást nyert a szentség:
a keresztelőt befejezték;
a jó marsallné fogta hát
és hazavitte a fiát:
Otthon szorgalmasan nevelte,
útjain őrködött felette,
hogy mindig tudja: érdeme
szerint törődnek-e vele.
Gondja édes igyekezettel
körötte forgott este-reggel;
mindent megtett jószívvel érte,
hogy soha fájdalom ne érje,
s óvó szemmel ügyelte váltig
egészen hét éves koráig.
De hogy tanítást s illemet
érteni kezdett a gyerek,
elvette anyjától a marsall
s egy bölcs emberre bízta; azzal
elküldte messze földre, hogy
hadd tanuljon nyelveket ott,
és könyveket forgatva sok szép
tudománnyal is gyarapodjék...
Amíg a nyelveket tanulja
s a könyveket kutatva bújja,
húros hangszeren is sokat
és szorgos kedvvel játszogat,
s ebben magát későn-korán
gyakorolja nagy szaporán,
míg hozzá mesterül nem ért.
Egyetlen percig sem henyélt:
ma ezt, holnap meg azt tanulja,
amit ma tud, holnapra fújja.
De nem csak ezzel telt a napja:
pajzzsal és karddal, lóra kapva
tanulja a lovagi vágtát:
hogy kell biztatni paripáját
keményen sarkantyúzva, mint kell
ugratni bátran, büszke szívvel,
kantárt eresztve rohamozni,
fordulni, combbal visszafogni
lovát lovagmód, emberül.
Jól megtanult ezenfelül
okosan vívni, erejét nem
kímélve birkózni keményen,
ugrani, versenyt futni széllel,
célba találni lándzsanyéllel.
Nem hiszem (mesénk a kezes),
hogy így tudott valaha bárki
kutyákkal s hajtókkal vadászni,
lett légyen bármilyen ügyes;
s időt a sok udvari játék
gyakorlására is talált még.
Fordította: Rónay György
-----------------
A középkori élet
(Válogatta: Kulcsár Zsuzsanna, Gondolat, Bp. 1964.) 158-160. o.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?