[46] ALCUIN LEVELE NAGY KÁROLYHOZ
Semmilyen eszköz sem magasztosabb a bölcsességnél a boldog élet
eléréséhez, semmi sem kellemesebb a bölcsesség gyakorlásánál, semmi sem
vértez fel jobban a vétkek ellen, semmi sem dicséretreméltóbb, bármilyen
méltóságot tölt is be az ember. De a filozófusok mondása szerint is, semmi
sem szükségesebb a nép kormányzásában, semmi sem hathatósabb eszköz az
életnek helyes elvek szerint való berendezésére, mint az ékességet adó
bölcsesség, a dicsőséget adó tudomány és az erőt jelentő tanultság. (...)
Ennek buzgó elsajátítására és a mindennapi gyakorlás révén teljes
birtokba vételére ösztönözd, uram király, a palotádban lévő összes ifjakat,
hogy ebben haladjanak előre ifjúkorukban, hogy öregkorukra méltók legyenek a
tiszteletre és így elérhessék az örök boldogságot is. Ami engem illet, én
szerény tehetségemhez képest buzgón fogom elhinteni a bölcsesség magvait
ezen a vidéken alattvalóid között, arra a bölcs mondásra gondolva: "Vesd a
magvat reggel, és este se nyugodjon a kezed, mivel nem tudod, melyik kel ki
inkább, ez, vagy amaz. De ha mindkét vetés kikel, annál jobb."
Reggel, ifjúságom idején tudománnyal eltelve Britanniában vetettem a
magot. Most pedig, hidegülő vérrel, mintegy életem estéjén, Frankhonban
hintem szüntelenül a magvakat, mert azt kívánom, ha Isten megadja, hogy
minden vetés kikeljen.
Fordította: Horváth János
-----------------
Világirodalmi antológia II. kötet
(Szerkesztette: ifj. Horváth János és Kardos Tibor,
Tankönyvkiadó, Bp. 1952.) 21. o.