[45] ALCUIN: PÁRBESZÉD A SZÓNOKLATTANRÓL ÉS AZ ERÉNYEKRŐL
Károly király és Albin mester
K: Először is, mester, tárd fel előttem ennek a mesterségnek [vagy
tudománynak] az eredetét.
A: Feltárom a régiek felfogása szerint. Volt ugyanis, mint mondják,
valamikor egy idő, amikor az emberek a földeken állatok módjára szerteszét
kószáltak, és többnyire nem az értelmes meggondolás, hanem a testi erő
irányította őket. Nem hatotta át még őket az isten iránti vallásos
tisztelet, sem az emberi kötelességtudat, hanem testi erejük érvényesült a
létfenntartás [rajtuk uralkodó] vak és megfontolás nélküli ösztöne
érdekében. Ebben az időben egy nagy és bölcs férfiú felismerte, hogy milyen
tehetség és mekkora képesség lenne az emberek lelkében a legnagyobb
dolgokra, ha valaki felszínre hozhatná és tanítással jobbá tudná tenni azt.
S ő a földeken szétszórt és erdei hajlékokban megbúvó embereket valami úton-
módon egy helyre egyesítette, összegyűjtötte őket, s hasznos és tisztességes
nyugalmat teremtett. Bár először tiltakoztak a szokatlan helyzet miatt, majd
mind figyelmesebben hallgatták érvelését és szónoklatát; így vadakból és
bárdolatlanokból szelídekké és engedelmesekké formálta őket. S énnekem
bizony az a véleményem, uram király, hogy néma és beszélni képtelen
bölcsesség nem lehet képes arra, hogy hírtelen eltérítse megszokásuktól és
más életmódhoz szoktassa az embereket.
Mi a szónoklattan?
K: Honnan nyerte a nevét a szónoklattan?
A: (szónoklok), azaz az előadok, beszélek, mondok igéből [azaz, a beszéd
képességéből].
K: Milyen célra irányul?
A: A helyes beszéd megtanulására.
K: Milyen kérdésekkel foglalkozik?
A: Polgári [azaz jogi] ügyekkel, amelyek az értelem természetes adottsága
révén megfogalmazhatók. Mert amiként mindenkinek természetes adottsága az,
hogy magát megvédje és az, hogy mást megüssön, még ha fegyveres gyakorlással
nem tanulta is, ugyanúgy természetes képessége szinte mindenkinek az, hogy
másokat vádoljon, s az, hogy önmagát tisztázza [védje], mégha gyakorlás
útján nem tanulta is. De több sikerrel és készséggel művelik a szónoklást
azok, akik tudományos oktatásban és gyakorlati képzésben részesültek. Mert
mindenkinek természetes képessége az, hogy beszél, mégis jelentősen kitűnik
a többiek közül az, aki a grammatikának megfelelően beszél.
K: Jól mondod mester, hiszen egész életünk során a tudományok vezérelnek
és a tapasztalat erősít. Éppen ezért tárd fel nekünk a szónoklás
tudományának szabályait. Mert teendőink mindennapi szükséglete kényszerít
minket arra, hogy gyakoroljuk magunkat benne.
Fordította: Hoffman Zsuzsanna
-----------------
Az égi és a földi szépről - Források a későantik és a középkori
esztétika történetéhez
(Szerkesztette: Redl Károly, Gondolat, Bp. 1989.) 239-240. o.