[43] ISIDÓRUS A SZABAD MŰVÉSZETEKRŐL
A retorikáról és a dialektikáról
A retorika a közügyekben való ékesszólás tudománya, amely arra szolgál,
hogy meggyőzzön az igaz és jó dolgokról. (...)
A retorika a grammatika tudományával függ össze. A grammatikából ugyanis
a helyes beszéd tudományát tanuljuk, a retorikából pedig megtudjuk, hogy
miképpen adjuk elő azt, amit tanultunk.
A "szónok" elnevezésről és a retorika részeiről
A szónok tehát derék, a beszédben jártas férfiú. A "derék" jelző a férfiú
természetére, erkölcseire és művészetére vonatkozik. A "beszédben jártas"
megjelölés a művészi ékesszólást jelenti, amely öt részből áll. Ezek a
következők: A téma fellelése, elrendezése, kifejezésmódja, emlékezetbe
vésése és előadása; és e fáradozások arra irányulnak, hogy meggyőzzenek
valamiről. Maga a beszédben való jártasság három dologból áll: természeti
adottságból, képzésből és gyakorlásból. A természeti adottság a tehetséget
jelenti, a képzés a tudás megszerzését, a gyakorlás pedig a kitartó
ismétlést. Ezek hát azok a tulajdonságok, amelyeket nemcsak a szónoktól
várunk el, hiszen bárminek legyen is valaki a mestere, szüksége van rájuk
ahhoz, hogy valamit véghez vigyen.
A filozófia meghatározásáról
[A filozófia doktrinális részének] négy ága van: az aritmetika, a
geometria, a zene és az asztronómia. Az aritmetika az önmagában
megszámlálható mennyiséggel foglalkozó tudomány. A geometria a mozdulatlan
nagyság és az idomok tudománya. A zene az a tudomány, amely viszont alkotó
számokról, a hangokban található számokról beszél. Az asztronómia az a
tudomány, amely az égitestek pályáját és az összes csillagképeket szemléli,
s a csillagoknak egymáshoz és a Földhöz való helyzetét fürkészi.
Fordította: Fröhlich Ida és Redl Károly
-----------------
Az égi és a földi szépről - Források a későantik és a középkori
esztétika történetéhez
(Szerkesztette: Redl Károly, Gondolat, Bp. 1989.) 173-175. o.