[41] AUGUSTINUS: A SZABAD AKARATRÓL
Augustinus: Mit gondolsz, a tanítás jó dolog?
Euodius: Ki állítaná az ellenkezőjét?
Augustinus: És ha se nem jó, se nem rossz?
Euodius: Szerintem jó.
Augustinus: Így van. Mert általa teszünk szert a tudásra, és ez ébreszti
fel bennünk a tudásvágyat, s nélküle senki sem tanul semmit.
Vagy másképp gondolod?
Euodius: Dehogyis! Szerintem a tanítás révén kizárólag jót tanulunk.
Augustinus: Ezek szerint a rosszat nem tanuljuk, hisz maga a "tanítás"
szó is a "tanulás"-ból vezethető le.
Euodius: De hát akkor hogyan követi el az ember, ha egyszer nem
tanulta?
Augustinus: Talán úgy, hogy elfordul a tanítástól, illetve a tanulástól,
és tudni sem akar róluk. De akárhogy is áll a dolog, annyi
bizonyos, hogy rosszat eleve nem tanulhatunk, mivel a tanítás
jó dolog, és a "tanítás" a "tanulás"-ból ered. Mert ha
tanulnánk, az azt jelentené, hogy a tanítás magába foglalja a
rosszat, s így nem lehetne jó. Márpedig jó, ahogyan te is
elismered. A rosszat tehát nem tanuljuk, s hiába is kérdezed,
kitől sajátítjuk el. De ha tanuljuk is a rosszat, azért
tanuljuk, hogy elkerüljük, nem pedig azért, hogy megtegyük.
Ebből pedig kitűnik, hogy rosszat tenni annyi, mint eltérni a
tanítástól.
Euodius: Várj csak, most meg már épp úgy gondolom, hogy kétféle
tanítás van: az egyik a jó cselekvésre, a másik meg a rosszra
tanít bennünket. De amikor azt kérdezted, jó dolog-e a
tanítás, a jó szeretete elfeledtette velem eredeti
elképzelésemet, úgyhogy csak arra a tanításra ügyeltem,
amelynek révén a helyes cselekvést tanuljuk meg, tehát azt
mondtam, hogy a tanítás jó; most viszont mégis úgy látom, van
egy másik fajtája is, ez pedig kétségtelenül rossz, és én épp
ennek a forrását keresem.
Augustinus: De a megértés képességét talán csak jónak tartod?
Euodius: Hogyne, sőt annyira jónak, hogy szerintem az emberben nincs
is ennél kiválóbb, és soha ki nem ejteném a számon, hogy
bármiféle megértés rossz lehet.
Augustinus: No és ha egy olyan valakit tanítanak, aki semmit sem ért meg,
az szerinted tanult valamit?
Euodius: Semmi szín alatt.
Augustinus: Ha tehát mindenfajta felfogóképesség jó, és akiben ez nincs
meg, az nem is tanul, akkor mindenki, aki tanul, jót
cselekszik. Mert aki tanul, abban megvan a felfogóképesség,
és mindenki, akiben megvan a felfogóképesség, jót cselekszik.
Ha tehát valaki az okozót keresi, akinek a révén tanulunk
valamit, az valójában az okozót keresi, akinek a révén jót
teszünk. Ezért hát ne is keresgéld tovább a rossz tanítóját.
Mert ha rossz, akkor nem tanít, ha pedig tanít, akkor nem
rossz.
Fordította: Tab Ibolya
-----------------
Szent Ágoston: A boldog életről - A szabad akaratról
(Európa, Bp. 1989.) 56-58. o.