[40] AUGUSTINUS: VALLOMÁSOK
Gyűlölte a tudományt, szerette a játékokat és félt a veréstől
A helyes élet útját így ecsetelték gyerekszemem elé: az intő szónak
engedelmeskedjem, hogy sokra vigyem a földön és babért szerezzek az emberi
dicsőség és a talmi gazdagság szolgálatában görnyedő, csak szópazarló
művészet terén.
Ezért tehát iskolába adtak. Ismerkednem kellett a betűk seregével. Én
szerencsétlen flótás! Nem tudtam még, hogy mi haszna ennek, és ha lanyhult
bennem a tanulás vágya, keményen kikaptam. Dicsérgették ezt bölcsen a
nagyok. E földi életet előttünk élők közül sokan seregeltek ezeken a
keserves utakon, amelyekre most rákényszerült a lábunk, hogy Ádám
gyermekeinek kínját és gyötrelmét mi is csak tetézzük.
Találtunk azonban hozzád könyörgő embereket, Urunk, és megtanultuk tőlük,
sejdítve immár téged, amennyire ez tőlünk telhetett, hogy nagyságos valaki
vagy, bár meg nem jelensz érzéki valónknak, de meghallgatsz minket és
segítesz rajtunk. Így már gyerekfejjel könyörgésbe kezdtem, én segítségem és
menedékem, hozzád. Megoldozgattam nyelvem kötelékét, hogy hívogassalak
téged. És könyörögtem kicsi mivoltommal, de nem kicsi indulattal, hogy az
iskolában meg ne verjenek. Mikor meg nem hallgattál engem, bár ez nem volt
éppen nekem haszontalan, kacagtak rajtam a felnőtt emberek, és közöttük
bizony még szüleim is. Ők egyébként rosszat nem akartak nekem, de mondom,
kacagtak veretéseimen, amelyeket akkor olyan nagy és súlyos veszedelemnek
láttam.
Az emlékezetben és a tehetségben nem mutatkozott hiány Uram, hiszen úgy
akartad, hogy mindezekből korunkhoz mérten elegendő legyen. Ámde csalogatott
a játék gyönyörűsége és megbüntettek érte olyanok, akik bizony ebben maguk
is ludasak voltak. Azonban a felnőttek játékos léhaságát elfoglaltságnak
nevezik, ha meg gyermeknél fordul elő ilyesmi, megrakják őt szegényt a
felnőttek.
Milyen tanulmányokban találta legtöbb örömét a gyermek
Ma sem jöttem eléggé nyomára, mi okozta, hogy gyűlöltem a görög
könyveket. Már tömtek velük. Viszont rajongtam a latin könyvekért. Nem
azokért, melyeket az első oktatók tanítottak. Inkább azokért, amelyeket már
a grammatikus nevet viselők adtak elénk. Az említett első fajta könyvet
éppen olyan tehernek és büntetésnek tekintettem, mint az összes görög
könyveket, ha az oktatás idején írnom, olvasnom vagy számolgatnom kellett
soraikból.
Fordította: Városi István
-----------------
Augustinus: Vallomások
(Gondolat, Bp. 1982.) 35-37., 42. o.