[34] IFJABB PLINIUS LEVELE
Kedves Mauricusom! Mi mással kötelezhetnélek le inkább, mint azzal, hogy
tanítót keresek fivéred gyermekeinek. Mert így neked köszönhetem, hogy
visszatérek az iskolába, s mintegy újra átélem életem e legédesebb
korszakát. Leülök a gyerekek közé, mint egykor, s azt is kipróbálom, mekkora
tekintélyem van előttük, mint tudós embernek. Mert múltkor történt, hogy
midőn beléptem egy zsúfolt előadóterembe, ahol a mi rendünkhöz tartozó ifjak
hangosan tréfálkoztak, mind elhallgattak. Meg se említeném az esetet, ha nem
volna hízelgő nem annyira énrám, mint inkább rájuk nézve, s ha nem akarnám
megerősíteni reményeidet, hogy unokaöcséid kiváló nevelést kapnak.
Egyébként, ha minden nyilvánosan előadó iskolamestert végighallgattam,
megírom róluk a véleményemet, s azon leszek, hogy olyan hiteles képet kapj
róluk - már amennyire lehetséges -, mintha magad is meghallgattad volna
őket. Mert ennyi figyelemmel tartozom neked, és tartozom elhunyt fivéred
emlékének, kivált ha ilyen fontos dologról van szó. Mert mi lehet számotokra
fontosabb, mint hogy e gyermekek ... méltók legyenek a kiváló apához és
nagybácsihoz. Ezt a gondot még akkor is vállalnám, ha nem kérsz föl rá. Nem
tudom, mennyi nehézség áll utamban, míg a tanítókat kiválasztom, de fivéred
fiaiért nemcsak minden kellemetlenséget, de minden neheztelést is nyugodtan
vállalok, mint apa az övéiért. Minden jót!
Fordította: Muraközy Gyula
-----------------
Ifjabb Plinius: Levelek
(Európa, Bp. 1981.) 64. o.