[32] TACITUS: A "MODERN" NEVELÉS
Bezzeg most a csecsemőt kiadják valami görög nőszemélynek, aki mellé
adnak még néhányat a szolgák seregéből, többnyire a leghitványabbakat, akik
semmiféle komoly szolgálatra nem alkalmasak. A gyermekek friss és
befolyásolatlan lelkét rögtön ezeknek zavaros beszédei itatják át; az egész
háznépből senki sem ügyel arra, hogy serdületlen ura előtt mit mond vagy
tesz. De maguk a szülők sem tisztességre és szerénységre szoktatják
gyermekeiket még kicsiny korukban, hanem féktelenségre és szájaskodásra,
miáltal azután lassanként beléjük fészkelődik a szemérmetlenség és mind a
magukénak, mind a másénak semmibevétele.
Így szerintem ennek a városnak sajátos és jellemző hibái szinte már az
anyaméhben megfogamzanak; ha pedig már a gyermeki lelket elfoglalja és
megszállja a színészimádat, meg a gladiátormérkőzések és lóversenyek iránti
szenvedély, mennyicske hely marad a tisztes művészetek számára? Hányat
találsz, aki otthon másról beszél?
Megüti-e fülünket valami más beszéd, ha fiatalokkal tele előadóterembe
lépünk?
Fordította: Borzsák István
-----------------
A régi Róma napjai
(Válogatta: Szepessy Tibor, Gondolat, Bp. 1968.) 81. o.