[30] QUINTILIANUS A KÉNYEZTETÉSRŐL
Bárcsak ne mi magunk tennénk tönkre gyermekeink jellemét! Már
kisgyermekkorban kényeztetéssel rontjuk el őket: az az engedékeny nevelés,
amelyet mi gyengédségnek hívunk, minden testi és lelki erejüket aláássa. Mit
nem fog megkívánni nagyobb korában az, aki bíborszőnyegen csúszkált? Az első
szavakat sem tudja még tisztán kiejteni, de már megismeri a szakácsot, már
osztrigát kér: előbb alakítjuk ki ízlésüket mint jellemüket. Gyaloghintókban
nőnek fel; ha a földre lépnek, mindkétfelől segítő kezekbe kapaszkodnak.
Örvendezünk, ha valami illetlenséget mondanak: olyan szavakat, amelyeket még
alexandriai kedvenceinktől sem tűrnénk el, tőlük nevetéssel és csókkal
fogadunk. Nem csoda: mi tanítottuk, tőlünk hallják! Látják barátnőinket,
szeretőinket, minden lakoma trágár nótáktól hangos, s olyan dolgokat néznek
végig, amikről beszélni is szégyen. Mindez előbb szokássá, majd természetté
válik, megtanulják a szerencsétlenek, mielőtt tudnák, hogy bűn; s mert eleve
féktelenek és ingatagok, nem az iskolából hozzák az ilyen rossz
tulajdonságokat, hanem ők viszik az iskolába!
Fordította: Korchmáros Valéria
-----------------
A régi Róma napjai
(Válogatta: Szepessy Tibor, Gondolat, Bp. 1968.) 81-82. o.