[29] PLUTARKHOSZ A SPÁRTAI NEVELÉSRŐL
Az újszülött csecsemővel apja nem rendelkezett, hanem karjába vette, és
elvitte a Leszkhé nevű helyre (összejövetelek helye, társalgó), ahol a
törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha egészséges
alkatú és erőteljes csecsemő volt, utasították az apát, hogy nevelje fel,
egyben pedig kijelöltek neki egyet a kilencezer spártai parcellából. De ha
idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taügetosz Apothetai nevű szakadékába
- azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az
államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben
marad. Ezért fürdették meg az asszonyok az újszülöttet borban, és nem
vízben, hogy kipróbálják szervezete életképességét. Ha ugyanis epilepsziás
vagy gyenge, beteges szervezetű volt a gyermek, görcsöt kapott az erős
bortól, és elpusztult, de ha egészséges volt, még izmosabb lett. A dajkák
nagy gondot fordítottak a gyermekekre, pólyát nem használtak, hogy minden
tagjuk és egész testük szabadon fejlődjék. Hozzászoktatták őket, hogy minden
ételt jóízűen fogyasszanak el, és ne legyenek válogatósak; ne féljenek a
sötétben, ha egyedül maradnak; ne viselkedjenek illetlenül, és soha ne
sírjanak. Ezért szoktak az idegenek spártai dajkát fogadni gyermekeik mellé.
Így például Amükla, az athéni Alkibiadész dajkája is spártai volt.
Platón szerint Periklész egy egyszerű rabszolgát, bizonyos Zópüroszt
rendelt Alkibiadész mellé nevelőnek. Lükurgosz azonban soha nem bízta a
spártaiak gyermekeit rabszolgákra vagy másoktól bérbe vett nevelőkre; senki
nem nevelhette fiát saját tetszése szerint, hanem a fiúgyermekeket hétéves
korukban csoportokba osztotta, ahol közös nevelésben részesültek, együttesen
vettek részt a játékokban, és tanulmányaikat is közösen végezték. A
csoportok vezetőivé a legértelmesebb és a harci játékokban legbátrabb
ifjakat tette. A többiek ezek útmutatásait követték, engedelmeskedtek nekik,
és alávetették magukat az általuk kiszabott büntetéseknek. Ez a fajta
nevelés kitűnő iskolája volt az engedelmességnek. Az idősebbek megfigyelték
a gyermekeket játék közben; vitákat és civódást támasztottak köztük, és
verekedéseik közben igyekeztek megtudni, hogy meghátrálnának-e a harcban
vagy sem.
Írni-olvasni csak annyit tanultak, amennyi éppen szükséges volt.
Neveltetésük legfőbb célja az volt, hogy feljebbvalóiknak
engedelmeskedjenek, jól elviseljék a testi fájdalmakat, és a harcban
győzzenek. Ahogy ifjakká serdültek, mind keményebb edzésnek vetették alá
őket, hajukat rövidre nyírták, mezítláb járatták őket, és a játékokban
majdnem mindig mezítelen testtel kellett részt venniük. Amikor betöltötték
tizenkettedik évüket, levetették az alsóruhát, s egész éven át ugyanabban a
köpenyben jártak. Testük mosdatlan volt, nem fürödtek, olajjal nem kenték
magukat; ilyen fényűzésben csak az év néhány napján volt részük.
Csoportokban és szakaszonként aludtak együtt, szalmazsákon, amelybe puszta
kézzel, kés nélkül tördelték és gyűjtötték össze az Eurótasz partjain növő
nád bugáját. Télen szabad volt nekik bogáncspihét keverni a nádbugák közé,
mert azt hitték, ez valamivel melegebbé teszi fekhelyüket. (...)
Az ifjakat arra tanították, hogy beszédükben a metsző gúnyt kellemes
kifejezéssel vegyítsék, és mondanivalójukat lehetőleg minél kevesebb szóba
sűrítsék. (...)
A zene és a költészet tanítására éppen olyan gondot fordítottak, mint
beszédjük csinosságára és tisztaságára; énekeik bátorságra, lelkesedésre és
elszántságra ösztönözték hallgatóikat. A dalok stílusa egyszerű és férfias,
tartalmuk komoly és erkölcsnemesítő volt. (...)
A nevelés felnőtt korban is folytatódott Spártában. Senki nem tehette,
amihez egyénileg kedve volt, hanem, mintha a város egyetlen katonai tábor
volna, előre megszabott kötelességeket kellett mindenkinek elvégeznie a köz
érdekében; a spártaiak általában úgy gondolkodtak, hogy senki nem él
önmagának, hanem a közösségnek. Ha egyéb tennivalójuk nem akadt, felügyeltek
a fiúkra, hasznos dolgokra tanították őket, vagy saját maguk tanultak az
idősebbektől.
Fordította: Máthé Elek
-----------------
Plutarkhosz: Lükurgosz (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok)
(Magyar Helikon, Bp. 1978.) 107-108., 111., 114. o.