[26] CICERO: ATHÉNI DIÁK LEVELE
...Tudd meg, hogy Cratippushoz olyan szoros kötelék fűz, mintha nem a
tanitványa, hanem fia lennék; egyrészt szívesen hallgatom őt, másrészt
szívembe zártam személyes varázsa miatt. Egész napokat töltök el vele,
gyakran még az éj egy részét is: kértem ugyanis, hogy minél gyakrabban
vacsorázzék nálam. Miután ez szokásossá vált, gyakran váratlanul is betoppan
közénk vacsoraidőben, s levetve a filozófiai szigorát, barátságosan
eltréfálkozik velünk. Ezért légy rajta, hogy ezt a szerfölött kellemes és
kiváló férfiút minél hamarabb megismerd.
Hát Bruttiusról mit mondjak? Soha el nem eresztem magam mellől; amilyen
igénytelen és komoly az életmódja, olyan szórakoztató társaság, mert nem
idegen a tréfa a filológiától és a mindennapi vitatkozástól. A közelben
béreltem neki szállást, és ahogy tudom, szűkös zsebpénzemből támogatom
szegénységében. Azonkívül úgy intéztem, hogy a görög szónoklást Cassiusnál
tanulom, latinul azonban Bruttiusnál akarok gyakorolni. Meghitt és
mindennapos társaságom azokból áll, akiket Cratippus hozott magával
Mytilenaéből, e tudós és neki oly kedves emberekből. Szintén gyakran van
velem Epicrates, a legkiválóbb athéni filozófus és Leonides s más hozzájuk
hasonlók. Ez hát a helyzet nálam.
Fordította: Maróti Egon
-----------------
A régi Róma napjai
(Válogatta: Szepessy Tibor, Gondolat, Bp. 1968.) 92-93. o.