[24] CICERO: A SZÓNOK
A szónok azonban ne csak a dialektikában legyen járatos, hanem ismerje és
tanulmányozza a filozófia többi ágazatát is. Mert sem a hitről, sem a
halálról, sem a kegyeletes tiszteletadásról, sem a hazaszeretetről, sem a
jóról és a rosszról, sem az erényről és a bűnről, sem a kötelességről, sem a
fájdalomról, sem a gyönyörről, sem a lelki zavarokról és tévelygésekről,
melyek gyakran szóba kerülnek ugyan, de roppant szűkszavúan beszélnek róluk,
mondom, a filozófia tudománya nélkül mindezekről mit sem szólhatunk és
fejthetünk ki komolyan, változatosan, gazdag nyelvezettel.
A szónoki beszéd anyagáról beszélek még most is, nem magáról a szónoki
stílusról. Azt akarom ugyanis, hogy a szónok előbb ismerje tárgykörét,
amelyről szólni kíván, s ez művelt hallgatósághoz legyen méltó, csak azután
gondolkodjék azon, mily szavakkal, hogyan mondja el. S hogy mentől
tekintélyesebb és valamiképpen fennkölt is legyen, ahogy Periclesről
mondottam az imént, még a természettudományokban sem szabad járatlannak
lennie. Így valóban mindenről pompásabban és magasztosabban beszél, ha az
égi dolgokról az emberiekre fordítja majd a szót. Ha tehát az isteni
dolgokat megismerte már, az emberek világában se maradjon tudatlan. Legyen
járatos a polgári jog tudományában, mivel erre naponta szükség van a
bírósági tárgyalásokon. Mert mi volna csúfosabb, mint törvényeken és polgári
jogon alapuló perek védelmét magadra vállalnod, törvények és polgári jog
ismerete nélkül? A történelemmel is tisztában kell lennie, a régmúlt korok
időrendjével, s persze leginkább a saját államunkéval; de a hatalmas népek,
a híres királyok történetével is.
Fordította: Kárpáty Csilla
-----------------
Cicero válogatott művei
(Európa, Bp. 1987) 239-240. o.