[23] CSUANG-CE TANÍTÁSAI
A tudás nem minden
(III. 1.) Életünk véges, de a tudás végtelen. Valami végessel igyekezni a
végtelent megközelíteni, veszedelmes vállalkozás. S ha ezt tudván, továbbra
is hajszoljuk a megismerést, ezzel menthetetlenül veszélybe kerülünk. A
jótettel nem jár együtt a dicsőség, sem a rossz gyakorlásával a büntetés:
harmóniában lenni az élet lényegével; egyedül ez vezet ahhoz, hogy testünket
megóvjuk, életünket megtartsuk, a hozzánk tartozókat tápláljuk és éveink
sorát beteljesítsük.
Ne törekedjünk hiábavalóságokra
(XXVII. 10.) Csu Ping Mao kitanulta a sárkányölést: egész vagyonát erre
költötte. Három év alatt elérte a tökéletességet ebben a művészetben, de
soha nem nyílt alkalma, hogy éljen is vele.
A tökéletes bölcs tanítása
(V. 1.) Lu államban élt egy bizonyos Vang Tai, aki féllábú volt. Épp oly
számos tanítvány követte, mint Kung Ce-t. Csang Ki megkérdezte ekkor Kung
Ce-t felőle: "Hogyan van az, hogy Vang Tai hitvány nyomorék és tanítványai
mégis egyenlő arányban osztják meg Lu államot a tieiddel! Ő együtt van velük
s nem is tanítja őket, nem is beszél velük s mégis ezek üres kézzel mennek
hozzá s tele marokkal térnek vissza tőle. Létezhetik hát valóban tanítás
szavak használata nélkül? s lehet, hogy míg valakinek nyomorék teste,
szelleme teljes egész legyen? miféle ember ez?"
"Ez az ember - felelte Kung Ce - az elhivatottak közé tartozik. Én
elkéstem s csak ezért nem tehettem őt meg mesteremmé. Mennyivel inkább
kellene ezt azoknak megtenniök, akik még annyira sincsenek, mint én! Nem is
csak Lu államot, de az egész világot szeretném hozzáirányítani."
"Ez itt egy nyomorék - mondotta Csang Ki - s még nálad is magasabbrendű!
mennyivel előbbre lehet hát a többi embereknél! Vajon mi az ő szellemének
titka?"
"Élet és halál - felelte Kung Ce - igen fontos dolgok ugyan, de rá a
legkisebb hatással sincsenek. Ha ég és föld összeomlanának, ez neki csekély
kárt okozna. Övé a minden csalékonyságtól mentes dolog ismerete s bármi is
változzék, ő változatlan marad. A dolgok átalakulásaikban benső törvényüket
követik, s ő, ennek birtokában, csaknem ura a változó világnak."
"Mit jelent ez?" - kérdezte Csuang Ki.
"Ha a dolgokat különbözőségükben tekintjük - felelte Kung Ce, - úgy
látjuk, hogy más a máj és más az epe, más a Csu állam és más a Jü állam; ha
azonban közösségükben tekintjük őket, valamennyi dolgot egynek látjuk. Aki
idáig eljut, azt nem érdeklik azok az ismeretek, amelyeket a szem és fül
szed össze, hanem szíve ott jár, ahol a dolgok a végső harmóniában
csendülnek össze. A nagy egységet látja és a hiányokon túlnéz. Így ez az
ember is úgy fogja fel lába elvesztését, mintha egy darab földet hagyott
volna hátra maga mögött."
"Ő csak magával foglalkozik - válaszolta Csang Ki. Megismerésére
alapította gondolkozását; gondolkozására építi lelkiállapota egyensúlyát.
Hogyan lehetséges hát az, hogy mások is olyan sokat tartanak felőle?"
"Az ember - felelte Kung Ce - a saját képmását nem a folyóvízben, hanem
az állóvíz tükrében szemléli. A földből termő dolgok közül csupán a fenyő és
a ciprus a kivételes, télen és nyáron egyaránt zöldel. Az Ég fiai közül
csupán Sun volt a kiválasztott, akinek megadatott a boldogság, hogy életét
tökéletessé fejlessze és másokat is a tökéletesedés útjára tereljen. Ennek
az eredendő tökéletességnek a megértése elsősorban is a félelmet nem
ismerésben mutatkozik meg. Egy bátor hős - pusztán a hírnév vágyától
sarkallva - kilenc ellenséges seregen keresztülverekszi magát. Mennyivel
rettenthetetlenebbnek kell annak lennie, aki uralkodik a világ fölött,
mintegy a természet egészét rejti magában, aki testében csak vendégként
száll meg, aki számára szeme és füle tanúsága csupán a dolgok hasonlatát
nyújtja, aki minden tudást egységesen lát, s akinek szelleme nem ismeri a
halált! Az ilyen ember maga választja ki a napot, amelyen el akar távozni.
Az emberek köré gyűlnek, hogy kövessék őt: de hogyan törődhetnék ő a
többiekkel?"
A fordító nincs megjelölve
-----------------
Csuang-Ce bölcsessége
(Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Bp. 1994.) 38-39., 136., 76-78. o.