[22] ARISZTOTELÉSZ: POLITIKA
...a városállam csak úgy lehet megbecsült, ha a kormányzásban részt vevő
polgárság is becsületes; már nálunk valamennyi polgár részt vesz a
kormányzásban. Azt kell tehát vizsgálnunk, hogyan lesz valaki erényessé.
Mert még ha lehetséges volna is, hogy a polgárság összessége anélkül legyen
becsületes, hogy az egyén az volna, még akkor is inkább ezt kellene
választanunk, mert az egyessel összefügg az egész. Mármost, jellemessé és
becsületessé három dolog teheti az embert, ez a három pedig a természet, a
szokás, az értelem. Mert először is természet szerint emberré kell születni,
nem pedig valami más élőlénnyé, azután testileg és lelkileg is ilyenné. De
vannak tulajdonságok, amelyek hiába születnek velünk: a szokás
megváltoztathatja őket; mert vannak olyanok, amelyek természettől fogva két
irány között ingadoznak, és a szokás folytán rosszabbak vagy jobbak lesznek.
Végül, minden egyéb élőlény inkább csak a természet szerint él, és csak
kevéssé idomul a szokáshoz: az ember azonban még az értelemhez is, hiszen
egyedül őbenne van értelem. Ezeknek összhangban kell lenniük egymással. De
azért sok mindent tesz az ember a szokás és természet ellenére, az értelem
következtében, ha meggyőződik róla, hogy másképp talán helyesebben jár el.
Hogy milyen természetes tulajdonságaiknak kell lenni azoknak, akikkel a
törvényhozónak könnyű dolga van, már fentebb megállapítottuk
(tehetségeseknek és erős akaratúaknak): a többi a nevelés dolga, mert hiszen
mindent vagy megszokás, vagy tanulás útján sajátítunk el. (...)
Az újszülöttek kitevéséről vagy fölneveléséről ... úgy intézkedjék a
törvény, hogy semmiféle korcsszülöttet nem szabad fölnevelni - viszont a
gyermekek nagy száma miatt, ha a szokásrend azt úgyis megakadályozza,
egyetlen újszülöttet sem szabad kitenni, mert hiszen ezek úgyis határt
szabnak a túlságos szaporaságnak; ha pedig valahol ennek ellenére mégis
fogamzik gyermek: mielőtt érzés és élet kél benne, el kell hajtani a
magzatot; hogy ez megengedhető-e vagy nem, csak az döntheti el, van-e a
magzatban érzés és élet. (...)
Amikor a gyermek már megszületett, úgy hisszük, sokat határoz a testi erő
szempontjából a táplálkozásmód. Ha megfigyeljük a többi élőlények és azon
néptörzsek életét, amelyek fontosnak tartják, hogy szervezetük a háborúra
alkalmas legyen, látjuk, hogy legjobban a bőséges tejtáplálék felel meg a
testnek, továbbá, ha minél kevesebb bort élvez a gyermek, mert ez betegséget
okoz. Ezenkívül annyit kell mozognia, amennyi csak egy ilyen korú gyermeknek
hasznos. Hogy pedig a csecsemő gyenge tagjai ki ne ficamodjanak, még
manapság is használnak némely néptörzsek bizonyos mesterséges eszközöket,
melyek a kis gyermekek testét egyenessé teszik. Az is előnyös, ha mindjárt
zsenge koruktól kezdve hozzászoktatjuk őket a hideghez: ez az egészség és a
katonás nevelés szempontjából egyaránt igen hasznos. Ezért sok barbár népnél
dívik az a szokás, hogy hideg folyóvízbe merítik az újszülöttet, mások
pedig, pl. a kelták, csak könnyű pólyába csavarják. Mert mindenben, amit
szoktatással el lehet érni, helyesebb, ha a szoktatást idejében megkezdjük,
és azután fokozatosan folytatjuk; a gyermekek szervezete pedig meleg
hőmérsékletük folytán nagyon alkalmas a hideghez való edzésre. Tehát először
így, és ehhez hasonló módon ajánlatos a gondozást írányítani; az ezt követő
időben pedig, öt éves korig, amikor még semmiféle tanulásra nem ajánlatos
fogni a gyermeket, valamint kötelező munkára sem anélkül, hogy a növekedést
gátolná, végezzenek annyi testmozgást, amennyi kell ahhoz, hogy teste
lomhává ne váljék, ezt pedig egyéb foglalkoztatáson kívül különösen a
játékkal kell elérnünk. A játék azonban ne legyen sem szabad emberhez
méltatlan, sem nagyon fárasztó, sem nagyon kényelmes. Hogy milyen
elbeszéléseket és meséket hallgathatnak meg az ilyen korú gyermekek, arra
azoknak a vezetőknek legyen gondjuk, akiket gyermekfelügyelőknek nevezünk.
Mert ezek mind a későbbi életre egyengetik az utat; s ezért a legtöbb
játéknak utánoznia kell a későbbi komoly foglalkoztatást. Akik törvénnyel
akadályozzák a gyermekek erőlködő sírását, azok nem helyesen tiltják, mert
hisz ez csak használ fejlődésüknek, és ez is bizonyos fajta testgyakorlás.
Ahogyan a lélegzet visszafojtása megerősíti a dolgozókat, ugyanígy van ez a
kiabáló gyermeknél. A gyermekfelügyelőknek vigyázniuk kell a gyermekek
időtöltésére, de különösen arra, hogy minél kevesebbet legyenek rabszolgák
között. Ebben a korban ugyanis, éspedig hét éves korig, otthon kell
nevelkedniök, és így nagyon is érthető, hogy a látottakból és hallottakból
már ilyen korban is szabad emberhez méltatlan fölfogást sajátíthatnak el.
Tehát ha valamit, akkor legfőképp a káromló beszédeket kell a törvényhozónak
kiküszöbölnie a városállamból ..., főként pedig az ifjúságot kell óvni, hogy
se ne beszéljenek, se ne halljanak ilyesmit. (...) Ha pedig az ilyen
beszédeket eltiltjuk, nyilvánvaló, hogy el kell tiltanunk az illetlen képek
és színdarabok nézését is. (...)
... az ifjaktól minden hitványságot távol kell tartani, de leginkább azt,
ami gonosz vagy rosszindulatú. Az öt év elteltével aztán azt a kettőt, ami a
hét éves korig tart, szemlélődő résztvevéssel kell tölteni azokban a
tanulmányokban, amelyekkel majd később foglalkoznak. A nevelést pedig
szükségszerűen két korosztályra kell bontanunk: a hetedik életévtől a
serdülő korig, és ettől a huszonegyedik évig. Akik hétéves időszakokra
osztják föl a korokat, általában véve nem vélekednek helytelenül, mert
hiszen a természetes tagozódást kell követnünk; s minden tudomány és nevelés
csak azt iparkodik teljessé tenni, ami a természetben hiányos. Először is
azt kell tehát eldöntenünk, vajon alkossunk-e egyáltalában valami rendszert
a gyermeknevelésben; másodszor, vajon a nevelést közösségileg célszerű-e
megszerveznünk vagy magánúton, ahogyan manapság is van a legtöbb
városállamban; harmadszor pedig, hogy milyen is legyen ez a nevelés. (...)
Nyilvánvaló tehát, hogy törvényhozási úton kell gondoskodni a nevelésről,
éspedig közösségileg; azonban azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mi is hát a
nevelés, és hogyan kell nevelni. Napjainkban ugyanis igen vitatottak ezek a
föladatok. Mert nem mindenki ért egyet abban, hogy mit kell az ifjúságnak
tanulnia az erkölcs és a tökéletes élet szempontjából, de még az sincs
tisztázva, vajon az értelem vagy a lélek kifejlesztésére kell-e inkább
irányítani a nevelést. A szokásos nevelési rendszer nagyon zavaros, és nem
világos, hogy vajon azt kell-e elsajátítani, ami az életre hasznos, vagy
pedig ami az erényt fejleszti, vagy éppen valami különleges dolgot, mert
mindezen szempontoknak vannak szószólói. Sőt, az erényre való nevelésben
sincs semmiféle megállapodás, hiszen már eredetileg sem ugyanannak az
erénynek hódol mindenki, tehát nagyon valószínű, hogy annak gyakorlásában is
különböznek. (...)
A manapság rendszeresített tanulmányok, mint már előbb is említettük,
nagyon is kétes értékűek; rendesen négyfélét tanítanak: az írás-olvasást, a
testgyakorlást, a zenét és néhol negyediknek a rajzot; az írást-olvasást és
a rajzolást azért, mert ezek az életben hasznosak, és igen előnyösek, a
testgyakorlást pedig azért, mert megszilárdít a vitézségre; a zenében
viszont már lehet bizonytalanság. Mert manapság ezt a legtöbben élvezet
kedvéért művelik, holott eredetileg azért iktatták ezt a nevelés
rendszerébe, mert maga az emberi természet is - miként már sokszor
megjegyeztük - arra törekszik, hogy ne csak a munkában állja meg jól a
helyét, hanem a szabad időt is nemesen tudja élvezni. (...)
...a zene képes átformálni a lélek erkölcsi alkatát; ha pedig képes erre,
akkor nyilvánvaló, hogy az ifjúságot erre is oktatni és nevelni kell. De a
zsenge korú ifjú természetéhez illik is a zenei oktatás; az ifjak ugyanis
koruknál fogva nem foglalkoznak szívesen azzal, ami kellemetlen, márpedig a
zene természeténél fogva is kellemes. És úgy látszik, némi rokonság is fűz
bennünket a hangnemhez és a ritmushoz: ezért egyes bölcselők azt állítják,
hogy a lélek harmónia, mások pedig, hogy van benne harmónia.
Fordította: Szabó Miklós
-----------------
Arisztotelész: Politika
(Gondolat, Bp. 1984.) 299-300., 309-312., 314-315., 322-323. o.