[20] PLATÓN: SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE
...az ifjak önként csatlakoznak hozzám, azok, akiknek a legtöbb ráérő
idejük van, a leggazdagabbak gyermekei; szeretik hallgatni, amint az
embereket vizsgálgatom; azután ők maguk is gyakran utánoznak engem, és
megkísérelnek másokat is megvizsgálni; és azután, gondolom, találnak is nagy
bőségben olyan embert, aki azt hiszi magáról, hogy tud valamit, pedig csak
nagyon keveset vagy semmit sem tud. Az általuk megvizsgáltak pedig nem rájuk
haragszanak meg, hanem énrám, és azt mondják, hogy "van egy bizonyos nagyon
utálatos Szókratész, és megrontja az ifjúságot." Ha pedig valaki megkérdi
tőlük, milyen cselekedettel és milyen tanítással teszi ezt, semmit sem
tudnak felelni, mert hiszen nem tudják; de hogy el ne árulják zavarukat,
azokat a minden bölcselkedővel szemben kéznél levő dolgokat emlegetik: az
égi jelenségeket meg a föld alatti dolgokat, az istentagadást, a silány ügy
jobbnak való feltüntetését. Mert az igazat, gondolom, nem szívesen mondanák
meg, azt tudniillik, hogy kiderült róluk: megjátsszák, hogy tudnak valamit,
de nem tudnak semmit. Minthogy pedig ezek, úgy tartom, becsvágyóak és
ingerültek, sokan vannak, és együvé sorakozva meggyőző hévvel beszélnek
rólam, sikerült és sikerül is teletölteniük a fületeket heves rágalmaikkal.
Fordította: Devecseri Gábor
-----------------
Platón: Szókratész védőbeszéde
(Európa, Bp. 1994.) 18-19. o.