[4] A TÁBLA HÁZÁNAK FIA
"A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta?"
"A tábla házába járok."
"A tábla házában mit csináltál?"
"Tábláról tanultam, leckémet faltam.
Mikor táblámmal végeztem: leírtam s befejeztem,
elém tették a gyakorlat tábláját,
délután elém tették a lecke agyagját.
Mikor a tábla háza bezárt, hazamentem;
beléptem a házba - ott ül apám,
apámnak felmondom a feladott szakaszt,
s táblámról tanulok: apám elégedett.
Odaállok apám elé:
»Szomjas vagyok - vizet adj innom,
éhes vagyok - kenyeret adj ennem.
Mossátok meg a testem, vessétek meg az ágyam:
gyorsan az ágyba!
Reggel jókor keltsetek,
nehogy elkéssem: megverne mesterem!«
Reggel jókor kelek,
ránézek anyámra, mondom neki:
»Add ide szám falatját, hadd indulok a tábla házába!«
Anyám a kemencéből két cipót adott:
szeme előtt oltottam éhemet;
anyám a kemencéből két cipót adott:
a tábla házába mentem.
A tábla házában a felvigyázó rám szólt: »Miért késtél el?«
Megijedtem, hevesen vert a szívem,
mesterem szeme elé kerülve földig hajoltam.
A tábla házának atyja kikérdezte a táblám,
elégedetlen volt vele, és megütött.
Majd a leckével buzgólkodtam, a leckével kínlódtam.
Mikor a mester a tábla házának rendjét ellenőrizte,
a nádpálca embere rám szólt: »Az utcán körül kell nézni:
ruhád nem szabad elszaggatni!« - és megütött.
A tábla házának atyja teleírt táblát tett elém,
a tanterem embere ránk szólt: »Írjátok!«
Táblámat kézbe vettem,
táblámat írtam,
de volt, amit nem értettem rajta, amit kiolvasni se tudtam.
Ekkor a felügyelő rám szólt:
»Engedélyem nélkül miért beszélgettél?«
- és megütött;
a felügyelő rám szólt: »Engedélyem nélkül miért hajolgattál?«
- és megütött;
a szabályzat embere rám szólt:
»Engedélyem nélkül miért álltál fel?«
- és megütött;
a kapu embere rám szólt:
»Engedélyem nélkül miért mentél ki?«
- és megütött;
a bot embere rám szólt:
»Engedélyem nélkül miért nyújtogattad kezed?«
- és megütött;
a sumer nyelv embere rám szólt:
»Hibásan mondod a sumert!«
- és megütött;
mesterem rám szólt: »Kezedet nem jól tartod!«
- és megütött.
Az írnoksorsot megutáltam, az írnoksorsot meggyűlöltem.
(Apám) A mesterem nem [osztja meg] velem tudását,
erős karja [elzár] engem az írnoki tudástól,
a tudás határától, hogy kis-írnok maradjak:
nem [engedi], hogy a tábla házában felelős testvér legyek.
Add meg hát a díját, hogy ezzel út nyíljék előttem,
hogy a kikérdezés elmaradjon;
mikor a tábla házának tudását számbaveszi,
a tábla házának fiai között vegyen számba engem is."
Amit a tábla házának fia mondott, apja a szót meghallgatta.
A mestert elhívták a tábla házából.
Mikor a házba lépett, leültették támlás székre, a tábla házának fia
szolgálta ki; majd eléje állt,
s amit az írnoki tudásból megtanult,
apjának előadta.
Apja szívét boldogság tölti el,
s a tábla házának atyjához boldog hangon így mondja a szót:
"Az én emberkém markát tárja: hullajts belé bölcsességet!
Tanítsd az írnoki tudásra, a mesterség minden fogására,
a számolás, összeadás-kivonás műveletét tárd fel szeme előtt,
s az osztás homályos tudományát világítsd meg neki!"
"Finom sört töltsetek neki: asztalt terítsetek!
Hátára, hasára jó olajat kenjetek!
S én hadd adok új ruhát reá, hadd adom meg a díját,
karjára hadd húzok ékes karkötőt!"
Finom sört töltenek neki: asztalt terítenek,
hátára, hasára jó olajat kennek,
s ő új ruhát ad reá, megadja díját is,
karjára ékes karkötőt húz.
A mester szívét boldogság tölti el, nyelve így mondja a szót:
"Ez az emberke nem fordult el szavamtól, el sem veti:
megszerzi hát az írnoki tudást, elejétől véges-végéig!
Kezembe oly sok mindent adtál, szinte zavarba hoztál;
díjam nagyobb, mint fáradtságom érdeme,
megtisztel a kitüntetés!
Niszaba legyen Oltalmazód, az Oltalmazó úrnő!
Írjon szépen a metszett nádad,
leckéd agyagtábláján hiba ne maradjon!
Előzd meg testvéreid,
légy az első barátaid között, légy a legerősebb,
légy az élen a tábla házának fiai között,
legyen elégedett veled a királyi házból jövő látogató!
Emberke, ismered apádat - nos, őutána én következem,
hozzád intézett szavam a sorsod szabja meg.
Anyád, apád igaz keze ügyed támogatja.
Niszaba dolga épp olyan, mint az istened dolga:
áldozatokkal kell hódolni neki;
a mester dolga épp olyan, mint az apád dolga:
tisztelettel kell adózni neki.
Ha tiszteled a mestert, s felelős testvéreid,
akiktől tudásod kaptad,
viszonzásul az ifjú emberek majd téged is tisztelni fognak!"
A tábla házának követelményeiben kitűnt; tudós lett belőle,
s Niszaba, a tudomány földjének úrnője,
dicsőséget rendelt neki.
Ó, Niszaba, tied a dicséret!
Fordította: Komoróczy Géza
-----------------
"Fénylő ölednek édes örömében..." - A sumer irodalom kistükre
(Európa, Bp. 1983.) 333-336. o.