BEVEZETÉS
"Sok tudományt tanultam tanítóimtól, társaimtól még
többet, de mindenkinél többet tanítványaimtól."
Talmud
Köszöntöm a kedves olvasót, aki valószínűleg egyetemi hallgató vagy
gyakorló pedagógus.
Olyan szöveggyűjteményt szeretnék átnyújtani, mely az eddigi
válogatásoktól kissé eltérően mutatja be a neveléstörténetet.
I. A kötetről
A tudásnak száz kapuja van.
Sokan vallják, egyik az iskola. Ám csak az egyik. A nevelés története
sokkal több, mint iskolatörténet. A bölcsességnek csak morzsája az
elsajátított tananyag, a bölcsesség több, mint iskolai tudás.
Mások úgy hiszik, a száz kapun ember nem léphet be.
Nyitott és zárt kapukról, a nevelés és nevelődés szereplőiről és
színtereiről, útjairól és módszereiről szól ez a könyv.
A korábbi olvasókönyvek, szöveggyűjtemények javarészt nagy pedagógiai
gondolkodók és filozófusok műveiből közöltek részleteket, és a források
európai és (ritkán) észak-amerikai szerzők tollából valóak voltak.
Ezekből a hagyományosan felhasznált és feldolgozott forrásművekből
azonban a neveléstörténetnek csak néhány vonulata tárható fel, leginkább a
nevelésfilozófiai gondolkodás időbeli alakulása, illetve az iskolák,
iskolatípusok története.
E szöveggyűjtemény mással (is) próbálkozik: a neveléstörténetnek a
szokásosnál tágabb értelmezése irányította a kötet szerkesztését. A
szövegválogatás egyik alapelve volt, hogy ne csupán időben, hanem térben is
bemutassa a nevelés történetét. Emellett a könyvszerkesztés fontos
szempontja volt az is, hogy a pedagógiai szellemtörténet óriásai mellett
megjelenjenek a mindennapok szereplői, gyerekek és tanárok, szülők és
dajkák, nagypapák és remeték. Egymás mellé sorakoznak a bölcsességről, a
tudás lényegéről szóló írások is. A nevelés és oktatás különböző helyszínei
is szerepelnek a könyvben: családi otthonoktól fejedelmi udvarokig, csan-
kolostoroktól leányinternátusokig, angol kisiskoláktól az egyetemekig az
olvasó kedvére kalandozhat.
Rendhagyónak tekinthető ez a kötet annyiban is, hogy a gyermekkort
születéstől az ifjúkor végéig mutatja be, nem korlátozódik a diákélet
bemutatására, lévén az intézményes nevelés a nevelésnek csak egy - időnként
kevésbé fontos - szakasza.
II. A kötet használatáról
A könyv szövegeinek elrendezése a művek megjelenése alapján felállítható
időbeli sorrendet követi, ennyiben hagyományosnak tekinthető. A kötet végén
azonban található egy olyan tárgymutató, mely az olvasó jobb felkészülését,
tájékozódását segíti. Ez a mutató tulajdonképpen egy témajegyzék, és ha
ennek segítségével olvassuk el a szövegeket, szinte egy másik világ nyílik
meg előttünk, megalapozva a neveléstörténet problématörténeti tárgyalását és
tanulását.
Szeretném felhívni a figyelmet néhány csomópontra, melyek további
vizsgálódások kiindulópontjai is lehetnek. A neveléstörténet, a pedagógia
egyik fő kérdése, hogy mit értünk tudáson, bölcsességen, mi az, aminek az
elsajátítását egy adott nép, csoport vagy személy fontosnak tartja. E kérdés
tanulmányozásához használhatóak pl. azok a vallási és filozófiai művekből
vett részletek, melyek a szöveggyűjteményben megtalálhatóak (Biblia, Talmud,
Korán, Tao Te-king, Bhagavad Gita, Buddha beszédei stb.).
Egy másik alapkérdés, mely gyakorta elsikkad a neveléstörténeti
munkákban, hogy milyen volt egy-egy adott korszakban vagy földrajzi
helyszínen a gyermekszemlélet, és ennek tükrében annak vizsgálata, hogy
hogyan is éltek valójában a gyermekek.
Számos egyéb, nem kevésbé fontos alaptéma (pl.: leánynevelés; szülő-
gyermek kapcsolat; nevelő kiválasztása, viselkedése; a nevelés értelmezése;
tananyagok és módszerek stb.) vonatkozásában is a tárgymutató nyújt további
eligazítást.
A szövegválogatást kiegészíti egy kislexikon, mely lehetővé teszi azt,
hogy az olvasó egyes személyekkel vagy művekkel kapcsolatosan is könnyen
szerezzen információkat.
III. A kötetben található szövegekről
A kötetben található szövegek az ókori sumer forrásoktól a XIX. századból
való műrészletekig ölelik fel az egyetemes neveléstörténetet. Az egymás
mellé került szövegek rendkívül sokszínűek. Szerepelnek a kötetben
törvények, filozófiai és szépirodalmi írások, önéletrajzi visszaemlékezések,
tankönyvrészletek, naplóbejegyzések, levelek, újságcikkek, költemények és
természetesen pedagógiai értekezések részletei. Egyes szövegek ebben a
szöveggyűjteményben jelennek meg először magyar fordításban. (A magyar
neveléstörténet forrásai a kötetben nem szerepelnek.)
Egy szöveggyűjtemény azonban sohasem lehet teljes, és nem pótolhatja az
eredeti források teljes szövegének elolvasását, elemzését; sokkal inkább
csak gondolatébresztő lehet, a kiváncsiság és a tudásvágy felkeltésére,
önálló kutatómunkára sarkalló.
A kötetben közölt szövegek esetében a mai magyar helyesírás alapelveit
követtük. Mivel a prózai művekből vett szövegek minden esetben az eredeti
írásműnek csak részletei, ezt külön nem tüntettük fel. Ha ez lehetséges
volt, a közölt szöveg alatt jelöltük fordítóját, és annak a kötetnek az
adatait, ahonnan az idézet származik. (Az esetleges szerkesztői
kiegészítéseket, megjegyzéseket a szövegekben mindig zárójelbe téve
jelöltük.)
Kedves olvasó! Régi korok gyermekei hívnak képzeletbeli sétára, nyújtsuk
feléjük kezünket, és induljunk!
VICTOR HUGO: A SZEGÉNY GYEREKEK
Vigyázzatok a kis életekre;
Nagyok ők, hisz bennük él az Isten.
A gyerek, mielőtt megszületne,
Aprócska fény kéklő fellegekben.
Isten küldi őket bőkezűen,
S úgy jönnek, mint az Úr ajándéka:
Bölcsessége van nevetésükben,
S csókjaikban él megbocsájtása.
Édes kis fényük megérint minket,
S vigyázz, a boldogsághoz joguk van.
Sír a menyország, hogyha éheznek;
S az ég is reng, ha fáznak magukban.
Szenvedése kis ártatlanoknak
A bűnös, gyarló embert vádolja,
Ki kínzója apró angyaloknak.
Mély égből kél menydörgés robaja:
A kis gyengéket keresi Isten,
Míg mi szunnyadunk hűvös árnyékban,
Kiket angyalszárnyakkal küldött el,
S most rájuk akad szürke rongyokban.
Fordította: Kéri Katalin
Pécs, 1995. szeptember
A szerkesztő