NEVELÉSÜGY A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
1918-19-ben rövid időn át úgy tűnt, hogy lehetőség nyílik a magyar
közoktatási rendszer demokratikus átszervezésére. 1919, és főként az 1920-as
trianoni békeszerződés után azonban más célok és feladatok álltak a Vallás-
és Közoktatásügyi Minisztérium előtt. A kulturális program középpontjába a
középosztályok kerültek. A trianoni szerződés után az újonnan húzott
határokon kívül maradt a népiskolák 2/3 és a középiskolák 1/2 része.
1920-ban bevezették a numerus clausus törvényt, mely a "népfajoknak és
nemzetiségeknek" országon belüli számarányuk függvényében tette lehetővé az
egyetemre jutást. Mivel a törvénynek kétségkívül antiszemita éle volt,
1928-ban módosították. 1921-ben hozták azt a testnevelési törvényt, amelytől
azt várták, hogy a békeszerződésben leszorított katonai létszám és általános
hadkötelezettségi tilalom ellenére valamilyen rejtett utánpótlást lehet
előteremteni, de legalábbis eredményesebb lehet a fiatalság fizikai
felkészítése. (Ebből a törvényből eredt később a leventemozgalom.) Az
1920-as években, Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége idején (1922-32) nagy
építkezések és oktatásügyi korszerűsítések kezdődtek. Pozsonyból Pécsre,
Kolozsvárról pedig Szegedre költözött át az egyetem, és jelentős
felsőoktatási fejlesztéseket hajtottak végre. Nagyarányú népművelési program
bontakozott ki, és a Népszövetségi kölcsönök egy részét népiskolák építésére
fordították 1926-32-ben. A népiskolák építésére 47 500 000 aranypengőt
használtak fel, ez az ország akkori éves költségvetésének csaknem fele volt!
Az országot 5 km sugarú körökre osztották, és minden körben kellett lennie
iskolának. 595 tanyasi iskola és tanítói lakás épült, több ezer tanteremmel.
Az iskolák építészetileg kiríttak környezetükből (téglafal, cseréptető,
padló). Különösen jelentős építkezések folytak Kecskemét, Debrecen, Szeged,
Nagykálló, Eger és Letenye környékén. Klebelsberg gondolata az volt, hogy
először műveltté kell tenni a széles néprétegeket, és azután kell őket
hatalomhoz (pl.: választójog) juttatni. 1924-ben megszületett az újabb
középiskolai törvény, amely sokszínű középiskolai szerkezetről rendelkezett,
és ugyanebben az évben kötelezővé tették a tanárvizsgát a középiskolai
tanári állások betöltéséhez.
Az 1930-as években a gazdasági válság és a megváltozott politikai
körülmények miatt megtört a fejlődés üteme. Kultuszminiszterként a történész
Hóman Bálint volt a magyar közoktatáspolitika irányítója (1932-42), akinek
célja a "nemzeti egység, a nemzeti erők fokozása és koncentrációja" volt. A
nemzetté nevelés ebben az évtizedben még a vallásos neveléssel szemben is
előnyt élvezett. A korábbi, igencsak differenciált középiskolai modellel
szemben például megteremtették az egységes középiskolát 1934-ben.
Közvetlenül a háború előtt megalkotta a parlament a nyolcosztályos
népiskoláról szóló törvényt (1940), mely nem valósult meg ugyan a háború
kitörése miatt, de 1945-ben ebből kiindulva teremtették meg a 8 osztályos
általános iskolát.