19. SZÁZAD
A 19. század Európa-szerte az oktatási rendszer kiépítésének, a
tankötelezettség bevezetésének az időszaka volt. Erre a századra tehető az
óvodaalapítások kora, az intézményes leánynevelés kiépítése, a széleskörű
tanítóképzés megvalósítása, a szakképzés különböző formáinak életrehívása és
az egyetemek modernkori megújítása. Az állam és a felekezetek által egyaránt
fontosnak tartott oktatásügy központi kérdés mindvégig a század magyar és
más európai országgyűlésein.
Az embereszmény kialakítása, a pedagógiai tartalom kimunkálása a
legkülönfélébb eszmék, politikai és szellemi áramlatok kereszttüzében folyt.
A német filozófiai pedagógia vagy a Comte nevével fémjelzett pozitivizmus
éppúgy hatást gyakorolt az oktatásügyre, mint a század során többször
előtérbe kerülő, sajátosságait változtató nacionalizmus. A liberalizmus és
konzervativizmus viaskodása (gyakorta együttes fellépése), és a századvégre
körvonalazódó szocialista tanok is jelentőséggel bírtak az oktatási célok és
tartalmak vonatkozásában. Megújítási törekvésekkel lépett fel a keresztény
egyház is.
A század folyamán valamennyi európai országban törvénybe iktatták a
tankötelezettséget, és a kor legnevesebb személyiségei tettek
erőfeszítéseket az oktatás színvonalának emelése érdekében. A 19. század
első felében dolgozta ki filozófiára, erkölcstanra és asszociációs
lélektanra alapozott elméletét a német Herbart, aki számos követőre talált
Magyarországon is. Szerinte a nevelés legfőbb célja az, hogy kialakítsa az
erkölcsös magatartást, mert csak az etikus ember találhatja meg helyét a
világban. A nevelésnek 3 szakaszát különítette el: a kormányzást, oktatást
és vezetést. Az első szakasz csak felkészítés a nevelésre, a második szakasz
célja a gyermeki érdeklődés felkeltése. Herbart vezette be a "nevelő-
oktatás" fogalmát. A gyermeki érdeklődés két körét különböztette meg: a
"megismerés" és a "részvét" körét. Ezek részletezett kifejtése adta
tantervelméletének az alapját. Nevéhez fűződik a formális fokozatok
(világosság, asszociáció, rendszer és módszer foka) elméletének kidolgozása,
mely évtizedekre irányt adott számos európai iskola nevelési gyakorlatának.
A vezetés Herbart szerint az oktatással együtt alakítja ki a gyermekben az
etikai meggyőződést. Herbart pedagógiája tehát fontos mérföldkő a pedagógia
történetében: korának gondolatait és előző századok oktatási hagyományait
ötvözve építette fel rendszerét, melynek végcélja az erkölcsiség
kialakítása, a hozzá vezető utat pedig Herbart a pszichológiai sajátosságok
ismeretében írta le.