KORA ÚJKOR
A 17. század zűrzavaros korszakának gyermeke volt Jan Amos Komensky
(Comenius), cseh pedagógus, aki a középkor végén, az újkor kezdetén alkotta
meg nagy pedagógiai szintézisét. Világbékéről és világnyelvről álmodozott,
lelkészi teendőket látott el, tanított és tudományos műveket írt. Rá is
hatottak a 17. század enciklopédikus törekvései, csakúgy, mint az erdélyi
Apáczai Csere Jánosra. Comenius úgy vélte, minden emberi ismeretet vissza
kell vezetni a legegyszerűbb fogalmakra, és meg kell alkotni az alapvető
fogalmak kapcsolatrendszerét. Úgy gondolta, ez a kikristályosított tudomány
lesz a pánszófia. A "mindentudás"-ra való törekvés gondolataiban nem állt
szemben a mély keresztény vallásossággal, ezért igazát rágalmazói ellenében
is képes volt megvédeni. Alapműve a "Didactica Magna", vagy Nagy oktatástan.
Ebben kifejtette a nevelés célját, tartalmát, a tanítás lépéseit,
módszereit. Felvázolta azt a négylépcsős iskolamodellt, amelynek egyes
szintjei 6-6 évnyi képzési időt öleltek volna fel, a születéstől az
ifjúkorig (1. anyai iskola, 2. anyanyelvi iskola, 3. latin iskola, 4.
akadémia).
Comenius másfélszáz műve közül kiemelhető még a neveléstörténet
szempontjából latin nyelvkönyveinek csoportja (a VIA könyvek: Vestibulum-
Atrium-Ianua), illetve az "Orbis sensualium pictus" című, szemléltető
képekkel illusztrált tankönyve, mely a nyelvtanulás és olvasástanítás
elősegítése mellett enciklopédikus ismereteket is adott a kisdiákoknak az
őket körülvevő világról.
1650-54 között Comenius Sárospatakon próbálta meg 7 osztályos pánszófikus
iskolatervezetét átültetni a gyakorlatba. Itt ébredt rá több, oktatással
kapcsolatos problémára, például arra, hogy a kollégiumba lépő diákok
olvasási és írási készsége nem megfelelő.
Comeniushoz hasonlóan az angol Locke is a 17. században élt. Az angol
felvilágosodás egyik legjelentősebb képviselője volt, a 18. századi
pedagógiai törekvések korai előkészítője. Bacon, Hobbes és Descartes tanai
nyomán természettudományokkal és filozófiával foglalkozott. A királlyal
szembeforduló Shafestbury miniszter fiának nevelőjeként Hollandiába
menekült, és ott írta meg a "Gondolatok a nevelésről" című könyvének alapját
adó, nevelési problémákról szóló leveleit. Embereszménye a gentleman, aki
olyan jómódú ember, aki feltalálja magát a világban. A testi és erkölcsi
nevelésen kívül Locke - a korszellemnek megfelelően - szükségesnek tartotta,
hogy a fiatal férfiak olyan praktikus ismereteket is tanuljanak, amelyeknek
felnőttként hasznukat veszik. Így került be az általa ajánlott tantárgyak
sorába a jog, a könyvvitel, a földrajz és az élő nyelvek (francia) tanulása.