D./ Másodlagos források
A másodlagos források - bár értékük szerzőjük tudása, látásmódja alapján
alakul ki, és ezért korlátozott, sőt olykor vitatható - szintén
nélkülözhetetlenek mindenféle történeti kutatómunka során. A források
egyértelmű besorolását bonyolítja, hogy egyes iratok egyik szempontból
lehetnek elsődleges, egy másik szempont szerint pedig másodlagos források.
Egy Magyarország történetéről írott kézikönyvet például másodlagos forrásnak
tekinthetünk, ha a középkori pécsi egyetem történetének a kutatása során
használjuk fel. Ugyanakkor elsődleges forrássá válik, ha például azt
vizsgáljuk, hogy hogyan nyilvánult meg a magyarországi történeti
kézikönyvekben a nacionalizmus.
Másodlagos neveléstörténeti forrásnak tekinthető a legtöbb pedagógiai,
neveléstörténeti kézikönyv, enciklopédia, lexikon. [130] Ide sorolható
nélkülözhetetlen kutatási segédletek a bibliográfiák, amelyek korszak, régió
vagy téma szerint összefoglalják az alapvető elsődleges és/vagy másodlagos
forrásokat. [131] A kézikönyvek mellékletei és az egyes folyóiratok
repertóriumai bőségesen tartalmaznak tematikus bibliográfiákat.
Másodlagos forrásnak tekinthetőek a válogatott (rövidített formában
közzétett) szövegeket tartalmazó gyűjtemények, olvasókönyvek [132] is abból
a szempontból, hogy szerkesztőjük sajátos látásmódját tükrözik. A
szemelvénygyűjtemények elsősorban a neveléstörténet tanítása és nem kutatása
során használhatóak.
Speciális források a neveléstörténet tanításához és kutatásához készített
képgyűjtemények, fogalomtárak, atlaszok, időrendi táblázatok és egyéb
segédletek. [133]
A neveléstörténet megismeréséhez ma már nélkülözhetetlenek a
szakfolyóiratok, amelyek a diszciplína kutatásával kapcsolatos eredményeket
és kételyeket tükrözik. (lásd: 1. melléklet)