2. A neveléstörténet szinkronisztikus kutatása
----------------------------------------------
A kronologikus kutatások mellett - melyeket Vág Ottó neveléstörténeti
alapkutatásoknak nevezett - szintén nagyon fontos olyan speciális vagy
szinkronisztikus kutatások lefolytatása, amelyek közelebb visznek a
pedagógiai kérdések megválaszolásához. Az egyik irány ezen belül a
problématörténeti csomópontok kiemelése, amellyel gyakran összefügg az
összehasonlító neveléstörténeti kutatások elvégzése. Sajátos terület továbbá
a neveléstörténeti hatáskutatás, amely főként az elmélettörténettel
összefüggésben merül fel. [94]
Nem könnyű feladat a problématörténeti csomópontok kiemelése és kutatásuk
következetes és kimerítő lefolytatása térben és időben (összehasonlító
vizsgálatok). Mivel koronként más és más problémák keletkeznek és mindig
újabb pedagógiai kérdések megválaszolása is szükségessé válik, a csomópontok
is minduntalan változnak, állandóan újabbak körülhatárolására és kutatására
is szükség van a régebbiek mellett. Az egyes iskolák, az oktatási
intézményrendszer elemeinek vizsgálata, a felépítésükre, működésükre,
funkciójukra összpontosító neveléstörténeti törekvések éppúgy régi keletűek,
mint taneszközök, módszerek, célok és tartalmak vizsgálata. Ebbe a körbe
éppúgy beletartozik az értékelés, fegyelmezés, a tanár-diák kapcsolat
történeti alakulásának feltárása, mint az egyes tantárgyak tanításának
kutatása vagy a diákok szabadidejére vonatkozó vizsgálódások. Századunk és -
napjaink - új problémái elindították a tömegoktatás, az alfabétizáció, a
leánynevelés (nemek különböző nevelése), a tanárképzés történetének
kutatását.
Az Annales iskola kutatói által vizsgált és közzétett új irányzatok közül
különösen a gyermekkora, a gyermekszemlélet alakulására, az ifjúság
életmódjára vonatkozó történeti kutatások hatottak termékenyítőleg a
neveléstörténeti gondolkodásra, valamint a család- és mentalitástörténeti
vizsgálódások, illetve a könyv, a film, a nyelv kultúrtörténeti
jelentőségének felismerése. [95]
Horváth Márton 1995-ben elhangzott előadása szerint a magyar
neveléstörténet-írásnak többek között az alábbi problémákra kellene nagyobb
figyelmet fordítania:
1. a gazdaság és az oktatás kapcsolatrendszerének vizsgálatára
2. a hazai pedagógiai gondolkodás történetének vizsgálatára
3. annak feltárására, hogy hogyan épült be az oktatási, nevelési
gyakorlatba egy adott korszak tudományos felfogása
4. annak kutatására, hogy melyek voltak a tömegoktatás és elitoktatás
közötti konfliktushelyzet történeti sajátosságai
5. annak vizsgálatára, hogy a múltban milyen eszközöket és energiákat
fordítottunk kutatásokra, kutatóintézetekre, azaz fel kell tárni a
múlt kutatási gyakorlatának neveléstörténetét. [96]
Az utóbbi időben Magyarországon is megfigyelhetőek azok a kutatói
törekvések, melyek fontos vizsgálandó kérdésként emelik ki egy-egy korszak
gyermekszemléletének, a gyermekek történetének bemutatását. [97]
Fontos törekvés a különböző országok oktatási rendszerének, nevelési
eszményeinek és gyakorlatának összevetése, az egyes területek
neveléstörténetének megismerése, jellegzetességeik, értékeik feltárása. A
neveléstörténet maga mindig összehasonlító, mindig »komplex«". [98] A
legújabb-kori fejlődés összehasonlító vizsgálatával mára már egy önállósult
diszciplína foglalkozik, az összehasonlító pedagógia, [99] melynek történeti
folyamatokra való kiterjesztése indokolt. Mindez napjainkban már nem csak
európai országok vizsgálatát jelenti, hanem más kontinensek
neveléstörténetének kutatását is. Immár nem - vagy nem csak - saját jelenünk
történeti gyökereinek feltárásáról és megértéséről van szó, hanem egy olyan
glóbusz-szemlélet kialakításáról, amely a XXI. század küszöbén
elengedhetetlen, mert enélkül szóba sem jöhet a kultúrák közötti párbeszéd.
Az összehasonlító neveléstörténeti vizsgálódásokat szükséges volna
kiterjeszteni fentieken kívül egy másik területre is, nevezetesen a saját,
közép-kelet-európai régiónkra, hiszen könnyen belátható Mészáros István
véleményének igazságtartalma:
"sokkal jobban ismerjük a nyugat-európai államok
neveléstörténetét, az arra vonatkozó szakirodalmat, mint
szomszédaink neveléstörténetét, pedig ez utóbbiak neveléstörténete
részben közös a miénkkel." [100]
A fenti két kutatási iránnyal szorosan összefügg azoknak a hatásoknak a
vizsgálata, amelyek jellemezték az egyes gondolkodók, elméletek vagy
intézményrendszerek közötti kapcsolatokat. Számos hatás feltárása még várat
magára mind az egyetemes mind pedig a magyar nevelés történetét kutatva.
Néhány kiragadott példa: várat még magára például annak részletesebb
feltárása, hogyan hatottak korábbi rendszeralkotók gondolatai Comeniusra
(pl. Vives, Erasmus), [101] Herbartra stb.; milyen befolyással bírt egyes
gyarmatosító országok oktatáspolitikája és emberideálja illetve
intézményrendszere az Európán kívüli kontinensek neveléstörténetére (pl.:
spanyol-portugál jelenlét Latin-Amerikában, angol befolyás Észak-Amerikában
stb) és milyen volt a visszahatás; hogyan hatottak egyes neveléselméletek
máshová kerülve (pl. a reformpedagógiák esetében). A sort hosszasan
folytathatnánk, annál is inkább, mert az efféle vizsgálatok még a kezdet
kezdetén tartanak, ugyanakkor óriási szükség volna rájuk. [102]