4. A neveléstörténet ismeretének haszna
---------------------------------------
A történelem hasznáról vallott legrégebbi (és ma is élő) véleményekhez
hasonlóan sokan a neveléstörténet megismerésének hasznát is elsősorban abban
látják, hogy példákat nyújt, történeti igazságok ismeretére tanít, amelyek
segítségével a jelenkori nevelés érthetővé válik. [72] E meghatározás mára
már árnyaltabbá vált. A neveléstörténet haszna egyrészt az, hogy feltárja a
pedagógiai múlt jelenlétét és működését a jelen nevelési valóságában.
Emellett megvilágítja és megmagyarázza a jelenlegi nevelési valóságot,
leírja azokat a képzeteket, amelyek ennek az alapját adják, mert a jövő
tervezéséhez szükséges a történeti gyökerek ismerete. Lehetőséget nyújt
ahhoz, hogy a nevelés elmélete és gyakorlata megszabaduljon a múlt hibáitól.
Megalapozza a pedagógia tudományát és része a nevelés szakembereinek
nyújtott felkészítésnek és továbbképzéseknek. [73] A neveléstörténet
szélesebb körű, a művelődéstörténet keretei között értelmezett vizsgálata
továbbá hozzásegít ahhoz, hogy
- megismerjük más tudományok kutatási módszereit és eredményeit;
- rálátásunk nyíljon más országok (kontinensek) kultúrtörténetére, és
ezen összehasonlító vizsgálódások hozzájárulnak mások értékeinek
megismeréséhez és elfogadásához;
- a magyar neveléstörténet tanulmányozásával erősödhet magyarság-
tudatunk és hazánk sorsa iránt érzett elkötelezettségünk és
felelősségünk;
- rendszerszemléletet tanulhatunk;
- pedagógiai szemléletünk, elméleti és gyakorlati munkánk kiteljesedhet.
Mészáros István azon tanulmányában, melyben a neveléstörténet
tanárképzésben betöltött funkciójáról írt, [74] a kérdést a lehető
legalaposabban körüljárta. Szerinte a neveléstörténet tanulmányozása
"éppen úgy, mint általában a történeti stúdium - ránevel a
folyamatban látásra, az összefüggések érzékelésére; arra ösztönöz,
hogy a tényeket mozgásukban, fejlődésükben, alakulásukban
vizsgáljuk; az egyes pedagógiai tényeket ne egy-egy pillanatképnek
tekintsük, hanem lássuk meg, milyen folyamat eredményeképpen lettek
éppen ilyenek, s mivé válhatnak a jövőben." [75]
Véleménye szerint a neveléstörténet segíti az alkotó egyéniség
kibontakozását, kifejleszti
"a múltbéli pedagógiai tények szilárd, elvi alapokon nyugvó
önálló elemzésének és értékelésének készségét." [76]