6. Mi a művelődéstörténet?
--------------------------
Napjainkban fokozott érdeklődés fordul a művelődéstörténet felé. (Az
UNESCO által közzétett adat szerint a 60-as évek második és a 70-es évek
első felében a történeti kiadványoknak mintegy 37%-a művelődéstörténeti
tárgyú volt.) [41] Nem könnyű azonban meghatározni, hogy tulajdonképpen mit
is értünk e fogalom alatt. Miként Mészáros István írja, a művelődéstörténet
sokféleképpen definiálható, nem fogalmazódott meg azonban egy általánosan
elfogadott művelődéstörténet-fogalom. [42] A művelődéstörténet századelőn
írt meghatározása ma is elfogadható, ám bővítésre és magyarázatra szorul:
eszerint a művelődéstörténet az emberiség társadalmi és szellemi
fejlődésének története szemben a tisztán politikai történettel. [43]
A művelődéstörténeti irány már Voltaire-nél is jelentkezett, ám az efféle
történeti kutatások elindítását az angol romantika egyik legjelentősebb
képviselőjének, Macaulay-nak a nevéhez köthetjük, aki tiltakozott a
történelem széttördelése ellen, és egyszerre akart írni gazdaságról,
társadalomról, kultúráról. [44]
A művelődéstörténet tárgyköréről Németh G. Béla 1986-ban azt mondta, hogy
"a művelődéstörténet olyan általános történettudomány, amely a
történetiség tisztázásának és tudatosításának eszközeivel az élet
minden mozzanatára kiterjed. A művelődéstörténet mind tárgyában,
mind módszereiben, mind szakággá különíthetőségében a
legvitatottabb diszciplínák egyike. Vannak, akik létezését és
szükségét is tagadják; viszont vannak, akik az emberről való, a
széles tömegeket átfogó történeti érzék és szemlélet egyik legfőbb
alakítójának és tudatosítójának fogják föl." [45]
A művelődéstörténet a magyarországi történeti kutatásoknak is egyik
meghatározó iránya már a XIX. század végétől, és számos nagy összefoglalás
született az utóbbi évszázadban nyelvünkön is, amelyek felölelték az
egyetemes és magyar művelődéstörténet különböző területeit, a szellemi és
anyagi kultúrát: az életmódra, viseletre, oktatásra, szórakozásra vonatkozó
forrásokat éppúgy gyűjtötték és elemezték, mint a hadtörténet vagy az
agrártörténet köréből valóakat. [46]
A művelődéstörténetnek sajátos és jelentős területeként fogták fel a
neveléstörténetet többen is az első neveléstörténészek közül, és ma is ez az
általánosan elfogadott nézet. Ennek kutatásokban való érvényesítése azonban
nem mindig könnyű feladat. Napjainkban - az iskolatörténet és
művelődéstörténet kapcsolatát vizsgálva - a magyar kutatók közül Mészáros
István úgy definiálta a művelődéstörténetet, mint
"a legfőbb művelődési javak őrzésének, gyarapításának,
kutatásának és továbbadásának története." [47]
A művelődési javak alábbi három területét írta le:
"a.) a filozófiai-vallási-ideológiai elmélet és gyakorlat
területe,
b.) a tudományok elméletének és gyakorlatának területe,
c.) a művészetek elméletének és gyakorlatának területe." [48]
Egy-egy korszak művelődéstörténetének tárgyával kapcsolatosan kiemelte,
hogy az nem más, mint
"a művelődési javak e három nagy területén végbemenő alakulás-
fejlődés fő vonulatának ábrázolása, az egyes területek között
szintézist létrehozva, a közös gyökereket és kölcsönhatásokat
feltárva." [49]
Véleményét megismételve nyomatékosan hangsúlyozhatjuk, hogy a művelődési
javak egy adott korszak kezdetén tapasztalható állapota és a korszak
folyamán végbement változásaik feltárása mellett nagyon fontos átadásuk,
terjesztésük (terjedésük), megőrzésük folyamatának vizsgálata. És ennél a
pontnál ismerhetjük fel a neveléstörténet jelentőségét és
művelődéstörténeten belül elfoglalt helyének fontosságát. Az intézményes és
nem intézményes nevelés és oktatás ugyanis a művelődéstörténet keretei
között vizsgált művelődési javak átörökítésének - és így az emberiség
kultúrájának - folyamatában alapvető jelentőségű. A művelődéstörténetnek
tehát fontos területe, szerves része a neveléstörténet, nélküle nem
érthetőek meg a történelmi folyamatok.