I. BEVEZETÉS
A neveléstörténet a művelődéstörténet része, a történelem keretein belül
értelmezhető diszciplína. Az általa vizsgált kérdések felvetéséhez, a
problématörténeti csomópontok kialakításához a pedagógia jelenti a
hajtóerőt, a kiindulást. A válaszadásban viszont a történeti kutatások során
feltárt és értelmezett források és a történeti vizsgálódás módszerei
segítenek leginkább, természetesen kiegészítve számos más tudomány
eredményeivel.
A nevelés az emberiség történetének valamennyi korszakában jelenlévő és
meghatározó tevékenység volt, és a múlt gondolatai és jelenségei jelenünkre
is hatást gyakorolnak. A "történelmi" olyan aktualitás tehát, amely ugyan
már elmúlt, de nem veszett el egészen, mert előéletűségbe fordult át.
A neveléstörténet tárgyának, kutatási módszereinek és irányainak
kifejtése előtt mindemiatt indokoltnak látszik annak rövid összefoglalása,
mi is a történelem. Azok az ellentmondások, amelyek a történelem
értékességével, hasznával, tudomány-voltával kapcsolatosan fennállnak, a
neveléstörténetre is igazak.