Magyar Hírlap, 1996. 07. 26.
Hírzárlat a Zemplényi-ügyben
Közokirat-hamisítás hivatalos utasításra?
A Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium és az ORFK illetékesei a kül-
és belügyi vizsgálat befejezéséig nem kívánják kommentálni Zemplényi György
"hazahozatalát", szakértői vélemények szerint azonban elfogadhatatlan, hogy
a hazai hatóságok a volt úszómenedzsert hamis okirattal ültették fel a
Koppenhága-Budapest repülőjáratra.
Bócz Endre fővárosi főügyész szerint a cselekmény elvileg és formálisan
kimeríti ugyan a közokirat-hamisítás törvényi tényállását, ám bűncselekmény
mégsem történt, mert ebben az esetben hiányzik a Btk.-ban megkívánt
társadalomra való veszélyesség, ez pedig kizárja a büntethetőséget. A
világszerte körözött bűnelkövető esetében érthető volt a hatóság törekvése,
hogy Zemplényi mielőbb a magyar joghatóság fennhatósága alá kerüljön -
mondta Bócz.
Mint ismeretes, Szentiványi Gábor külügyi szóvivő a héten elismerte, hogy
az ügynek van "kisebb szépséghibája" a nemzetközi kiadatási jog
szempontjából, ám szerinte a volt úszómenedzser más néven való
hazautaztatásáról szóló döntés az elsőrendű magyar érdekeket szem előtt
tartva született meg. Szakértők szerint ugyanakkor Zemplényi illegális
hazatérésének "tisztasága" ellen szól mind Kuncze Gábor belügyminiszternek
az ügyben tett nyilatkozta, mind pedig a megindított kül- és belügyl
vizsgálat. Szikinger István az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet
főmunkatársa szerint az állam alkalmazottja a köztisztviselő felsőbb
utasítására sem követhet el bűncselekményt vagy szabálysértést. Az
Igazságügyi Minisztérium nemzetközi jogi főosztályának vezetője, Bokor Klára
közölte: Magyarország és Dánia egyaránt aláírta a nemzetközi kiadatásról
szóló Európa tanácsi egyezményt, igaz, általános szabvány nincs arra nézve,
hogy egy adott kiadatási procedúra meddig tarthat el. Utalt arra,
Franciaországban például akár négy évig is elhúzódhat egy hasonló ügy. A
jogász véleményével egybecsengenek azok az értesüléseink, miszerint az ORFK
vezetői amiatt döntöttek az eljárás "leegyszerűsítése" mellett, mert évekkel
korábban egy ízben már elszalasztották a New Yorkban "megfogott" Zemplényit,
amikor is éppen az elhúzódó nemzetközt jogi hercehurca és az amerikai
hatóságok a törvényi határidők miatt kénytelenek voltak szabadon engedni a
volt úszómenedzsert.
Érdeklődésünkre Rózsa András, az ORFK szóvivője kijelentette: a közös
vizsgálat lezárásáig a Zemplényi-ügy sajtónyilatkozatai helyett inkább "az
érdemi nyomozati munkával foglalkoznának". A szóvivő nem kívánt arra a
kérdésre sem válaszolni, hogy valóban Pintér Sándor országos
rendőrfőkapitány "adta-e áldását" június 10-én - a Külügyminisztérium
konzuli főosztályával való egyeztetés után - Zemplényi ily módon való
hazahozatalára.
A polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter
kabinetfőnöke cáfolta azokat a sajtóértesüléseket, miszerint Zemplényi
Stockholmban a magyar titkosszolgálat "látókörébe" kelrült volna. Somogyi
Tamás ugyanakkor szerencsésnek mondta, hogy az ügy a nemzetbiztonsági
hivatal "kihagyásával" bonyolódott le.
Barabás Gábor, Zemplényi ügyvédje "gittrágásnak" nevezte az álnévre
kiállított igazolvány körül kibontakozott "sajtóhelyzetet". Az ügyvéd
szerint élő védence csupán azt kérte a hatóságoktól, hogy hazatérését
tartsák titokban. A hazai közigazgatás számára az eset egy új kérdést is
felvetett: hogy lehetséges olyan ellenőrzési rendszert létrehozni, hogy a
hasonló, kétes megítélésű hivatalos akciók elkerülhetőek legyenek?
Drávucz Péter