Kurír, 1996. 07. 12.
Zemplényi hazatért
A meglepetéstől legfeljebb hápogni lehet: tegnap koppenhágai
nagykövetségünkön feladta magát Zemplényi György, akit társaival egyetemben
különösen nagy kárt okozó csalás és kölönösen nagy vagyoni hátrányt okozó
hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúja miatt körözött a rendőrség, és
az Interpol is nyomozott az ügyben. Zemplényi, a barcelonai olimpila magyar
úszódelegációjának vezetője az ötkarikás játékok után nem tért vissza
Magyarországra, de akkor már égett a feje felett a ház. Anno a botrány a
határokon túl is hullámokat gerjesztett, akárcsak a fatális egybeesés négy
évvel később: Zemplényit ugyanis olimpia után nyelte el a föld, most pedig
Atlanata előtt "dobta fel" ismét.
Feladó: Zemplényi György
Négy évvel eltűnése után ismét Magyarországon az évtized szélhámosa!
A távirati iroda jelentése rideg és szűkszavú: "A rendőrség 1992-ben
nyomozást indított Zemplényi György és társai ellen különösen nagy kárt
okozó csalás és különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más
bűncselekmények alapos gyanúja miatt. Tekintettel arra, hogy Zemplényi
ismeretlen helyen tartózkodott, elfogatóparancs kibocsátása mellett 1993
végén az eljárást felfüggesztették. Zemplényi György a mai napon (azaz 11-én
- a szerk.) a Magyar Köztársaság koppenhágai nagykövetségén önként
jelentkezett, majd repülőgéppel Magyarországra érkezett. Ferihegyen az ORFK
Repülőtéri Biztonsági főigazgatósága őrizetbe vette, majd átadták az ORFK
vizsgálati főosztály munkatársainak, akik gyanúsítottként kihallgatták."
A rideg szűkszavúság azonban sokakban kelt, kelthet melegséget. Persze
alábbi összeállításunkban mi nem kifejezetten ezeket a személyeket
szólaltattuk meg, de mindenféleképpen kompetenseket, akiket megviselt a
barcelonai olimpia után eltűnt, a külsejét a nyaka körül egyre szoruló hurok
dacára sem elváltoztató Zemplényi okozta felfordulás.
És akkor mi van?
Atlantában - legalábbis a magyar csapat falubéli szálláshelyén - nem vert
nagy hullámokat az ügy. Lochmayer György, a küldöttség vezetője kérdésünkre
elmondta, hogy a legkevésbé sem dúlta fel őket a hír.
- Végezzük a munkánkat, most hoztuk ki az utolsó lovat a karanténból,
nagyjából ez a nap legnagyobb eseménye. Továbbra sincs forróság, egyelőre
nem tudni, vajon a játékok idejére megjön-e a beígért hőség. Tulajdonképpen
akkor érkeznek kisebb-nagyobb csoportokban a magyar sportolók, elsőként az
úszók egy része jön.
- Ha már az úszókról beszélünk: mit szólnak Zemplényi előkerüléséhez?
- Mit szólnánk? Nekem nemrég egy újságíró mesélte a történetet, a többiek
egyelőre nem is tudnak róla.
- Annak idején sokat emlegették, hogy ha egyszer meglesz, néhány embernek
alaposan felmegy a vérnyomása.
- Az enyém speciel ugyanolyan. Mindössze annyit mondhatok, hogy remélem:
megkapja a megérdemelt büntetését. Az pedig szép dolog, hogy olimpiától
olimpiáig tartott a bujkálása, tán ez is jelzi: mekkora esemény előtt
állunk...
A MOB Atlantában tartózkodó elnökét, Schmitt Pált lapzártáig nem sikerült
utolérnünk: a MOB alelnökeként napközben különféle üléseken vett részt.
CS. G.
Kiderül az Igazság
Az OTSH elnöke korábbi nyilatkozataiban következetesen elhatárolta magát
és ügyosztályát Zemplényi György viselt dolgaitól. Gallov Rezső ebben és Z.
Gy. hihetetlen módon éppen Atlanta előtti felbukkanása vonatkozásában
ugyanazon a "hangszeren játszik", mint az állami és sportvezetés mai és
egykori famulusai - értsd: szinte megnyugvással fogadták a hírt, mondván,
most végre kiderülhet az igazság.
- Jottányit sem változott a véleményem - így Gallov. - Határozottan
állítom, semmiféle zavaros ügyünk nincs Zemplényi személyével, illetve
tevékenységével kapcsolatban. Sőt utólag akadt pozitív aspektusa is a
dolognak, hiszen az OTSH a botrány hatására, Zemplényi ürügyén teremtett
rendet az úszószövetségben.
- Nincsenek aggályai a Széchy-csapat, pontosabban Rózsa Norbert olimpia
szereplését illetően? Hiszen Rózsa annak idejen éppen Zemplényi miatt,
illetve a kettejük viszonyát bolygató újságírók elől menekült Ausztráliába.
És a firtatás ezúttal is szinte elkerülhetetlen.
- Nem, mert a gyanúsítgatásokat elviselni képtelen Rózsában Zemplényi
mára csak homályos emlék maradhatott. Hadd emlékeztessek Széchy Tamás egyik
akkori nyilatkozatára: "Zemplényi idejött osztogatni, aztán fosztogatott".
Tehát régóta nincs miért hiányozzon nekik egykori elnökük, kapcsolatuk mára
teljesen lenullázódott.
T. H. F.
Csak Széchy aludt el
A férfi úszóválogatott vezetőit phoenixi edzőtáborukban értük utol.
Pontosan négy évvel ezelőtt ugyanis Zemplényi és az akkori szövetség
meglehetősen szorosra fűzte kapcsolatait, s Mr. Z. példának okáért a MÚSZ
akkori elnöke volt. A nyolcórás időeltolódás miatt telefonálásunk
pillanatában épp reggel fél nyolcat mutatott az ottani óra - Budapesten
ekkortájt dühöngött a délutáni, félnégyes csúcsforgalom.
- Halló, ott Széchy Tamás?
- Nem, Széchy még alszik, itt Ruza József beszél.
- Főtitkár úr, hallott már arról, hogy Zemplényit hazahozta a rendőrség?
- Nem, ezt most tudtam meg öntől.
- És?
- Akkor úgy látszik, hál' istennek, csak Széchy (a világhírű edzőt
rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült megszólaltatnunk - V. A.) aludt
el, és nem az ügy. Hozzánk úgy másfél éve jutott el hivatalos helyről egy
levél, amelyben a feljelentők tömeges listáját olvashattuk. A szövetség egy
volt a sok közül, de hogy összesen mekkora károkozásról van szó, azt én is
csak mint újságolvasó tudom. A rendőrség egyébként akkor azt írta, hogy az
eljárást nem szünteti meg, csupán felfüggeszti. Mivel én 93-ban kerültem a
szövetség főtitkári székébe, ezért többet nem is tudok mondani. Legfeljebb
annyit: nagyon jó, hogy így alakult, legalább most sok mindenre feny
derülhet.
V. A.
Emberünk egyelőre a rendőrség vendégszeretetét élvezi - lapzártakor
szerzett értesüléseink szerint Zemplényi megválaszolta az első
keresztkérdéseket, de szavainak tartalmától függetlenül számíthat rá, hogy
az őrizetbe vételt előzetes letartóztatása követi. Addig is, amíg kiderül,
hogy valójában miért is adta fel magát koppenhágai nagykövetségünkön, mit
csinált az elmúlt négy évben, és egyáltalán, ki is ő valójában, emlékeztetni
szeretnénk 1992-es cikksorozatunkra; a barcelonai olimpia után a Kurír
elsőként eredt Zemplényi György viseltes ügyei nyomába:
Zemplényi, aki a magyar úszóküldöttség hivatalos vezetőjeként utazott
Spanyolországba, becslések szerint körülbelül félmilliárd forint adósságot
hagyott maga után Magyarországon. A rejtélyes úriember - mert még a
machinációit ellenszenvvel és fenntartásokkal figyelők szerint is adott a
grandezzára - a Főtaxi alkalmazottjából az Egyesült Államokban és
Ausztráliában vergődött napfényre, Belgiumban és Izraelben tanulta ki a
drágakőszakértő- és ékszerészszakmát, majd San Franciscóban nyitott üzletet.
Rebesgetik, ott szedte meg magát, hogy azután Ausztráliából, feltehetően nem
éppen törvénytisztelő magaviselete miatt, kiutasítsák. Hangsúlyozzuk, annak
a körnek a rejtélyes és információszegény volta miatt, amelyben a szintén
"ki tudja, merről jött és hová tart" személyiségű Zemplényi mozgott, mindez
csak feltételezés, miként az eltűnése után felröppent hírek ezúttal
megcáfolt valóságtartalma is, miszerint a levitézlett menedzsert ügyletei
miatt a New York-i zsidó maffia tette el láb alól, azaz egy betonszarkofágba
"balzsamozva" a Verazzano Narrows Bridge hídfőjénél süllyesztette az East
Riverbe, vagy egy izraeli kibucban bukkant volna fel.
A titok megfejtése tehát várat magára, bár az egyáltalán nem volt
meglepő, hogy az évtized elejének lazuló közegében lubickoló, a sportot
megfelelő érvényesülési terepnek tekintő apróbb-nagyobb szélhámosok
stiklijeiket tulajdonképpen zavartalanul követhették el. Így a Károly körút
1. legfelső emeletén apartmant kialakító Zemplényi is, aki - és ezúttal nem
kifejezetten a balhékat emlegetjük fel neki - utazott a Művészeti Alap
utókommunista vezetése alatt haldokló Idea Iparművészeti Vállalatánál is,
pontosabban a gyanús körülmények közepette privatizált cég utófakadványánál,
az Idea Toursnál, amelynek a vezére volt (Barcelona előtt irodája közelében
rútul összeverték...). Zemplényi igazgatta a Béke Orfeum revüjét, amely
szépecskén ugyanúgy megcsúszott, mint Kertész utcai biliárdszalonja. De
megcsúszott a tököli börtön egykori parancsnoka is, mert a büntetés-
végrehajtási intézetet ajándékaival nagyvonalúan megajándékozó (szőlő és rúd
szalami karácsonyra az elítélteknek, zárt láncú videorendszer kiépítése)
Zemplényi a fősmasszer tudtával szemezgetett a fiatalkorú kaptárlakók közül,
a kiválasztottakat az Orfeumban és saját lakasán látta vendégül.
Ennyit Zemplényi előéletéről, egy kétségtelenül sodró lendületű, élni
tudó és élni vágyó, sokakat talán éppen egyénisegével magával ragadó és
becsapó ember előéletéről. Emberünk azonban sáros, s meglehet másokat is
besározott.
T. Hámori Ferenc