Pesti Riport, 1994. 07. 08.
Hol az elfogatóparancs?
Tiszta vizet a Zemplényi-pohárba!
Örülök a Pesti Riportban megjelent, Zemplényiről szóló cikkeknek. Ugyanis
a magyar rendőrség meglehetősen sáros az ügyben. Annak idején, amikor még
Zemplényi itthon ténykedett, sok magas rangú rendőrtiszt ment nyaralni
luxushelyekre az Idea Tourson keresztül. De azt is hallottam két
külölönböző, Zemplényihez közel álló személytől, hogy Z.-t hívták becsüsnek
(mint ékszerszakértőt) egyes, betörésekből származó vagy határon elkobzott
ékszerek értékének megállapitásához. Z. ezeket közönséges hamisítványoknak
titulálta, például egy 24 karátos aranyláncot nikkelezett rézként becsült
(le), amit aztán egyesek olcsó hamisítványáron megvettek.
Rendkívül zárkózott ez ügyben a rendőrség. Talán hítvja fel telefonon a
Z-üggyel foglalkozót.
Zemplényi egyik bűntársát Párizsban leplezték le, őt miért eresztették
szélnek újra? Lehetetlen, hogy aki közvetlen közelében van, az ne tudjon az
üzelmeiről! Talán majd most, az új kormány megtisztítja a rendőrséget a
bűnpártoló tisztektől. Az is köztudott, hogy Magyarországról többen
kapcsolatban állnak Z-vel. Például két ügyvédje, akik telefonon mindig el
tudják érni. Az egyik ügyvéd az anyja temetéséről készült videót is elküldte
neki. Konkrét személyeket kellene megnevezni, kiknek állt érdekében, hogy az
Interpol ne kapja meg a nemzetközi körözést.
A közelmúltban kaptam ezt a levelet egy ismeretlen, de véleményem szerint
jól tájékozott, sok mindenkit - s néhány titkot is - ismerő olvasótól, aki
inkognitóban kívánt maradni, legfeljebb a kézírása bizonyít valamit. Sokáig
gondolkoztam azon, vajon nyilvánosságra hozzam-e sorait, és egyáltalán van-e
értelme újból foglalkoznom Zemplényi Györggyel. Végül is úgy döntöttem, hogy
még egyszer - talán utoljára - műsorra tűzöm utóbbi évtizedek legnagyobb
stílű szélhámosának, a Magyar úszószövetség egykori elnökének (aki a
barcelonai olimpia után lelépett hátrahagyva néhány száz millió forint
tartozást) viselt dolgait. Talán nem haragszanak, ha megismétlem:
Zemglényivel nem voltam közeli barátságban, de mint újságírót tisztelt,
rendkívül udvarias volt velem, sőt külföldi utakat ajánlott fel. Emlékszem,
egyszer a Semmelweis utcában beszélgettem Polgár László közismert
sakkpapával, amikor jött Zemplényi és közölte: a Polgár család és az én
családom az ő vendége egy thaiföldi túrára. Ez akkor - mivel nyolc emberről
van szó - legalább másfél milliós felajánlásnak számított, ámbár nem
fogadtuk el. Rosszat mondani tehát nem tudok és nem is akarok róla. A tény
azonban tény: sok ember pénzével megszökött. Kasszát csinálni lehetetlen,
mert sokan nem vallják be, mennyivel tartozik tulajdonképpen nekik
Zemplényi, hiszen akkor félő, hogy igazolniuk kell, honnan volt annyi
kölcsönözhető pénzük.
Nos, Zemplényi távozása - eltűnése - után mint újságírót érdekelt a
személye. Próbáltam lapomnak, olvasóinknak új információkat szerezni,
elsősorban a tartózkodási helyéről. Hol azt kellett írnom, hogy Amerikában
van, hol Új-Zélandról érkezett felőle hír, de beszéltek Afrikáról is, s
végül Izrael lett az igazi tartózkodási helye, ahol alaposan megváltozva -
hosszú szakállal - látták és fényképezték. Zemplényi azonban zseniális
szélhámosnak bizonyult ott is, ahol talán a legnehezebb volt a dolga, hiszen
ékszerészeket, gazdag embereket vert át, majd kereket oldott.
Most... ki tudja, hol van?!
Szerintem nem is akarják megtalálni őt!
Mert idehaza ő nemcsak kapott, hanem adott is pénzt, nemcsak tartozik,
hanem követel is, s - most már állítom - megvett magának olyan embereket,
akik eltűnése után mindent elkövettek, hogy ne kerüljön elő! Nemrégen
visszatértem amerikai túrámról, s megírtam: Zemplényi György nem szerepel az
FBI körözési listáján. Ezt be is, bizonyítottam, mert az FBI szóvivője és
még más illetékes is belenézett abba a komputerbe, amelyben azok neve
található, akik ellen nemzetközi elfogatóparancs van. Zemplényi neve nincs
köztük. Szóval, hazajöttem, lapomban első oldalon, szalagcímben írtam meg a
döbbenetes felfedezést. S aztán vártam. Gondoltam, a magyar Interpol iroda
hamarosan fejemhez vágja majd az elfogatási parancs fénymásolatát. Lám,
hülyeséget állítok, rosszul nézték meg a komputert, vagy nem értettem a
választ, ők kiadták a parancsot, csak nem képzelem, hogy Zemplényit futni
hagyjuk!
Hát nem. Semmiféle reklamáció nem jött hivatalos helyről. Egy nap aztán
felhívtam a magyar illetékest, aki kijelentette, hogy kiadták az úgynevezett
piros sarkú fényképes elfogatási parancsot az Interpol lyoni központjának,
amely 176 országgal van kapcsolatban. Kértem az elfogatási parancs
fénymásolatát - gondoltam nem titok - vagy valami bizonyítékot, de nem
kaptam választ. Hát akkor hol az az elfogatóparancs, elpárolgott Lyon és
Budapest között?
Telt-múlt az idő - még megírtam egy-két alkalommal az észrevételeimet,
mert az amerikai FBI-hoz hasonló választ kaptam több országból is -, de
egyetlenegy magyar szerv, sem az Interpol iroda, sem az ORFK, sem a BRFK,
sem az OTSH, sem a MÚSZ, senki, de senki nem cáfolta meg az állítást.
Jelenleg tehát az a helyzet, hogy - tudomásunk szerint - nincs
elfogatóparancs a híres magyar szélhámos ellen. Mert ugye olyasmi nem
létezik, hogy az Interpol az említett országokba nem adott ki körözést? Vagy
az összes tagállamába elküldte, vagy sehová!
Nos, ha tetszik, ha nem, kimondom: hülyének néznek sok ezer embert.
Olyanokat, akik várják a fejleményeket, akik reménykednek abban, hogy
Zemplényit letartóztatják. Ehelyett megint csak idéznem kell az FBI
szóvivőjének szavait: "Uram, ha az említett úr itt vacsorázna mellettünk,
akkor sem lenne jogunk letartóztatni, mert nincs ellene kiadva
elfogatóparancs."
Hát ez a helyzet.
Csakugyan jó lenne már tiszta vizet önteni a pohárba, és mélyebben
megnézni ezt az ügyet. Ezért is közöltem részleteket egy olvasó - alighanem
rendőrtiszt - leveléből, ezért is kérem ismét az illetékeseket: mutassák meg
az elfogatóparancsot!
Ha ezt nem tudják megtenni, akkor keressék meg azokat a személyeket,
akiknek érdekük, hogy Zemplényit ne találják meg; akik kiadták a parancsot,
de ellenkező tendenciával!
Hámori Tibor