Mai Nap, 1994. 05. 12.
Ismét Zemplényi György van a porondon a honi és az izraeli sajtó
hasábjain. A valószínűleg már többszörös milliárdos csaló örökre bevéste
nevét a világ legnagyobb szélhámosainak állított - képzeletbeli -
márványtáblába. Méltán rászolgált hát arra, hogy néhány, általunk fontosnak
tartott életrajzi adatát aprólékos gonddal tárjuk olvasóink elé.
Visszajárt a börtönébe
Zemplényi György, aki 1953. július 17-én látta meg a napvilágot, a
hetvenes években Budapest VI. kerületében, a Népköztársaság (ma Andrássy)
útja 16. szám alatt lakott. Sőt, innen vonult a fegyházba, hogy letöltse -
csalás és sikkasztás miatt reá kiszabott, két évig és három hónapig tartó
szabadságvesztését. Megjárta a váci és a fővárosi fegyház szigorított
börtönét, majd Tökölön "állapodott meg" a III. számú körlet 103. zárkájában.
Nyilvántartási lapjára jókora ákombákomokkal firkantotta rá valaki: "csak
megbilincselve szállítható!" Mindezek ellenére - jó magaviselete miatt -
írnoknak az anyagi szolgálathoz helyezték. Számára 1975. szeptember 2-án
érkezett el a szabadulás napja. Ekkor még bizonyára maga sem gondolta, hogy
közel két évtized múltán ismét belülről látja meg a tököli börtön falait. De
akkor már mint díszvendég érkezett, akinek kijárt a különleges bánásmód.
A pontos dátumra már nem sokan emlékeznek. Mindenesetre a kilencvenes
évek elején egy bizonyos Kovács Gyuri bácsi érkezését várták izgalommal a
börtön lakói. A vendég sohasem érkezett üres kézzel. Narancsot, használt
ruhát osztott szét a bűn útjára tévedt fiatalok között. Hogy miként szerezte
meg erre a jogosítványt az országos parancsnokságtól, örökre rejtély marad.
Egy biztos, a sötétbordó autó rendszeresen érkezett. S Kovács György - igazi
nevén Zemplényi (!) - révén hamarosan új könyvek kerültek a könyvtárba,
parabolaantenna a tetőre, színes tévé néhány kiválasztott szobájába. Aztán a
nyakkendős, kövérkés úr - már saját fegyveres őrei kíséretében -
társaloghatott az elítéltekkel. Sőt egyiküket-másikukat abban a kegyben
részesítette, hogy magával vitte (?!) a rácson túlra is. Az egy nap
kimenőből néha egy teljes hétvége lett. S ilyenkor a jótevő s a Fortuna
kegyeltje, közösen hajtotta álomra a fejét a Béke Szálló egyik szobájában.
Más fejek pedig hullottak. Elsőként az egyik őrparancsnok "került
lapátra", állítólag azért, mert "Gyuri bácsit" nem engedte be a börtönbe
szolgálati ideje alatt. Aztán egyszer csak a parancsnok műszaki helyettese
élvezhette a nyugdíjasélet örömeit, pedig memóriája még jó volt. Túl jó. A
szóbeszéd szerint az ő esete sem volt független Zemplényi látogatásaitól.
Majd fordult a kocka. V. Ferenc ezredes, a fegyintézet parancsnoka
következett. Hivatali hatalommal való visszaélés miatt lefokozták, és
fegyelmivel elbocsátották a testülettől.
Zemplényit azóta is hiába várják vissza a börtönbe.
Cs. Csala Károly