Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                                      Mai Nap, 1994. 05. 11.

          Zemplényi nyomában * Nyomozók és magándetektívek keresik

                       Gyászolják: elhagyott hitelezői

   Hajdani  hazánkfia  1979-ben Magyarországon letöltött - két évig és harom
hónapig  tartó,  csalásért és sikkasztásért kiszabott - börtönbüntetése után
négy  évvel  Izraelben  jelentkezett,  mint  új  bevándorló.  Meg is kapta a
letelepedési engedélyt.

   Később, 1984-ben, mint arról már írtunk, ismét bűncselekményeket követett
el  ott  is,  és elhagyta Izraelt. Hogy Magyarországra mikor keveredett újra
vissza? Arról nincs tudomásunk. Az azonban bizonyos, hogy 1992-ben, miután a
Magyar úszószövetség több száz millióját ellopta és még megannyi hitelezőjét
rászedte, újból Izraelbe vándorolt.

   A  Ben  Gurion repülőtérről egyenesen Tel-Aviv belvárosába vitette magát,
ahol  először  egy  óra-ékszer  üzletben volt alkalmazott, majd miután jóban
lett a tulajdonossal, Rafi Peleddel, megvásárolta tőle hasonló profilú aradi
üzletét.

                           Felnéztek rá az emberek

   A  kietlen  sivatagon át vezet az út a magyarok többsége előtt ismeretlen
városba.  A  homok-  és a kőtenger után afféle oázis, paradicsom Arad. Módos
lakóiról  keveset  tudunk.  A  szupermodern  házak,  a  roskadásig megrakott
kirakatok   jóléti   társadalomról  árulkodnak.  Itt  vert  tanyát  legutóbb
Zemplényi  György, útlevelének tanúsága szerint Georges Sinai néven. A varos
központjában  Weisz  nevű  társával  - valószínűleg álnév - férkőzött az ott
lakók  bizalmába.  S mint ahogy hazát váltott, bizonyos értelemben arcot is.
Ultraortodox zsidó szokásokat vett föl.

   Elmesélte  mindenkinek,  hogy  a  hatvanas  években  Amerikából  Izraelbe
disszidált  zsidócsalád  sarja,  és  szülei  az  igen szigorú vallási normák
szerint   élték  hétköznapjaikat.  Így  hát  senkinek  nem  tűnt  föl,  hogy
Zemplényi-Sinai miért kerüli a Magyarországról érkezők társaságát. Ugyancsak
nem  keltett  gyanút, hogy mindig a nem lehallgatható utcai telefonfülkékből
hívta üzletfeleit. Nagyvonalúan élt. A három üzlettel távolabb lévő bazárban
vásárolt  mindennap. S ha száz sékel volt a számla, ő kétszázat hagyott ott.
A  helyi  bankban naponta egy óráig fizették be a boltosok a bevételt. Ő már
fél  órával  előbb  megtette  ezt,  hogy bizonyítsa a külvilágnak: nincsenek
éppen anyagi gondjai.

   Rabbikkal  is  kereste  a  kapcsolatot.  Nem  kis  összeget  adományozott
zsinagógaépítésre,   és   saját  lakásában  is  vendégül  látta  az  egyházi
tisztségviselőket. Környezete a szó szoros értelmében felnézett rá.

                           Kamerák védték a házát

   Egy  alkalommal  Zemplényi  felvetette, jó üzlet van kilátásban, de nincs
elég  tőkéje.  Ha  kapna  bárkitől  pénzt,  a  banki  kamat  sokszorosát, 38
százalékot  fizetne.  Voltak  is  egykettőre kliensei. Ezután minden esetben
percre  pontosan fizetett. A hitelezők többsége már maga javasolta: maradjon
csak  nála  a  pénz, elég, ha a kamatot adja. Végül abba is belementek, hogy
maradjon  a  kamat  is,  majd év végén közösen lefölözik a busás hasznot. Az
aradiak   többsége   szinte   csodálta   a  messziről  jött  embert,  akinek
látványosan,  nagyon  jól  futott a szekere. Már három háza volt a városban,
egy,  amelyben  "nevelt  fiával" Nagy Károllyal lakott. A fiút Meir Sinainak
neveztette   el,   és   látványos,  teátrális  elemekben  bővelkedó  vallási
szertartásnak vetette alá. Körülmetéltette.

   A  legnagyobb  luxust  nyújtó házában a kapu mellett videokamera optikája
meredt  az  érkezőre,  elektromosan  nyílt  a  zár,  ha  szimpatikus  volt a
jövevény.   A   villa  sarkán  ugyancsak  infraérzékelővel  ellátott  kamera
pásztázta  a  kertet.  A  kerítés és a bejárati ajtó között kutyák őrködtek.
Helye  volt  a  két  kocsinak,  a Honda Civicnek és az exkluzív Buicknak. Ez
utóbbival  nagy üzletkötésekre ment Zemplényi. Még a tőzsdére is ezzel járt,
ahol  előfordult,  hogy  félmillió  dollár értékű gyémántot vásárolt. Azon a
bizonyos  napon,  április 8-án hitelezőinek csekket állított ki. Csupán arra
nem figyelt senki, hogy "sabesz" következik, amikor a zsidóállamban akár egy
gongütésre  - leáll az élet. Vasárnap aztán már hiába jelzett vissza a bank,
hogy  fizetésképtelen  Zemplényi  György,  késő  volt.  Ő  már  messze járt.
Telefonon  hívta  fel  üzlettársát,  s annyit közölt vele, vasárnap öt órára
visszajön. Természetesen nem érkezett meg.

   Hitelezők  rohanták meg a boltot. Az akkori gyors számítasok szerint négy
és  fél millió dollárt vitt magával részben készpénzben, részben gyémántban.
Zemplényi György üzlete ma zárva van. A kirakat üres, egyetlenegy nyaklánc -
az  is  bizsu  -  maradt  az üveg mögött, ki tudja, milyen megfontolásból. A
boltban  a pénztárgépen, néhány felborult széken, asztalon kívül más már nem
látható.  Az  ajtón  újhéber  írással  egy  piros  tábla  függ,  amelyen  az
olvasható,  hogy  az  üzletet  lefoglalták.  Ugyanez  a  szöveg  található a
luxuskivitelű házon, amelyre ma a bank őrei vigyáznak.

   A  nyomozókat  sorozatban  érték  a  meglepetések,  amikor  bejutottak az
épületbe.  Így  például a márkás italokkal megrakott vitrin látványa, vagy a
disznóhússal  (!)  roskadásig  teli  hűtőszekrény,  amely nem éppen vallásos
emberre  vallott.  A  boltosok,  az  üzletemberek  többsége  magándetektívet
fogadott,  hogy  Zemplényi  nyomára bukkanjon. Hogy miért nem a rendőrséghez
tordultak? Érthető a magyarázat.

                             Lakolnak a kezesek

   A  többség  az  izraeli  adóhatóság  elől eltitkolt jövedelmét akarta ily
módon  kamatoztatni.  Így  van  ezzel az a férfi is, aki készségesen beszél,
miként  szedte  rá  Zemplényi,  nevét azonban nem árulja el. Ő másfél millió
sékelt  (mintegy  félmillió  dollárt)  veszített  e furcsa hazárdjátékon, és
ezzel  kiérdemelte  az  összeg  nagysága  alapján  a  korántsem előkelő első
helyet.  Nyolcezer  dollárjával  a  bank  a  hátsó  sorban  kullog,  mégis a
törvények  szerint ő tehette rá a házra a kezét. Hogy a háromszázezer dollár
értékű  Naf (Panoráma) utca 42. szám alatti villán és drága berendezésén még
ki  osztozik,  azt  majd  a  bíróság dönti el. Zemplényi kölcsönfelvételéhez
asszisztáló négy kezes ellen a hatóság eljárást indított.

   Nem  kis  gondot okozott Zemplényi üldözőinek, hogy jó ideig nem találtak
használható  fotót  róla.  A  házánál,  a  kukákban voltak útlevelek, köztük
magyar is, amelyeket "valaki" miszlikre tépett. Aztán a világ több pontjáról
érkeztek  jelzések. Így legutóbb Franciaországból, ahol elfogott a rendőrség
egy bizonyos Georges Sinait, aki elárulta, hogy nem ez a valódi neve.

                                Eltérő jelek

   Ötezer  dollárért  vállalta, hogy a hamis útlevéllel hivatalosan belép az
országba,  és  ott szállodaszobákat bérel. Természetesen megbízójáról semmit
nem  mond,  talán  nem is tud. Mint ahogy arra sincs magyarázat, hogy hogyan
került  Zemplényi  Honda  Civic  gépkocsija  a  tel-avivi  Gurion  repülőtér
parkolójába. Fölröppent a hír, hogy Zemplényi április 10-én tengerre szállt,
s  hajójával  meg  sem  állt  Capri szigetéig. Az ottani nyilvántartásokban,
amelyek sokszor ugyan elég felületesek, ez a név nem szerepel.

   Legfrissebb  információink  szerint  Zemplényi  György  Kubában  van. Ezt
azonban sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánták a hatóságok.

                                                            Cs. Csala Károly
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.