Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                                        Griff, 1994. 02. 24.

                               Fagyott nyomon

   Zemplényi   György   két   éve   még   ünnepelt   hős  volt.  Míg  Széchy
úszótanítványaiból   tudta  kihozni  a  maximumot,  addig  ő  a  szponzorok,
pénzemberek  tárcájából.  Másfél  esztendeje a botrányairól, sok százmilliós
csalássorozatáról   beszélt   a   fél  ország,  korábbi  rajongói,  barátai,
talpnyalói megtagadták. Nemrégiben pedig már azt hittük, a vélhetőleg végleg
felszívódott  menedzser senkit nem érdekel. A közelmúltban viszont két újság
új-Zélandon vélte megtalálni, egy tévéjátéknak pedig alig titkoltan ő volt a
megihletője.

   Bár   Kovács   András,  Az  álommenedzser  című  film  forgatókönyvírója,
rendezője  azt  vallja,  hogy  a  téma  már  Zemplényi  feltűnése  előtt  is
érlelődött benne, azt nem tagadja, Gyuri néni - ahogy háta mögött emlegették
-  maga  volt  a  múzsa  csókja.  Igaz,  a  filmnek  sok-sok jelenete szinte
dokumentarista  hűséggel  ábrázolja  az  úszók  hajdani  bőkezű mecénását (a
filmben  az aerobicosok a támogatottak), a mű mégsem csak róla, hanem inkább
egy  jelenségről  szól.  A  rendező maga nem is ismerte Zemplényit; egyetlen
fotót  látott  róla,  információit  csupán  a sajtóból merítette. A történet
Kovács  Andrásnál nemcsak a gazdasági bűnözésről szól - ami, mondja ő, a két
évvel ezelőttihez képest sokkal nagystílűbb lett, a számok tízzel szorzódtak
-, hanem a csodavárásról is. És hogy ez milyen jellemző, arról a rendező már
a film sugárzása utáni első héten meggyőződhetett: rengetegen keresték fel s
mesélték el neki "saját" álommenedzserükről szóló történetüket. Zemplényiről
azonban senki nem beszélt...

   Magyar  úszószövetség. A Zemplényi-érában mindenki irigyen figyelte, hogy
a  menedzser milyen luxus-körülményeket biztosít Széchy Tamásnak és fiainak,
ahogy   magukat  előszeretettel  nevezik:  a  Széchy-teamnek.  A  barcelonai
olimpiát  követően  -  amikor  kipattant a botrány - persze fordult a kocka:
senki  nem  szeretett  volna a bőrükben lenni. Hát még amikor kiderült, hogy
Zemplényi  után  egy halom kifizetetlen számla maradt. Nyögték is jó ideig a
tartozásokat,  de  még  mindig  nem lélegezhetnek fel. A minap is érkezett a
szövetséghez  olyan  fizetési  felszólítás,  amelynek  "címzettje" Zemplényi
volt.  A  Hungarotex követel a MÚSZtól a két évvel ezelőtti Idea Tours Kupán
nyújtott  szolgáltatásaiért  hétszázhetvenezer  forint  plusz  kamatokat.  A
szövetség  már  csak  ilyen formában hall Zemplényiről, de remélik, hogy nem
sokáig.

   Dr.  Belánszky  Gyula,  az ORFK bűnügyi főigazgatójának titkárságvezetője
sem tud semmilyen forró nyomról. Úgy tűnik, minden kihűlt. Mi több, fagyott.
A  Zemplényi-dossziét  ugyan  nem  tették  ad  acta  -  általában csak akkor
szokták, ha a feltételezett bűneset már túl van elévülési idején -, de mivel
a   "főszereplő"  ismeretlen  helyen  tartózkodik,  így  jó  ideje  eljárási
cselekménynek számító érdemi munkát nem végeztek. Csupán a sajtóban időnként
felröppenő   híreket  ellenőrzik,  de  a  kacsák  rendre  egyetlen  lövéssel
leteríthetők. Természetesen, mondja a titkárságvezető, a hazai és nemzetközi
körözés továbbra is érvényben marad.

   Kárpáti  Tamás  a  legjelentősebb hazai Zemplényi-kutató - könyvet is írt
róla -, amit ő nem tud a menedzserről, azt Morvai sem tudja Petőfiről.

   - Engem is megkerestek, hogy csináljak egy összeállítást, mi is történt a
Zemplényi-könyv főszereplőivel, de még nem álltam neki.

   - Magáról a címszereplőről nem jutott újabb információk birtokába?

   - Dehogynem,  legalább nyolc holtbiztos tippet kaptam.  Hitelüket csak az
csökkentette  némelyest,  hogy  azok  alapján Zemplényinek egyszerre kellett
volna  New  Yorkhan,  Tel-Avivban és Fokvárosban lennie. Még olyan is akadt,
aki  azzal biztatott, hogy ha elmegyek egy megadott helyre, dokumentumértékű
fényképeket mutat. Sajnos százezer dollárt kellett voltna magammal vinni egy
bőröndben, és akkor éppen nem volt nálam annyi.

   - Szóval semmi komolyan vehető információ?

   - Talán  csak az, amit még Gallov Rezsőtől,  az OTSH elnökétől hallottam,
de  annak  is  már  jó  ideje.  Magyar  rendőrök  jártak New Yorkban, ha jól
emlékszem,  valami  kábítószer-ellenes konferencián. Az amerikai kollégáknak
megemlítették  Zemplényi  nevét,  de  ők nem hallottak róla. Mi több, amikor
komputerükbe betáplálták a nevet, az is kiderült, hogy a magyarok ilyen nevű
ember  kiadatását  soha  nem  kérték, sőt az Interpol sem kereste. És azt is
Gallovtól  hallottam,  hogy Zemplényi állítólag benne van valami San Diegó-i
szállodaépítkezésben. Ez szerintem is elképzelhető.

   - Komolyan?

   - Hát persze, csak nem tőkésként, hanem betonelemként.

   - Idehaza nem folytatta nyomozását?

   - Nem,  de  azért  csöpögnek  az  információk.  Nyilván a rendőrségre is,
hiszen fél évvel ezelőtt elkérték tőlem azt a videokazettát, amely Zemplényi
"búcsúkoncertjén"  készült. Kíváncsiak voltak arra, hogy ki volt a menedzser
előadásán  elhangzott  Sinatra-nóták  hallgatósága.  Aztán  az is az esettel
kapcsolatos hír lehet, hogy szeptember végén eltűnt s azóta sem került elő a
Margitkert  étterem  tulajdonosa,  akiről  tudni  lehet,  hogy komoly üzleti
kapcsolatai voltak Zemplényivel.

   - Nyilván  látta  ön  is  Az  álommenedzser  című  filmet.  Ott a végén a
szélhámos  - sokak megrökönyödésére - hazatér az olimpiáról. Zemplényi pedig
eltűnt,  de  nem  kizárható,  hogy egyszer előkerül. Mit gondol, mi történne
akkor?

   - Érvényesülne  a  dominóelv,  egyik  eldőlő  figura  döntené  magával  a
másikat.  De  nem  hiszem,  hogy  ez megtörténhet; túl sokak érdeke, hogy ne
kerüljön  elő.  Különben  is,  úgy  vélem,  nincs már az élők sorában. Ugyan
Zémplényi  gyakran mondogatta, hogy adóst nem tesznek el láb alól, de lehet,
hogy ezt a mondást nem mindenki ismerte.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.