Griff, 1994. 02. 24.
Fagyott nyomon
Zemplényi György két éve még ünnepelt hős volt. Míg Széchy
úszótanítványaiból tudta kihozni a maximumot, addig ő a szponzorok,
pénzemberek tárcájából. Másfél esztendeje a botrányairól, sok százmilliós
csalássorozatáról beszélt a fél ország, korábbi rajongói, barátai,
talpnyalói megtagadták. Nemrégiben pedig már azt hittük, a vélhetőleg végleg
felszívódott menedzser senkit nem érdekel. A közelmúltban viszont két újság
új-Zélandon vélte megtalálni, egy tévéjátéknak pedig alig titkoltan ő volt a
megihletője.
Bár Kovács András, Az álommenedzser című film forgatókönyvírója,
rendezője azt vallja, hogy a téma már Zemplényi feltűnése előtt is
érlelődött benne, azt nem tagadja, Gyuri néni - ahogy háta mögött emlegették
- maga volt a múzsa csókja. Igaz, a filmnek sok-sok jelenete szinte
dokumentarista hűséggel ábrázolja az úszók hajdani bőkezű mecénását (a
filmben az aerobicosok a támogatottak), a mű mégsem csak róla, hanem inkább
egy jelenségről szól. A rendező maga nem is ismerte Zemplényit; egyetlen
fotót látott róla, információit csupán a sajtóból merítette. A történet
Kovács Andrásnál nemcsak a gazdasági bűnözésről szól - ami, mondja ő, a két
évvel ezelőttihez képest sokkal nagystílűbb lett, a számok tízzel szorzódtak
-, hanem a csodavárásról is. És hogy ez milyen jellemző, arról a rendező már
a film sugárzása utáni első héten meggyőződhetett: rengetegen keresték fel s
mesélték el neki "saját" álommenedzserükről szóló történetüket. Zemplényiről
azonban senki nem beszélt...
Magyar úszószövetség. A Zemplényi-érában mindenki irigyen figyelte, hogy
a menedzser milyen luxus-körülményeket biztosít Széchy Tamásnak és fiainak,
ahogy magukat előszeretettel nevezik: a Széchy-teamnek. A barcelonai
olimpiát követően - amikor kipattant a botrány - persze fordult a kocka:
senki nem szeretett volna a bőrükben lenni. Hát még amikor kiderült, hogy
Zemplényi után egy halom kifizetetlen számla maradt. Nyögték is jó ideig a
tartozásokat, de még mindig nem lélegezhetnek fel. A minap is érkezett a
szövetséghez olyan fizetési felszólítás, amelynek "címzettje" Zemplényi
volt. A Hungarotex követel a MÚSZtól a két évvel ezelőtti Idea Tours Kupán
nyújtott szolgáltatásaiért hétszázhetvenezer forint plusz kamatokat. A
szövetség már csak ilyen formában hall Zemplényiről, de remélik, hogy nem
sokáig.
Dr. Belánszky Gyula, az ORFK bűnügyi főigazgatójának titkárságvezetője
sem tud semmilyen forró nyomról. Úgy tűnik, minden kihűlt. Mi több, fagyott.
A Zemplényi-dossziét ugyan nem tették ad acta - általában csak akkor
szokták, ha a feltételezett bűneset már túl van elévülési idején -, de mivel
a "főszereplő" ismeretlen helyen tartózkodik, így jó ideje eljárási
cselekménynek számító érdemi munkát nem végeztek. Csupán a sajtóban időnként
felröppenő híreket ellenőrzik, de a kacsák rendre egyetlen lövéssel
leteríthetők. Természetesen, mondja a titkárságvezető, a hazai és nemzetközi
körözés továbbra is érvényben marad.
Kárpáti Tamás a legjelentősebb hazai Zemplényi-kutató - könyvet is írt
róla -, amit ő nem tud a menedzserről, azt Morvai sem tudja Petőfiről.
- Engem is megkerestek, hogy csináljak egy összeállítást, mi is történt a
Zemplényi-könyv főszereplőivel, de még nem álltam neki.
- Magáról a címszereplőről nem jutott újabb információk birtokába?
- Dehogynem, legalább nyolc holtbiztos tippet kaptam. Hitelüket csak az
csökkentette némelyest, hogy azok alapján Zemplényinek egyszerre kellett
volna New Yorkhan, Tel-Avivban és Fokvárosban lennie. Még olyan is akadt,
aki azzal biztatott, hogy ha elmegyek egy megadott helyre, dokumentumértékű
fényképeket mutat. Sajnos százezer dollárt kellett voltna magammal vinni egy
bőröndben, és akkor éppen nem volt nálam annyi.
- Szóval semmi komolyan vehető információ?
- Talán csak az, amit még Gallov Rezsőtől, az OTSH elnökétől hallottam,
de annak is már jó ideje. Magyar rendőrök jártak New Yorkban, ha jól
emlékszem, valami kábítószer-ellenes konferencián. Az amerikai kollégáknak
megemlítették Zemplényi nevét, de ők nem hallottak róla. Mi több, amikor
komputerükbe betáplálták a nevet, az is kiderült, hogy a magyarok ilyen nevű
ember kiadatását soha nem kérték, sőt az Interpol sem kereste. És azt is
Gallovtól hallottam, hogy Zemplényi állítólag benne van valami San Diegó-i
szállodaépítkezésben. Ez szerintem is elképzelhető.
- Komolyan?
- Hát persze, csak nem tőkésként, hanem betonelemként.
- Idehaza nem folytatta nyomozását?
- Nem, de azért csöpögnek az információk. Nyilván a rendőrségre is,
hiszen fél évvel ezelőtt elkérték tőlem azt a videokazettát, amely Zemplényi
"búcsúkoncertjén" készült. Kíváncsiak voltak arra, hogy ki volt a menedzser
előadásán elhangzott Sinatra-nóták hallgatósága. Aztán az is az esettel
kapcsolatos hír lehet, hogy szeptember végén eltűnt s azóta sem került elő a
Margitkert étterem tulajdonosa, akiről tudni lehet, hogy komoly üzleti
kapcsolatai voltak Zemplényivel.
- Nyilván látta ön is Az álommenedzser című filmet. Ott a végén a
szélhámos - sokak megrökönyödésére - hazatér az olimpiáról. Zemplényi pedig
eltűnt, de nem kizárható, hogy egyszer előkerül. Mit gondol, mi történne
akkor?
- Érvényesülne a dominóelv, egyik eldőlő figura döntené magával a
másikat. De nem hiszem, hogy ez megtörténhet; túl sokak érdeke, hogy ne
kerüljön elő. Különben is, úgy vélem, nincs már az élők sorában. Ugyan
Zémplényi gyakran mondogatta, hogy adóst nem tesznek el láb alól, de lehet,
hogy ezt a mondást nem mindenki ismerte.