Pesti Riport, 1993. 11. 16.
Százmilliók nyomában
Bökönyi Zemplényit követte.
Ha 1992-ben a bűnügyi toplistát a Zemplényi-ügy vezette, van esély arra,
hogy az ez évi "győztes" a Bökönyi-ügy lesz. Mint már megírtuk, az egykori
étteremtulajdonos még szeptember 29-én különös körülmények között eltűnt.
Barátai, ismerősei aggódtak egy ideig, mára aztán ez egy kicsit
megváltozott.
Bökönyi Tibor, a most hatvanöt éves világfi karrierje úgy húsz évvel
ezelőtt kezdődött. Az akkori vezetés, ki tudja miért, a politikai elit
reprezentációs helyévé avatta a budai Margitkert éttermet. S ha már így
történt, természetesen gondoskodott is arról, hogy Európa számos vezető
politikusának emlékezetes hellyé varázsolja az egyébként is nívós vendéglőt.
Bökönyi úr szerencséjére abban az időben épp ő volt a vezető, így
belecsöppent abba a miliőbe, amely megalapozta későbbi karrierjét, majd
bukását. Magas, befolyásos politikai és üzleti körökkel való kapcsolatok
jellemezték pályafutásának egyes szakaszait, s ezt egyenes arányban követte
saját gyarapodása is. A II. kerületben lévő, 400 négyzetméteres háza méltó
kereteket adott immár Európa-szerte ismert tevékenységéhez.
Bökönyi úr jó szakember volt, s azt is tudta, hogy kell tőkét kovácsolnia
munkája során szerzett kapcsolataiból. Megteremtette magának azt a nimbuszt,
melynek révén egy-egy szavára milliók, sőt tízmilliók mozdultak meg.
Természetesen forintban.
Aztán a rendszerváltás után - ahogy illik - Bökönyi úr is a saját gazdája
lett. A jól menő helyet bérbe vette a tulajdonos Budagasttól, maga pedig
vállalkozóvá vált. És ezzel karrierjének csúcspontjához és egyben
végállomásához érkezett. Úgy érezte, bármit megvehet könnyen szerzett
vagyonából, ezért különféle cégekbe, számára ismeretlen vállalkozásokba
fektetett pénzt. Több kft.-ben szerepelt tulajdonosként, résztulajdonosként
vagy csendestársként. Információink szerint ezek nem igazán prosperáltak
úgy, ahogy azt Bökönyi úr korábban megszokta. Hogy a hiányzó tőkét pótolja,
kölcsönkért. Hírnevéhez méltó módon. Mert milyen is volt egy Bökönyi-féle
kölcsönkérés? Negyven százalékot ígért a kapott pénz után. Még mielőtt
felkapnánk a fejünket, hogy ilyet máshol is hallottunk, pontosítunk. Ő
negyedévre ígért negyven százalékot! Természetesen ilyen magas kamat mellett
ugyancsak jól kellett volna működniük a vállalkozásoknak, hogy fedezzék az
ez ideig ismeretlen kölcsönadók pénzének kamatterheit. Aztán bekövetkezett a
'93-as év, amikor is Bökönyi úr úgy döntött, ismét beruház. Legalábbis így
tudták a környezetében. Hogy mire, meg sem kérdezték, hisz ezt sikeres
üzleti körökben - úgymond - nem illik. Dőltek hozzá a tízmilliók. Akik pedig
kölcsönadtak, természetesen nem bőkezű mecénások voltak, hanem gondosan
kiszámolták, mennyit kaphatnak a befektetett pénz után. A tényleges gondok
akkor kezdődtek, amikor törleszteni kellett volna. Erre nem került sor,
ezért már ez év márciusában megcsörrent az a bizonyos telefon. Az
"ismeretlen" telefonáló különféle szankciókat helyezett kilátásba arra az
esetre, ha netán nem kapná vissza pénzét a megbeszélt feltételekkel. És
ettől a bizonyos telefontól kezdve datálódik a Bökönyi-ügy. Mert innét
kezdve nem volt megállás. A mindent egy lapra feltevő vállalkozó
szorgalmasan begyűjtötte a milliókat, a fenyegető telefonok hatására idén
nyáron eladta reprezentatív házát, majd leánya nevére másutt vásárolt egy
kisebbet. Igaz, ezzel is akadt egy kis probléma. Informátorunk szerint nem
volt egészen önzetlen az "ajándék", mivel súlyos jelzálogot tett rá Bökönyi
úr. A fenyegetések sűrűsödtek, a kölcsönadók egyre türelmetlenebbek voltak,
és ez döntést szült. Szeptember 29-én minden bejelentés nélkül Bökönyi úr
eltűnt. Hogy hova, azt még legszűkebb baráti körének sem árulta el.
Nem tudta családja és barátai sem, hová lett a vállalkozó. Október 4-én
aztán az érte aggódók megtették bejelentésüket a rendőrségen, ám az azóta
eltelt több mint egy hónapban sem akadtak a nyomára sem neki, sem az általa
- több személytől - felvett százmillióknak. A rendőrségi vizsgálat
információink szerint megindult, de fura módon sehol sem találtuk nyomát
annak, hogy név szerint ki adott nagyobb összeget a vélt haszon reményében
Bökönyi Tibornak.
A család természetesen nem nyilatkozik az ügyről senkinek. Ugyanígy nem
tudtuk szóra bírni az egykori munkatársakat sem. A megkérdezettek mindegyike
kínosan ügyelt arra, hogy nevezett úrral kapcsolatban ne ejtsen ki egyetlen
rá nézve kínos - mondatot sem. A Bökönyi-ügy folytatódik. Vagy még el sem
kezdődött?
K. L. Gy.