Magyar Hírlap, 1993. 02. 08.
Interjú Morvay Istvánnal, a BM politikai államtitkárával, a BRSE elnökével
Darnyi nem kapott olimpiai prémiumot!
A világ legirigyeltebb sportfőnöke volt 1992 elején - közepén a rendőr -
sportegyesület elnöke. A BRSE büszkeségei 1992-ben sikert sikerre halmoztak.
A Polgár nővérek és Darnyi Tamás szinte azt is megnyerték, ami nem
megnyerhető! Mellettük Rózsa Norbert vb-aranyat szerzett. Güttler Károlyt, a
fiatal Czene Attilát is a szakmai elit között jegyezték. A bombasztikus
versenyzői névsort erősítette Polgár apuka és Széchy Tamás. Mindketten élő
legendák. A szakmai szárnyaláshoz szükséges pénz megszerzéséhez reményt
adott az akkoriban menedzserzseninek tartott Zemplényi György.
Mindez perssze a múlt. Napjainkban már nem boldog a BRSE elnöke. Mi
történt? Miért történt, ami történt? Erről faggattuk Morvay Istvánt, a BM
politikai államtitkárát, a BRSE elnökét.
- Hogy szólíthatom? Elnök vagy államtitkár úrnak?
- Ha sport, akkor elnök vagyok.
- Elnök úr! Egy esztendeje öné volt az ország legreménykeltőbb
sportklubja. A várt eredmények teljesültek, mégis összeomlóban a birodalom.
- A fizikailag is jól kondícionált rendőrség minden törvénytisztelő ember
érdeke: A BRSE pedig a budapesti rendőri állomány sportolási lehetőségeit
hivatott szolgálni. Egyesületünk tisztán elkülönített, össze nem keverhető
gazdálkodói feltételek mellett működik. Ezeket a feladatokat Tasnádi Károly,
az egykori Ú. Dózsa volt gazdasági főnöke vigyázza. Minden sportág csak a
saját pénzét költheti! Ilyen körülmények között várhatóan a jövőben se lesz
gond a vízisport- és természet járó, a női- és férilabdarúgó, a rendőri
sportlövész, a karate- és küzdősportok, a tenisz- és a síszakosztályokkal.
- Ez szép dolog. De mintha elfelejtette volna a sakkozókat és az úszókat!
- Mielőtt a felvetésre válaszolok, elmondom, hogy az előbb felsorolt
sportágak számára központi keretből megoldható az éves működtetés, mivel az
említett szakosztályok amolyan klasszikus amatőr keretek között dolgoznak -
a testedzés öröméért teszik, amit tesznek. Ebbe még belefér egy-egy
rendőrolimpiai siker is. Ma már női labdarúgóink is állnak olyan szinten,
hogy legjobbjuk a közeli jövőben Németországba szerződik. Mindezek ellenére
a korábban említett sportágak legjobbjai amatőrök.
- Kérem, arról beszéljen, mi a helyzet a sikert sikerre halmozó úszókkal
és sakkozókkal?
- Az egyszerűség kedvéért a sakkozókkal kezdem. A kezdet kézdetén, amikor
a BRSE-hez igazoltak, elmondtuk, hogy a Polgár csálád támogatásához a
megszerzett szponzori bevételek erejéig tudunk hozzájárulni. Az elmúlt év
őszén látszott, hogy gondok lesznek, képtelenek vagyunk a Polgár nővérek és
édesapjuk jogos igényszintjén támogatni a világ legjobb sakkozóit. Az
elmaradt szponzori együttműködés okán világossá vált az elválás. Öröm, hogy
a Polgár nővérek és édesapjuk minden jel szerint révbe jutottak új
sportegyesületükben. Ennél az örömnél csak az lett volna teljesebb, ha az új
egyesületben megkapott feltételeket mi biztosíthattuk volna. Ez utóbbi
gondolat igaz Darnyi Tamás esetében is.
- Darnyira sem volt pénzük?
- Nemcsak Darnyi Tamás, de Güttler Károly is már elment. Ő is egy
lehullott kő a szivünkről, hisz így Güttler dolgai is jobb mederbe kerültek,
de a többiek...
- Rájuk nincs pénz?
- Ha nem kapjuk meg a kinnlévőségeinket, akkor nemsokára a többi úszóra
és az őket felkészítő szakemberekre se lesz pénzünk.
- Ezt nem egészén értem. Részletezné?
- Említettem már, hogy a BRSE szakosztályai egyértelműen elkülönített
pénzügyi gazdálkodás mellett végzik munkájukat. Itt senki se nyelheti le a
másik pénzét. Az úszók éves költségeihez az UTE részére biztosított keretből
kaptunk - a szakosztályi örökség jogán - ötmillió forintot. Napjainkban ezt
a pénzt éli fel a szakosztály.
- Ha, teszem azt, február - márciusra elfogy a pénz, akkor...?
- Akkor senkinek se tudunk fizetni. Ezt idejében meg kell mondjuk. Így
sportszerű.
- És az említett kintlevőségek?
- Köztudott, hogy az elmúlt év végén a kormány 50 millió forint
támogatást adott a sportmozgalomnak - az OTSH útján. Reményeink szerint
ebből a pénzből jelentős összeg jut a BRSE részére, mivel úszóink és
sakkozóink kiemelkedően sikeres évet hagytak maguk mögött. További
milliókkal tartozik a Magyar úszószövetség.
- Miért?
- Az olimpiai felkészülés során nem volt pénze a szövetségnek
edzőtáborozásra. Mi kölcsönöztük. Most vissza kell kapjuk!
- Mit tettek ez ügyben?
- Írtunk leveleket az OTSH-nak, de leveleinkre nem érkezett válasz.
Tárgyaltunk - eredménytelenül. Se pénz, se konkrét fizetési ígéret.
- A BRSE tartozik valakinek?
- Sajnos az olimpiai jutalmakat nem tudtuk kifizetni a barcelonai
hősöknek és edzőiknek. Nemcsak az olimpiai teljesítményért tartozunk, a tb
felé is vannak kifizetetlen kötelezettségeink.
- Ha megkapják az OTSH-tól és a MÚSZ-tól a pénzt, akkor...?
- Akkor sportolóink és edzőik, sőt a tb felé se maradna tartozásunk.
- Gondolom, az olvasók a tényeken meghökkennek. Mit szóltak azok, akiket
tizenötmillió magyar könnyezett, akiket állam- és kormányfők fogadtak, akik
azóta is díszvendégek a különböző hazai fórumokon?
- Igazi sportemberek! Megértették gondjainkat. Tudomásul vették, hogy
mindent megteszünk tartozásunk rendezéséért, de tudják, hogy bizonyos
keretek között mozoghatunk.
- A Sport Plusz OTP SE önöknek nyilván megváltást jelentene. Darnyiék és
a sakkozók legalább révbe jutottak.
- Darnyi Tamás és a Polgár nővérek gondjai a Sport Plusz OTP SE által
megoldást nyertek. No, nem az adósságunkra gondolok, azt nekünk kellene
rendezni. Ma még nehezen mérhető fel az a segítség, amit a Sport Plusz OTP
SE nyújtott. A Gyárfás Tamás elnök által megteremtett gáláns lehetőség
nemcsak átmeneti megoldást, hanem perspektívát is ad a jovő Polgár
nővéreinek és Darnyi Tamásainak.
- Megbocsásson, de egy esztendeje önök adták ezt a perspektívát. Nemcsak
a legjobbaknak, hanem a legjobbak mellett a jövő bajnokainak is. Az UTE-ből
mindenki eljött, aki úszni tudott, még az akkori elnök is. Most pedig?
- A versenyzőkkel és a szakemberekkel együtt a BRSE-hez is csatlakozott
egy menedzselési remény. Ugyanaz a remény segítette más budapesti
élszakosztály anyagi hátterét, de az úszószövetségét is. Hangsúlyoznám, ami
nálunk amolyan reményígérvény volt, az az előbb említett területeken már
segítségként működött. Ennek okán mi biztosra mentünk.
- Nyilván Zemplényi Györgyről van szó.
- Igen.
- Mit tud Zemplényiről?
- Nem tudom, hogy melyek az eddigi rendőrségi nyomozás tényei. Valós
számokról se tudok szólni, mivel tudomásom szerint a vizsgálat még nem
zárult le. Ami az eddigi nyomozás eredményeként a felszínre került, aszerint
a sportmozgalomban az olimpia előtt honos gazdálkodói gyakorlat kesze-kusza,
rendezetlen és nem egyszer kaotikus volt.
- Miért ezek a súlyos szavak? Ön szerint nem csak Zemplényi volt a hibás?
- Az említett hiányosságok fennállását igazolják azok a legutóbbi
döntések, melyek szerint a szövetségek működésének pénzügyi ellenőrzése
terén az OTSH-nak kellő felhátalmazással kell rendelkeznie. Ez azt jelenti,
hogy a jelenlegi pénzügyi dzsungelben rendet kell teremteni.
- Mondana konkrét példát?
- Az olimpia előtt összekeveredett, hogy a legjobbak felkészítéséből mit
vállal az egyesület, mi a szövetség anyagi kötelezettsége, miben segít az
OTSH és miben a MOB. Ez a támogatói rendszer persze csak pénzhiány esetén
borult fel. Sajnos az úszás esetében a pénzhiány fennállt.
- Ön, mint a BM államtitkára átlagembereknél többet kellene tudjon
Zemplényi Györgyről. Az olimpia előtt nem értesült a menedzser elleni
rendőrségi vizsgálatokról? Ha igen, akkor ezen információit a BRSE
elnökeként miért nem használta fel?
- Én nem szoktam összekevemi a dolgokat. Lehet, hogy a rendőrségnek
voltak előzetes információi, de nem tudom biztosan. Ma már úgy látszik, hogy
Zemplényi György pénzszerzési akcióiról feltételezhető a folyamatosság.
Gondolom, ha a rendőrség szólhatott volna - megteszi. A gond ott volt, hogy
az olimpia előtti sportfinanszírozási rendszer áttekinthetetlen volt. Ez
nehezítette a tájékoztatást.
- Ön hogy élte meg és dolgozta fel magában a Zemplényi-ügyet?
- A vizsgálat lezárásáig nem minősíthetem a történteket. Az azonban tény,
hogy Zemplényi Györgynek az úszócsapat összefogásában, együtt tartásában
hosszú ideig voltak érdemei. Átlag feletti törődésével sokáig hozzájárult a
sikerekhez. A tényeket nem lehet hamisítani. Voltak érdemei, ahogy voltak
működésének mellékzöngéi is.
- A BRSE egy évvel ezelőtti működésében kiemelt szerepe volt Zemplényi
Györgynek?
- Amennyiben a szponzor szerepét kiemeltnek lehet mondani; akkor igen.
Azonban az a szerep szerintem nem helyezhető a versenyzők és az edzők elé.
- Most már se Zemplényi, se pénz. Egy kérdés van, egy ismétlődő kérdés:
mi lesz az úszókkal?
- Már említettem, hogy néhány hét múlva elfogy a pénz.
- Mennyi hiányzik?
- Tizenöt-húszmillió forintról van szó.
- Tárgyalnak szponzorral? Esetleg ismét UTE?
- Szponzorral ilyen összeg erejéig nincs reményünk. Érzek olyan
törekvést, hogy az úszók térjenek vissza az UTE-hoz, de az UTE-tól való
elválás körülményeit ismerve (annak idején az UTE-tól igazoltak a BRSE-hez a
szóban forgó versenyzők és edzőik) én ezt kizártnak tartom, Széchy Tamást és
az ő szívósságát, következetességét ismerve biztos vagyok benne, hogy
megtalálja a szakosztály működésének feltételeit. Hol? Azt én nem tudom, de
azt tudom, hogy jómagam ezt a kapcsolatot nem szeretném megszakítani.
Szeretném a további együttműködést stabilizálni, de sajnos be kell látnom,
hogy a vázolt anyagi terveket a BRSE nem képes vállalni. Mondom ezt fájó
szívvel, mert az úszókban kiváló sportembereket ismertem meg. Öröm volt
velük dolgozni, elképesztő mennyiségű, céltudatos munkát végeztek.
Hihetetlen elszántsággal tudnak küzdeni, edzőikben bíznak, tudják, hogy
Széchy Tamás a világ legjobbja, ezért néhányan Darnyi nyomdokába
léphetnének, ha megmaradna a szakosztály.
Ruza József