Mai Nap, 1993. 01. 31.
Zemplényi és a temetés
Hírzárlatba zárva
Zemplényi mégis hazajön? - kérdeztük tegnapi lapunk címoldalán. Nem nehéz
kitalálni, hogy az anyja iránti szeretetről sokat nyilatkozott "csaló" (?),
a viágszerte körözött úszómenedzser visszajöhet édesanyja temetésére. Ha
valóban őszinte és fenntartás nélküli benne a gyermeki szeretet. A rendőrség
számíthatott erre a hazatérésre, s tegnap többen éppen ezt a számítást
kifogásolták - erkölcsileg.
A bűnüldözés érdekében hadd kommentáljuk ezt a néhány emberben
jelentkezett érzékenységet azzal, hogy a rendőrnyomozók nem kiscserkészek.
Ha eredményesen akarnak küzdeni a mindannyiunkra veszélyes rablók,
gyilkosok, csalók ellen, akkor rámenősen és minden törvényes helyzetet
kihasználva kell cselekedniük. Ha Zemplényi György valóban annyira szerette
az édesanyját, és valóban rendezi minden tartozását - mint ígérte! -, akkor
a temetésre, ha az még nem történt meg, hazajön. Ha az olyannyira
hangoztatott gyermeki szeretetnél fontosabb saját bőrének féltése, akkor...
nos, erkölcsileg ezt is mérlegelhetjük. De maradjunk annyiban, hogy a
rendőrnyomozók nem kiscserkészek. Mindannyiunk szerencséjére.
Lehet, hogy hallgatni arany, de Zemplényi édesanyjának eltűnését
elhallgatni - úgy tűnik - nem szerencsés dolog se a házbeliek, se a hatóság
részéről.
Regényi Bálintné, a Károly körút 1. házfelügyelője bevágja előttünk az
ajtót, amint elmondjuk, mi járatban vagyunk. Pedig ő a legilletékesebb a
házbeliek között, saját kezével véste be a lakónyilvántartóba Zemplényi néni
nevét. Hogy nem pletykál, mint egy házmester, az azért lehet, mert
megkérhették rá. Hogy ki? Talán a nyomozást vezető rendőrtiszt. Vagy a
férje? Teljesen mindegy. Megyünk följebb, emeletről emeletre, de a lánccal-
ráccsal védett ajtók azonnal vissza is záródnak.
A negyediken, szerencsénkre, a linóleumot ragasztják, így a lépcsőházban
várakozó háziaktól megkérdezhetjük, mikor jön haza a fölöttük lakó Zemplényi
néni. Mondják, nem tudják, mivel még csak egy éve költözött az asszony a
házba...
Leszerelt névtábla nyoma virít az V. emelet 1-es számú ajtón. Az
elköltözött (eltűnt?, meghalt?) lakóé. Több ajtózárral zárva. Hírzárlatba
zárva, hiszen a BRFK sajtóügyeletén sem mondanak semmit.
Pontosabban azt ismételgetik: nem tudom. Akkor is, amikor azt kérdezzük,
mikor lesz a temetés, akkor is, mikor azt, él-e Zemplényiné.
(Földessy-Radosza)