Pesti Hírlap, 1992. 09. 28.
Romlott gyümölcs, homoszexuális elnök, magasztaló levelek
"Zemplényi csak vitt, semmit sem hozott"
Ritkán tapasztalható érdeklődés előzte meg a Magyar úszószövetség tegnap
délután fél háromra meghirdetett sajtóértekezletét. Újságírók, tévések,
rádiósok valóságos hadserege zsúfolódott össze a szövetség picinyke
tanácstermében. Így az amúgy is kánikulai hőség még elviselhetetlenebbé
vált, különösen akkor, amikor meggyulladtak a jupiter-lámpák. Megjegyzem,
könnyen érthető a felfokozott kíváncsiság, hiszen - az ígéretek szerint - a
Zemplényi-üggyel kapcsolatos pénzügyi vizsgálat eredményeit kívánták a
nagyközönség elé tárni legeredményesebb sportágunk szövetségének vezetői.
Széchy Tamás megbízott elnök teátrális bejelentéssel kezdte mondandóját:
szerdán este vélhetően romlott gyümölcsöt evett, ezért iszonyatos
gyomorgörcsök törtek rá, bár az orvosok a legrosszabbtól tartottak, végül
úgy-ahogy összeszedte magát. Mint mondta, csupán a kötelességérzet
szólította őt ki a betegágyból, ha már az egész sajtó kíváncsi a vizsgálat
eredményeire, nem hagyhatta cserben a tollforgatókat.
Széchy néhány mondatban ecsetelte, hogy az úszószövetség számláját kezelő
banknál idestova egy hete fáradságot nem kímélve folyt a vizsgálat, s ennek
eredménnyeképpen feltárták, mi történt az 1991/92-es pénzügyi évben.
- Kizárólag a tényekre kívánok szorítkozni, nem vagyok hajlandó
találgatásokba bocsátkozni - hangsúlyozta Széchy, majd - nem kis
meglepetésre - három újságcikk elemzésébe fogott. A szóbanforgó irások a
Kurírban, a Mai Napban és a Nemzeti Sportban jelentek meg, a dolgozatok jó
néhány sorával vitatkozott a mesteredző. Félórás mondókáját szinte
lehetetlen összesűríteni, a lényeg mégis az volt: minden ellentétes
híreszteléssel szemben az úszószövetség egy árva fillért nem kapott az
elnök-menedzsertől, hanem fordítva: Zemplényi sikkasztott el tőlük hatalmas
összeget, óvatos becslés szerint mintegy 35 millió forintot.
Eközben elhangzott, hogy az 1990. őszi perthi edzőtábort a Széchy Tamás,
Darnyi Tamás és Szabó József nevére érkezett szponzori pénzekből fedezték, s
az összköltség nem haladta meg a 20 ezer ausztrál dollárt. Ezzel szemben
amikor Mauritiusra utaztak - immár Zemplényi szervezésében -, akkor a mágnás
mintegy 200-250 ezer dollárnyi pénzt vett fel a kiadások fedezésére, vagyis
több, mint tízszeresét annak, amit Ausztráliában költöttek. A dolog
cifrábbik része ezután következett: ebből a pénzből semmit sem fizetett ki,
Széchy szerint eltette magának, a számlák mostanában kezdenek érkezni az
úszószövetség címére.
- Mauritius egy kopár sziget, néhány pálmafával, egy-egy stranddal, alig
üti meg a közepes kubai szintet - fejtegette Széchy, majd így folytatta. -
Zemplényi, aki, mint megtudtuk, ki van tiltva Ausztráliából, azért
választotta ezt a félreeső helyet, hogy becsaphassa a szigetieket.
A Kurír-cikk egy másik megállapítását cáfolva, mely szerint az athéni
EB-n a Hiltonban laktak volna az úszók, Széchy a következőket mondta:
- Ha az újságírók járatosak lennének a dolgokban, tudniuk kellene, hogy
egy EB, VB vagy olimpia idején mindent az OTSH, illetve a MOB fizet.
Különben is, hogy Hilton volt, vagy nem volt Hilton, arra már nem is
emlékszem...
Ami Barcelonát illeti, a Hotel Condorról, ahol öttusázóink és úszóink
laktak, Széchy meglehetősen fitymálva beszélt, a szerinte háromcsillagos
(valójában négycsillagos - a szerk.) szálloda semmi különös luxust nem
nyújtott lakóinak.
Az egyik cikkben - említette Széchy - Zemplényi homoszexuális voltáról is
szó esett.
- Ha Zemplényi homoszexuális volt, az az ő magánügye! - szögezte le a
mesteredző.
Az úszópápa vélekedése szerint neki és csapatának egyáltalán nem volt
szüksége Zemplényi támogatására, a menedzser csak vitt, semmit sem hozott.
Az OTSH-tól és a MOB-tól kapott pénzekből még mindig lenne vagy 20-25
milliójuk, ha nincs a menedzser áldásos tevékenysége.
- Sejtjük, hogy már hat-hét éve fosztogatott a magyar sportban.
Fosztogatott, hangsúlyozom, és nem osztogatott! - tette egyértelművé Széchy
arra utalva, hogy Zemplényi az úszókat megelőzően az MTK labdarúgóit
menedzselte.
Ezek után Széchy - váratlan fordulattal - olyan magasztaló levelekből
kezdett idézni, amelyeket különböző vidéki úszóklubok elnökei -
Nyíregyházáról, Veszprémből, stb. - címeztek neki, a Mesternek. Amikor már
mintegy tíz perce folyt az idézetek felolvasása, a nagy hőségre és figyelem
lankadására való tekintettel a távozás mellett döntöttem. A sajtótájékoztató
további történéseit az MTI jelentése alapján közöljük.
Már két órája tartott a beszélgetés, amikor Széchy végre - szigorú
magángyanúként - hozzátette: valószínűleg a menedzsernek segítői is voltak,
hiszen, mint hallotta, több szponzori pénzt az Idea Tours számlájára
utaltatott a Barcelonában kámforrá vált menedzser.
A sajtótájékoztatón előkerült egy kitöltetlen egyéni szponzori
szerződésnyomtavány. Valószínűleg ilyeneket íratott alá Zemplényi az
úszókkal, ezeket alkalmazva fizette ki viszonylag apró pénzzel a benne
megbízókat.
Nem vett részt a beszélgetésen az előző MÚSZ-apparátus egyetlen
munkatársa sem. Így válasz nélkül maradt a kérdés: ki vagy kik, és hogyan
segítették a menedzsert, ki vagy kik nem ellenőrizték anyagi tevékenységét?
Széchy Tamás viszont elmondta: a MÚSZ 32 tagú elnöksége azért bízta meg
Zemplényi Györgyöt ezen pénzek felvételével, mert úgy gondolták, a
sajátjából tesz hozzá. A Zemplényi Györgyöt elnökké választó április 26-i
közgyűlés pedig azért szavazott egyhangúan a "jóságos Gyuri bácsi" mellett,
mert a szabályok szerint csak így juthatott ki hivatalosan Barcelonába -
legalábbis a megválasztott ezt állította. Az elnök utolsó "húzása": a
júniusi, fűzfői edzőtáborra felvette a MOB támogatását, majd az egyesülettel
"dobatta össze" a költségeket.
Azt, hogy Zemplényire a gyanú legkisebb árnyéka sem vetődött, Széchy a
sajtó "megdolgozásával" is indokolta. Szerinte Zemplényi okosan megfűzte az
újságírók egyik részét, így azok csak jót közöltek róla. Az úszók nagy része
például azért nem nyilatkozhatott nélküle, mert a szponzori szerződés körüli
titkok kifecsegésétől tartott. Attól félt - Széchy szerint -, hogy ha az
úszók megtudják az újságíróktól, milyen rossz megállapodást kötöttek,
felébred bennük a gyanú.
Dr. Krizsevszky Jenő ügyvéd, a szövetség felkért jogi képviselője azt sem
tartotta kizártnak, hogy a banknál sem volt minden rendben, Zemplényi ezért
diszponálhatott olyan könnyedén a pénzek felett.
CH. Gáll András