Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                                 Népszabadság, 1992. 09. 22.

                      Messze távol Zemplényi Györgytől

                       Széchy-csütörtök a szövetségben

                                    Úszás

   A   Zemplényi-ügy   kipattanását   követő  nyilatkozatokból  már  sejteni
lehetett:  a  Magyar  úszószövetség  vezetői  mindent  elkövetnek majd annak
érdekében,  hogy  utóbb  semmissé tegyék a menedzser és az edzők, versenyzők
közötti,  nem  is  olyan  régen  még  felhőtlennek, sőt egyenesen meghittnek
látszó  kapcsolatot.  Ezen  persze  nincs mit csodálkozni: a néhány hete még
bökezű  Zemplényiről  időközben  a BRFK gazdaságvédelmi osztályának vezetője
állította,  hogy  "tipikus csaló", s mint ilyen nyilván rossz fényt vetne az
eredményeire, szakmai kvalitásaira oly büszke mesterre, Széchy Tamásra.

   A  dolog  azért  nem  ilyen egyszerű. Noha a szövetségben a most lezárult
vizsgálat szerint "Zemplényi a Magyar úszószövetségnek soha egyetlen fillért
sem adott, nem utalt át, ugyanakkor tízmilliókat sikasztott el onnan", azért
néhány fölvetődő kérdés válaszra várt. Széchy ezt megelőzendő, hosszan, nagy
kitérőkkel,  a  részletekről  sem  megfeledkezve tartotta meg beszámolóját a
csütörtöki sajtótájékoztatón.

   A   Zemplényi   titokzatos   eltünését  követően  (és  helyette,  feltűnő
gyorsasággal)  elnökké  választott  tréner  a  közeli  napok néhány sajtóban
megjelent  írására  reagálva elmondta, hogy az elmúlt évek edzőtáborai közül
az  ausztráliai  felkészülést a szponzorok pénzéből fizették. Méghozzá olyan
összegekből,  amelyeket  személyesen  a mester és úszói részére utaltak át a
támogatók. A mauritiusi tábozást sem a saját zsebéből finanszirozta, hanem a
szövetség  kasszájából.  Megtudtuk,  hogy a szigetországi napok felejthetőek
voltak, az elhelyezés amolyan "közepes kubai".

   Szóba  a  került a tavaly augusztusi, athéni Európa-bajnokság is. A világ
először  akkor figyelt föl a Széchy-csapat szemet csípő költekezésére: arra,
hogy  az  együttes  -  az  EB-n részvevő küldöttségek közül egyetlenként - a
méregdrága  Hilton  szállóban  lakott;  hogy Budapestről telepített autóbusz
várta  a  Swissair  gépével  érkező  társaságot;  hogy  a  legjobbak számára
állandóan  készenlétben  állt  két  bérelt BMW. Széchynek ehhez eleinte csak
annyi  hozzáfűznivalója  volt, hogy "Hilton volt vagy sem, már nem emlékszem
rá."  Azt  viszont  egészen  pontosan  tudta  az  edző,  hogy  az úttal és a
kinntartózkodással  járó  költségeket  -  mint  a  világversenyek alkalmával
mindig  - az OTSH fizette. Nézete szerint Zemplényinek ezúttal is legföljebb
annyi  köze lehetett a fényüzéshez, hogy ő kezelte a sporthivataltól átutalt
pénzeket,  ám  hogy  miképpen, arról - természetesen - nem voltak ismeretei.
Még  mindig  a  görög  fővárossal kapcsolatos, hogy az említett autóbuszon a
Széchy-team felirat virított. Ezt az érintett - mint tőle hallhattuk - utóbb
nehezményezte, mert Zemplényi az ő tudta nélkül használta fel a nevét.

   Hogy   miért   nem  ott,  akkor  tette  szóvá  mindezt,  arról  nem  volt
mondanivalója, csupán sajnálkozását tudta kifejezni.

   Az  "úszópápa"  mellesleg  utalt  Zemplényi  magánéletére, pontosabban az
arról  szóló  legendákra: "Ha homoszexuális, az az ő magánügye, de erről nem
tudhatunk semmi biztosat".

   Széchy  expozéjában  az újságíró kollégák is terítékre kerültek. "Ki az a
T.  Hámori  Ferenc?  -  kérdezte  számonkérő  hangon, majd hosszasan idézett
szerinte  szerencsétlen  írásából.  Utána  viszont  kedélyesen  érdeklődött:
Szekeres Pista, itt vagy?", mert a Nemzeti Sport főszerkesztőjének legutóbbi
írásában  a "negatívumok" mellett talált "pozitívumokat" is. Ezután a napnál
világosabban kiderült: Zemplényi soha semmit nem tett az úszókért, a korábbi
hírekkel  ellentétben sosem osztogatott, csupán fosztogatott. Széchy szerint
a  menedzser  mindvégig  az  úszószövetség  pénzével "gazdálkodott", mintegy
harmincöt  millió  forinttal  károsítva  meg a szövetséget. S egyébként is -
folytatta:  "Azt  a  hat-nyolc  edzőtábort  korábban  nélküle  is meg tudtuk
csinálni".

   Így  vagy  úgy,  Zemplényi  Györgyöt  jelenleg az Interpol körözi, s mint
ilyen,  nem kívánatos a nevét egy tiszteletre méltó testület élén emlegetni.
Márpedig  Zemplényi  a  Magyar  Uszószövetség  elnöke volt ez év áprilisától
július  31-ig,  vagyis a barcelonai olimpia úszóversenyeinek utolsó napjáig.
Ezt  maga  Széchy  mondta, ezzel egyszersmind megcáfolva a Mai Nap augusztus
18-ai számában megjelent nyilatkozatát, miszerint "A Magyar úszószövetség és
Zemplényi György között a kapcsolat július 15-ével megszűnt. Zemplényi úr az
olimpián  mint  a  Magyar  Olimpiai  Bizottság által meghívott szponzor vett
részt".  A  Népszabadság  az  ügyet tisztázandó kérdésére, nevezetesen, hogy
végül  is  milyen tisztségben vett részt Zemplényi a játékokon, Széchy Tamás
nem kívánt igennel vagy nemmel felelni.

   A   menedzser   tranzakcióiban   tájékozatlan,   már-már  naiv  mester  a
tájékoztatón  nem  feledkezett meg a kontrasztról: arról, hogy bemutassa, az
úszósport  élén  azért  különösen  értékes  emberek is dolgnznak. Felolvasta
például  a  nyíregyházi  polgármester  hozzá  intézett,  s dicsérő jelzőktől
hemzsegő  levelét.  Kijelentette  azt  is,  hogy "a mi szövetségünk a lehető
legdemokratikusabb, ami Magyarországon létrejöhet".

   Efelől csütörtök délután óta szemernyi kétségünk sincs.
                                                              Bruckner Gábor
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.