Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                                      Mai Nap, 1992. 09. 21.

            Végre megszólalt Zemplényi közvetlen munkatársa is! *
                Engedelmeskedtek a szakmai vezetés óhajainak

                    Balogh Gábor visszautasítja a vádakat

   Szinte  minden  érintett elmondta már véleményét a Zemplényi-ügyben. Ám -
érdekes  módon  -  éppen  Balogh  Gábor, az úszószövetség volt főigazgatója,
Zemplényi  György  egyik  legközvetlenebb munkatársa hallgatott. Pedig, mint
kiderült,  nem  bujkált  a sajtó elől, sőt amikor megkerestem, azzal kezdte:
nincsenek kényes kérdések.

   - Hosszú ideig azért nem tudott hatékonyan dolgozni utódja, Jakóné Szalma
Borbála, mert ön nem adta át neki az aktákat. Miért?

   - Valóban,  betegségem  miatt a tervezettnél kicsit későbben  tudtam csak
sort  keríteni  az  átadásra, de a múlt hét végén elkészült a jegyzőkönyv, s
remélem, most már valóban minden tisztázódik - mondta az egykori főigazgató.
-  Igyekeztem a legkényesebbnek látszó pénzügyi kérdésekben is világos képet
adni,  mert nyugodtan kijelenthetem, bármit is vizsgálnak, a vezetésem alatt
állt  szövetség,  egykori  munkatársaim és jómagam is tisztán kerülünk ki az
ügyből.

   - Ön  szerint  tehát  a  pénzügyek  feltétlenül tisztázhatók. Lássunk hát
néhányat  a  legzavarosabbak  közül. Mi a helyzet például a szakosztályoknak
járó eredményességi támogatással, amelyet sokan reklamálnak?

   - Erre nem nekem kellene válaszolnom,  hiszen a szövetség időben megtette
javaslatát  az  elosztásra.  Az  OTSH  negyedévi bontásban küldi el a pénzt,
lehet,   hogy  a  hivatal  csúszott,  de  az  is  előfordulhatott,  hogy  az
egyesületekben közös kalapba került a pénz, s az úszók nem tudtak róla.

   - Ehhez a pénzhez hozzáférhetett Zemplényi úr?

   - Nem,  az  teljesen  kizárt.   Az  OTSH  ezeket  az  összegeket   mindig
közvetlenül  az  egyesületnek  utalja  át. Ez biztosan nem ment át Zemplényi
kezén.

   - Más  pénzek  viszont  -  amelyeknek   aztán  nyomuk  veszett - biztosan
átmentek,  annak  ellenére,  hogy  a  szövetség  alapszabálya szerint minden
húszezer  forinton  felüli  összeg kifizetésére elnökségi határozat kellett,
illetve kellett volna.

   - Meglehetősen   visszatetsző  dolog   most  erre  hivatkozni.  Amikor  a
"Zemplényi-érában" - elsősorban a "szakma" nyomására - szinte egyik napról a
másikra  kellett  repülőjegyeket  szerezni,  utazásokat  előkészíteni, akkor
senki  sem  zúgolódott,  és  senki  sem  kiabált  elnökségi  határozat után.
Gondolja el, mi lett volna, ha azért nem szállhatnak repülőre az úszók, mert
hiányzott egy elnökségi határozat.

   - Igen, de az edzőtáboroknak, versenyeknek jó előre ismert az időpontjuk.
Miért kellett mégis így kapkodniuk?

   - Talán  Zemplényi  munkastílusa  miatt.  Ő mint a szövetség pénzügyeinek
első  számú  intézője  szinte  mindig  az  utolsó  pillanatban rendelte el a
"teljes mozgósítást", azt, hogy álljon rendelkezésére az állami pénz.

   - De  hát  a szövetség mostani vezetése szerint aláírási joga sem  volt a
menedzsernek, sem a bankban, sem az OTSH-ban.

   - Dehogynem volt, méghozzá első helyen - ezt a banki kartonon ellenőrizni
lehet.  Az  OTSH-ba  ugyan  nem küldtek papírt Zemplényi kinevezéséről, de a
jogi főosztály vezetője szerint hasonló esetekben ezt más szövetségektől sem
követelték  meg.  Zemplényi  képviseleti  joga,  hogy úgy mondjam, köztudott
volt. Megjegyzem, belépésem után ezeket a jogokat én is megkaptam. Zemplényi
egyébként sokszor hangsúlyozta, hogy minden pénzügyi kérdésben egyeztetett a
szakmai  vezetéssel, elsősorban persze Széchy Tamással. De hát enélkül - ezt
magam is megerősíthetem - semmit sem tehetett volna.

   - Mint  mondta, az állami pénz mindig rendelkezésre állt. De akkor hogyan
tudta  elhitetni  a  menedzser  úr,  hogy  saját  zsebéből  finanszírozza az
utazásokat, edzőtáborokat?

   - Mert  az  állami  pénz  nagyon  kevés  volt  a szakma  extra igényeinek
kiszolgálásához, a különbözetet neki kellett fizetnie. Legalábbis ez volt a
vesszőparipája.  Persze  az OTSH támogatásából aligha futotta volna az egyes
vezetők  által  megkövetelt  osztályon felüli repülőjegyre, amely esetenként
több mint félmillió forintba került. Az úszók sem panaszkodhattak: a legjobb
körülmények  között  készülhettek - az persze már más kérdés, hogy Zemplényi
úr rendszerint elfelejtette kifizetni a számlákat.

   - A  szövetség  pedig  birkózhat  a  több  tízmilliós  adóssággal.  Ezért
különösen  furcsa,  hogy  olpimpiai  felkészülési pénz gyanánt tavaly nyáron
egymást  jutalmazták:  Zemplényi  százezrét Balogh Gábor, Baloghét Zemplényi
írta alá.

   - Nemcsak Zemplényiét. A többiekét is én írtam alá. A magamét meg persze,
hogy  nem  én  szignáltam.  Egyébként  a  szövetségi vezetésnek - elsősorban
Széchy  Tamásnak - a javaslata alapján kaptam én is pénzt. Hiszi, nem hiszi,
nem  akartam  elfogadni,  de  rábeszéltek,  hogy  nekem  is jár. Ön vagy más
visszaadta volna?

   - Apropó: aláírás. Ön tavaly július elseje óta dolgozott mint a szövetség
főigazgatója,  s  még  hetekkel  később  is  aláírt  volt  OTSH-beli főnöke,
Lochmayer  György  helyett  -  saját  magának szóló levelet is. Ez azért egy
kicsit furcsa, nem?

   - De az. De furcsa volt a helyzet is tavaly júliusban: Lochmayer úrnak az
Universiadéra  kellett  utaznia,  ezért  az  OTSH  elnöke engedélyezte, hogy
helyettesítsem.  Tényleg  volt olyan levél, amelyet magamnak írtam alá, de a
szükség,  az  ügymenet  gyorsasága  így kívánta. Ha nem tettem volna meg, az
úszókat érte volna kár...

   - Az  ön  neve  szerepel  azon az Adidas-szal folytatott levelezésen  is,
amely  alapján  úgy  tűnik,  elküldték a cégnek a szabadidőruhákért járó, az
OTSH-tól kapott nyolcvannyolcezer forintot, de az valahogyan nem érkezett be
annak a pénztárába...

   - Nem, mert eltűnt a banki inkasszó során. Sajnos sokszor álltak  sorba a
hitelezőink,  a  bank pedig nem azt nézte, hogy mire kellett volna fizetnie,
hanem kielégítette a sorban elől állónak a követelését.

   - A  hitelezők  - mint kiderül - már  akkor sorban álltak, a pénzherdálás
kicsiben  és  nagyban mégis egyformán jól ment. Előbbire jó példa volt, hogy
az  ldea  Tours Kupára Zemplényi "felöltöztette" az általa szedett-vedettnek
tartott bírókat - a szövetség számlájára...

   - Amikor  megrendelte a  ruhákat a Hungarotextől, még nem lehetett tudni,
hogy  a számla majd az úszókhoz érkezik. Az ilyen ügyletekbe nekem semmilyen
beleszólásom nem volt.

   - Egyesek  szerint  nem  volt  véletlen,  hogy tavaly eltünt  a szövetség
bélyegzője.

   - Nem  hát,  mert  ellopták.  Tavaly  ugyanis,  amikor  az  úszó  Európa-
bajnokságot  követő  ünnepségre  igyekeztem,  feltörték  a  kocsimat,  s  az
irataimmal  együtt  ellopták.  Azonnal  feljelentést  tettem, de a rendőrség
eredménytelenül zárta le az ismeretlen tettes ellen lefolytatott nyomozást.

   - Egy  Audi 80-asról meg az a szóbeszéd járja, hogy Zemplényitől kapta, s
miután  ő  megszökött,  egyzerűen elhagyta a kényelmetlenné vált autót, amit
aztán sokan megbámultak a szövetségek székházánál, a Dózsa György úton.

   - Az  emberi  rosszindulat  és  korlátoltság,  úgy  látszik,   nem  ismer
határokat.  Azt  a tízesztendős kocsit tavaly novemberben 330 ezer forintért
vettem,  s  azért  állt  védett  helyen  a Dózsa György úton, mert a lakásom
közelében  igen  gyakoriak  voltak  az  autófeltörések  és  lopások.  Azt is
elmondhatom,  nem  volt  valami  jó  vétel,  igyekszem is mihamarabb eladni,
remélem, ez már nem ad okot újabb ostoba találgatásokra.

   - Azt  viszont  sokan  találgatták,  miért  éppen  ön  lett  a  szövetség
főgazgatója, s miért vállalta a megbizatást.

   - Azért   én  lettem,  mert  felkértek  rá,   s  azért  vállaltam,   mert
megtiszteltetésnek   vettem,   hogy   olimpia   előtt   egy  sikersportágban
dolgozhatok.  Tudtam persze azt is, hogy nem lesz könnyű dolgom - de nem ezt
a  befejezést  vártam.  Azt  hiszem, egy parányit én is hozzátettem az úszók
sikereihez,   de   mindig   igyekeztem   a   háttérben  maradni,  tudásomat,
tapasztalatomat,   kapcsolataimat  a  sportág  érdekében  mozgósítani.  Most
néhányan mégis suttognak a hátam mögött, ami igen elszomorít.

   - Talán azért, mert úgy vélik, ön volt Zemplényi előretolt helyőrsége...

   - Ez nevetséges, én sem  láttam bele a kártyáiba, fogalmam sem volt róla,
mik  zajlanak a színfalak mögött. Amikor beléptem, még konszolidáltak voltak
az  anyagi  viszonyok,  ám  az  olimpia  közeledtével  egyre jobban lehetett
érezni,  hogy  baj  van, de azt hittük, hogy csak az üzleti életben gyakorta
előforduló hullámvölgybe került Zemplényi úr. Hát, tévedtünk.

   - Ön az egyik legközvetlenebb munkatársa volt. Öntől elbúcsúzott?

   - Két  nappal  a hazautazás előtt találkoztunk az olimpiai  faluban, ahol
néhány, a csapattal kapcsolatos kérdést beszéltünk meg. Hát, nem volt valami
jó  hangulatban.  Azt  mondta, a Costa Bravára megy elintézni valamit, aztán
néhány  nap  múlva  már  Pesten  lesz,  és nem lesz semmi baj, ha szeptember
végéig ki tudja húzni...
                                                              Ládonyi László
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.